Alvilág I. kötet

5.fejezet

Alisa

Vakító fehér falak? Gépek csipogása? Tompa szúrás érzés? Kórházban vagyok. Az utolsó emlékem az az, hogy egy fekete bakancsban lévő férfi jön felém.

-Alisa? – rontott be az ajtón Walter. – Oh, istenem, de örülök, hogy nincsen semmi bajod! – ült le az ágy mellé és aggódva nézett rám.

- Mi történt? – kérdeztem erőtlenül.

- Felrobbant a kocsi. – felelte. – Nem tudom, hogy hogyan történhetett. Amikor jöttem vissza hirtelen felrobbant úgy, hogy te benne ültél. Ne tudd meg, hogy mennyire izgultam érted. – fogta meg a kezemet.

-Milyen nap van ma? – néztem körbe, de sehova sem volt kitéve egy nyamvadtt naptár.

- Két nap telt el a baleset óta. – válaszolta Walter. – De ne aggódj mindent meg csináltam helyetted így minden el van rendezve. – mondta, mire sóhajtottam egy nagyot.

- Köszönöm. – mosolyodtam el. – Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled. – ültem fel nagy nehezen.

- Hé, hé, hé. – állított meg. – Most pihenésre van szükséged. Nem kellhetsz fel.

- De muszáj, hiszen még rengeteg elintézni valóm van, meg akkor ott van még Jace is. – magyaráztam.

- A munkában tudok én is segíteni, Jacet meg fel is hívhatod. – mondta.

- Tényleg. – csettintettem egyet.

-De bent kell maradnod. – mondta komolyan. – Megígéred, hogy nem szöksz ki? – kérdezte.

- Igen. – mondtam végül ki nagy nehezen.

- Köszönöm. – bólintott, majd felállt és kisétált maga után becsukva az ajtót.

Kicsit mintha furán viselkedett volna. Pontosan nem tudom megmondani, hogy mi volt benne olyan furcsa, de az biztos, hogy titkol előlem valamit. De nm értem, hogy miért nem mondja el nekem? Hiszen tudja, hogy bennem megbízhat. Érdekes.