Alvilág I. kötet

9.fejezet

Jace

Senki sem bánthatja a húgomat és főleg nem emelhet rá kezet! Ki fogom deríteni, hogy ki tette és akkor nem kegyelmezek majd.

Idegesen rágtam a szájam szélét miközben arra vártam, hogy Alisa megérkezzen, de legnagyobb meglepetésemre nem ő jött meg, hanem Walter.

-Alisa hol van? – kérdeztem egyből, hiszen úgy beszéltük meg, hogy ő jön majd és nem a jobbkeze.

- Kórházban. – felelte szűkszavúan.

- Miért?

- Autó balesetet szenvedtünk és megsérült. – mondta, de még csak a szeme sem rebbent.

- És csak ő sérült meg? – vontam fel a szemöldökömet.

- Szerencsére én ép bőrrel meg úsztam.

- És mi is történt pontosan? – fontam keresztbe a karjaimat, majd háttal neki dőltem a kanapé hátuljának a csípőmmel és minden figyelmemet Walterre szegeztem.

- Felrobbant az autó, de én nem voltam benne.

- Hol voltál? – kérdeztem tovább és egyre jobban látszott rajta, hogy nem akar erről többet beszélni.

- Leálltunk tankolni és éppen fizettem amikor felrobbant a kocsi. – magyarázta el gyorsan.

Túl gyanús. De most komolyan. Pont akkor robban fel a kocsi amikor ő nincsen benne? Ennek megtervezett támadásnak kellett lennie, vagy akár az is lehet, hogy...

-Uram. – szólított meg, mire visszatértem a gondolataimból. – Beszélgetnék még, de most nem ezért jöttem. – nyilván nem.

- Hallgatlak. – mondtam.

- Alisat nemsokára kiengedik és akkor majd eltudják kezdeni a rablás tervezetét csinálni.

- Vagy akár odamehetnék a kórházba.

- Pihennie kell. – vágta rá egyből. Olyan, mintha direkt nem akarná, hogy elkezdjük az egészet.

- Rendben, akkor folytasd kérlek.

- Szóval Alisa kérte, hogy mondjam meg azt, hogy...

- Várjunk, várjunk, várjunk... - szakítottam félbe. – Bocs, csak sehogy sem értem, hogy Alisa miért küldött el téged, ha ezt mind meg is írhatná?

- Nem tudom uram. – felelte, de látszott rajta, hogy izgul valami miatt.

- Minden rendben van? – érdeklődtem. – Mert egy kicsit sápadtnak tűnsz.

- Minden rendben van uram. – bólintott. – Ha nem bánja akkor én most megyek és majd Alisa megírja a részleteket. – mondta, majd kisétált az ajtón magamra hagyva engem és a gondolataimat.