– Ugye nem csak nekem furcsa? – piszkálgatom a tábortüzünket a botommal.
– Hogy fegyveres kíséretet kér a tartományúr? Nem, nem vagy egyedül – bámulja Hamlet a lángokat.
– Mégis mitől tarthat ennyire? Biztos, hogy nem a szarvasoktól – ötletel Freya.
Destiny jelenleg a legcsendesebb közülünk, ami fel is tűnik.
– Te mit gondolsz? – kérdem komolyan.
– Rossz érzésem van. Nem is tudom. Ránézek az erdő sötétjére, miközben arra gondolok, hogy holnap elindulunk, és megmozdul bennem valami. Valami aggasztó, miszerint nem kéne ezt tenni.
Bólintással nyugtázom a lány gondolatait. Destiny-nek mindig is a helyén voltak a megérzései, olyannyira, hogy a vadászatban is hasznára váltak. Ezért is ő követi a sérült vadakat, hisz mondhatni az ösztönei vezérlik a célja felé.
– Akkor meg ne tegyük – tárja szét a karját Freya.
– Csak azért, mert paranoiások vagyunk? Ugyan már, ezért nem dobhatjuk el a tartományúrnál felépített bizalmunkat. Csakis az ő jóakaratából élhetünk itt, semmi másért – áll fel Hamlet. – Megyünk, és kész.
Másnap reggel a megbeszéltek szerint várjuk a tartományurat a kapunál. Az íjaink a hátunkra vannak rögzítve olyan pozícióban, hogy könnyen elérjük a nyilakat, ha szükség lenne rá.
– Szerintetek késik, vagy mi vagyunk koraiak? – kezdek türelmetlenkedni hosszú várakozás után.
– Szerintem maradj csendben – vágja rá Hamlet, és rögtön meg is értem, hogy miért.
Két ló üget elénk egy egyszerű hintóval a hátuk mögött, melyből a tartományúr száll ki. Sokkal csicsásabb kocsira számítottam a falu vezetőjétől.
– Örülök, hogy nem gondoltátok meg magatokat – viccelődik, pedig nem is sejti, hogy valóban volt erről szó. – Osszátok el egymás közt, hol fogtok utazni. Ketten férnek a kocsi hátuljára, egy ember a kocsis mellé, és valaki velem együtt is utazhat. Így biztosíthatjuk azt is, hogy teljes legyen a védelem. Megfelel?
– Természetesen – felel Freya.
Nem mintha mondhatnánk mást is.
Gyorsan megegyezünk a helyek között. Freya foglalja el a kocsis melletti ülést, én és Hamlett hátul helyezkedünk el, Destiny pedig bevállalja, hogy a tartományúrral együtt utazik. Miután a hintó elindul, ismét eszembe jutDestiny megérzése. Azzal nyugtatom magam, hogy csak a lány ültette be a bogarat a fülembe, és semmi okom az aggodalomra. Elvégre profi íjászok vagyunk, mi a legrosszabb, ami történhet?
YOU ARE READING
Tölgybe vésett sorsok
Fantasy"This is a wild game of survival" Damien, Hamlet, Freya és Destiny a négy fiatal íjász szinte családként él az erdő közepén a kis kunyhójukban. Azt hiszik, hogy ismerik az erdő minden szegletét. Ám amikor egy megbízás keretében bekeverednek az ismer...
