Bury me, cover me in ashes
We go from dust to dust and yet we rot six feet under
Lulling me into an earthly slumber
Take me up to the altar, sacrifice me
Take my life, please
Don't wanna think about it, I'm standing in the panic
*****
Hangos csattanással csapódott be az ajtó Spencer háta mögött, megtörve a ház lélektelen csendjét, ahogyan egy sóhajjal együtt akasztotta fel levetett kabátját, bakancsát pedig csak jellegtelenül rúgta félre. A konyhába sétált, leemelve egy poharat töltött ki magának egy kis whiskeyt, majd ahogy az egy kortyra elfogyott, vállat vonva inkább az egész üveget magához véve ült le a nappaliba a dohányzóasztalon még bekapcsolva hagyott laptopja elé. Nem aggódott különösebben a számítógépe adatai végett, hisz nem élt már itt senki rajta kívül, akinek esetleg nem szabadott volna látnia a tartalmát.
Elvégezve.
Küldte el az egyszavas e-mailt, s a megszokás hanyagságában elkerülte a figyelmét, hogy olvasatlanul maradt az aznap éjjeli jelentés. Lecsukta a gépet, tekert egy cigit, s miután az üveg fenekére nézve eltöltötte idejét káros barátai társaságában, zsibbadt végtagjait kinyújtóztatva döntötte el, hogy korábban tér nyugovóra. Túl sok megbízást vállalt az utóbbi hónapokban, bár nem akarta belátni, de teljesen kimerült volt - még ő sem hajszolhatta magát a végletekig, bármennyire is szüksége volt erre a figyelemelterelésre. Azt nem engedhette meg magának, hogy pusztán a fáradtság okán ne végezzen tökéletes munkát.
Amúgy is napokon belül indult a zenekara turnéja, és az igazat megvallva most örült is neki, hogy jó ideig nem kell az üresen kongó falak között ücsörögve céltalanul tengetnie az idejét. Bár nevetséges volt maga a tény, mert soha nem hitte volna, hogy valaha ez a gondolat egyáltalán átfuthat az agyán, de a régen annyira imádott csendes magánya kezdte az őrületbe kergetni - szó szerint.
Miután a zuhanyzó padlóját vörösre színezve lemosta magáról az aznapi nyomok maradékát, unottan vonszolta fel magát az emeleti hálószobába, és szinte ahogy bedőlt az ágyba, azonnal el is nyomta az álom.
*****
- A... az istenit... - nyögött fel egy hang a hajnali csendben.
"Hol vagyok? Miért élek még?" - nyitotta fel lassan szemeit sűrűn kavargó gondolatai közt Remington.
Mindene sajgott, a feje zúgott, és nehézkesen körbetekintve még az ablakon beszűrődő minimális fény is égetően szúrta a szemét.
- Felkelt! Em, hívd be a nővért, Remi felkelt! - hallatszott a legidősebb testvér könnyektől remegő felkiáltása, miközben a másik habozás nélkül felpattanva rohant ki a teremből - Istenem, miért kellett ezt csinálnod? - halkult el, s szelíden végigsimított öccse arcán.
Remi még küszködve a valóság nehéz érzetével csak oldalra sütve tekintetét hallgatott. Ez nem szerepelt a tervben. Basszus.
- Hiányzik anya... - suttogta végül inkább csak maga elé - Sajnálom...
- Ez hatalmazott fel arra, hogy itt akarj hagyni minket, te is? - Sebastian szomorú arccal meredt rá miközben gyengéden megszorította öccse kezét. Hangsúlyából érezhető volt egyszerre az aggodalom és a szeretetteli de szigorú dorgálás.
Miután az ápolónő belépett kórterembe Emersonnal együtt, beszélgetésük hirtelen szakadt félbe, Remi legnagyobb megnyugvására. Nem is akart a történtekről szót ejteni többet, hiába tudta, hogy magyarázattal tartozik; még az ellenőrző procedúrák alatt kényelmetlen csendben telt perceknek is jobban örült.
Amikor a nővér végzett és kiküldte testvéreit is, mondván, hagyják pihenni, Remington végre nyugodtan pörgethette vissza legutolsó emlékeit. Kissé zavaros volt még minden, de egy dologban biztos volt: ennek nem így kellett volna történnie.
Emlékképeiben a szobája sötétjét megtörő számítógépe fénye kéklett fel halványan.
Bérgyilkos felbérlése. Klikk.
Billentyűhangok koppanása.
Személy megnevezése: Remington Leith.
Megjegyzés: Tüntesse fel öngyilkosságnak.
Mintha újra érezte volna az éjszaka leple alatt kihalt parkolóban hűvösen rázó szél csípését a bőrén. Kopogó hangok, a pislákoló utcai lámpa fényében csillanó kés, majd hirtelen csend és sötétség.
"Elbaszta" - nevette a hang Remi fejében - "Elbaszta és túléltem. Félbehagyott munka. Valahogy meg kell találnom ezt a rohadékot! Csak, hogy a fejéhez vágjam, hogy lószart sem ér!" - ezek voltak az utolsó gondolatai, mielőtt az erős gyógyszerek hatni kezdtek volna, és lassan újra minden elsötétült körülötte.
CITEȘTI
ꜱᴛᴀʀ-ᴄʀᴏꜱꜱᴇᴅ ᴇɴᴇᴍɪᴇꜱ
Dragoste"Tudd ki vagy. Légy gyors és precíz, a hiba lehetősége fogalom sem lehet - de mi van akkor, ha a hiba maga a személy? Ha belőle nőtte ki magát a fertő, ami ellepi a létét. Fertő. Így sem neveztek még." Gondolkodtál már azon, hogy az előadó, akit an...
