ꜱᴛᴀʀ-ᴄʀᴏꜱꜱᴇᴅ ᴇɴᴇᴍɪᴇꜱ

4. Flesh

Hold me up against the wall
Give it 'til I beg, give me some more
Make me bleed, I like it rough
Bite into me harder, sink your teeth into my flesh

*****

- Elbasztad seggfej. Kétszer is. - motyogta kissé artikulálatlanul Remington, miközben vigyorogva lépett közelebb Spencer irányába. Az ittas mámor közepette épphogy meg tudott állni a saját lábán, azonban gondolatait már nem ködösítette a gin hatása, kitisztították elméjét a dühös gondolatok. - Beszari fasz vagy, tudod-e? Elbaszod, aztán menekülsz, mint valami félős kis picsa. Ha ez komoly, sajnállak, viccnek meg elég szar volt. Sok szerencsét hozzá, hogy túltedd magad rajtam. - tett még egy bizonytalan lépést, hogy imááron alig pár centi távolságról vigyoroghasson bele az idősebb férfi képébe.

Majd hirtelen elhúzódott tőle, és kihasználva Spencer meglepettségét kikapta kezéből az üveget és félretolta a férfit az ajtóból, magát elegánsnak vélten de valójában csak botladozva, elindult kifelé a folyosóra.

- Mhmh. Most vagy ám kibaszott nagy szarban kölyök. - rántotta vissza Spencer olyan könnyedén, mint egy rongybabát, majd magukra zárta a helyiséget és lazán félrehajította a kulcsot - Tulságosan is kinyílt a szád Remi, nem gondolod? - fordult azonnal felé újra, s még mielőtt az megkapaszkodhatott volna ragadta meg a fiú két kezét, és nemes egyszerűséggel a falhoz lökve szorította a feje fölé. - Legközelebb gondolkodj, mielőtt az én területemre lépsz be. - kattintotta le a kését az oldaláról, majd nyugodt gyönyörrel vágta bele a fiú csukójába.

Ahogyan visszhangzott az a bizonyos fájdalommámoros felnyögés, hajolt oda lassan Remi füléhez.

- Ebben a szobában úgy és annyira sikíthatsz, ahogy nem illik. Senki sem hallhat. - suttogta miközben kihúzta a kést, végignyalta az élét, aztán szegezte a nyakához - Jó pár napja ihatsz, sokkal inkább keserű a véred, mint édes, de nem baj - húzta végig a pengét a fiú torka mentén - Ha már így felkínáltad magadat, most ez is megteszi, sőt. - halkult el ráhajolva a nyakán ejtett enyhe sebre, s a fémes íz hatására egyre inkább vette át rajta az irányítást a gyilkos ösztön.

Remi szíve oly hevesen dobogott, hogy szinte a torkában érezte, már azt hitte, ott fog elájulni helyben. Az alkohol hatását kioltotta az ereiben szétáradó adrenalin, amit Spencer közelsége okozott számára. A fájdalom, bár nem volt túl erős, felébresztette érzékeit, saját vérének látványa rémülettel töltötte el, ugyanakkor a férfi vágyakozóan sötét tekintete teljesen megbabonázta, félelem helyett izgalommal nézett vissza rá. Jól tudta, most is ő a préda, a másik pedig a vérszomjas vadász, de a könnyű játszma örömét nem akarta megadni. Nem, nem adhatja magát ennyire könnyen. Egy erős rántással kiszabadította karjait Spencer szorításából, és megpróbálta a kést kilökni a kezéből, persze sikertelenül. Miután rájött, hogy küzdelme ugyan hiábavaló, egy pillanatig mégis megadóan tekintett fel a másikra; s ahogy finom leheletének forróságát a nyakán ismét megérezte, önkéntelen izgatott sóhaj tört ki belőle. Bár tudta, bajban van, ezúttal nem úszhatja meg - ahhoz a másik már túlságosan is elragadtatta magát, és az igazat megvallva ő sem akart leállni, a halálfélelem hiába motoszkált valahol elméje leghátsóbb sarkában, a lassan a semmiből jött vágyakozása erősebbnek bizonyult.

Mielőtt Spencer ismét a torkának szegezhette volna a fegyvert, Remi egy gyors mozdulattal maga mellett lefogta a férfi kezeit, aki ettől épp csak egy másodpercre zökkent ki meglepődve. Ez röpke kis idő is elég volt hozzá, hogy a fiú ráemelve tekintetét mélyen a szemeibe nézzen; s elveszve a pillanat törékenységében hajolt közelebb hozzá, hogy szinte öntudatlanul szájon csókolja.
Még maga sem realizálta mit tett. Spencer reakciója viszont még annál is jobban meglepte. Nem lökte el magától, nem is mozdult, csak belevigyorgott a csókba és a fiú ajkait élesen megharapva viszonozta.