Alvilág I. kötet

6.fejezet

Jáce

Alisa nem keresett, még csak nem is hívott. És ez pontosan azért vicces, mert ő kérte a segítségemet. Érdekes egy lány azt meg kell hagyni, de ahhoz képest amin gyerek korában keresztül ment, eléggé meg maradt benne a lélek. És ez nem sok emberről mondható el.

-Uram. – nyitott be az ajtón az egyik őröm.

- Mi van? – förmedtem rá egy kicsit, mert nagyon ideges voltam az este miatt.

- Megérkezett Mr. Lotest. – mondta, mire meg is jelent mögötte egy fej.

- Engedje be. – nyugodtam le egy pillanat alatt. – Á, Mr. Lotest! – tártam szét a karjaimat. – Már nagyon vártam önt. – mondtam.

- Ennek örülök. – ült le a kanapéra. Érezze csak otthon magát. Ch.

-Érezze csak otthon magát. – mosolyodtam el erőltetetten. – És minek köszönhetem a hirtelen látogatását? – kérdeztem és nagyon erőlködtem, hogy ne vicsorogjak.

- Meg szeretnék beszélni valamit önnel.

- Vagyis üzletet ajánl nekem? – húztam fel a szemöldökeimet.

- Nem egészen. – mosolyodott el.

- Akkor nem értem. – dőltem hátra a kanapén.

- Lenne egy rablás amibe el kéne a segítség – kezdte.

- És én ebből, hogyan jönnék ki jól? – érdeklődtem.

- Sehogy.

- Akkor miért gondolod, hogy elvállalom? – kortyoltam bele az italomba.

- Mert a drága látos kis húgocskád veszélyben van.

-Liliom. – motyogtam. – Mit tettél vele? – emeltem fel a hangomat.

- Én ugyan semmit. – nevetett. – De valaki más igen.

- Ki volt az?

- Azt nem tudom, de gondoltam így érdekelne a meló. – nézett ki a nagy ablakon a semmibe.

- És honnan tudod, hogy bárki is tett vele valamit, ha azt nem tudod, hogy ki volt? – kérdeztem, mert sehogy sem állt össze a kép, vagy legalábbis nagyon furcsán.

- Ne vesszünk el a részletekbe. – mondta.

- De vesszünk el a részletekben. – hajoltam előrébb, de ebben a pillanatban előrántott egy fegyvert a háta mögül és egyenesen rám szegezte.