The soldier's doctor

2

Jungkook : a kórház ablakán beszűrődő arany sugarakra ébredtem fel, nem volt túl kellemes, hisz ki szeretne felelni tudatában azzal a ténnyel hogy ideiglenesen le van bénulva?
A kis asztalról elvettem a telefonom és megnéztem a nem fogadott üzeneteim és hivásaim, pont időben hisz kB egy 10 perccel ezelőtt irt Namjoon hogy délután ellátogat hozzám. Már kezdtem unatkozni szobatárs nélkül, túl nagy volt a csend, így megnyomtam a gombot jelezvén hogy kívánságom van. Már nyílt is az ajtó. - Jóreggelt Mr. Jeon, hogy van? Minden rendben? - Kérdezte Taehyung,- Jól vagyok a körülményekhez képest köszönöm szépen, igazából csak nagyon egyedül érzem magamat és szeretnék társaságot.. - Feleltem egy kicsit szomorúan hisz tényleg nem érzem jól magam egyedül, csak az jár a fejemben hogy le vagyok bénulva és nem tudok járni..
-Ohh ez esetben.. Szeretné megejteni az első pszichológus órát?
- legyen.. De kérlek tegeződjünk, nem vagyok én annyira idős, csak 22 éves vagyok.
- Oh rendben ez meglepő, én 21 éves vagyok, szóval amm van mellettünk egy terem ahol megvannak a jegyzeteim és egy s más, hozok toló széket egy percet kérek!
-Ne! Én.. Én szeretnék megpróbálni sétálni... - Szóltam kétségbe esve.. Nem szeretnék toló székbe ülni..
-De JungKook muszáj... Szükséged van rá.. Nem tudsz sétálni.. Az esélye hogy most járj egyenlő a nullával hisz pluszba egy teljesen  friss lövés sebes van.. Kérlek fogadd el..
- De nem lehetek toló székes nem érted? Nem lehetséges!! Van lábam nekem muszáj járnom, vár a csapatom vissza!! - Kiabáltam szegény Taehyungal annyira amennyire csak tudtam, és csak most vettem észre hogy folynak le a könnyeim versenyt játszva az arcom szegletein.
-JungKook kérlek nyugodj meg, megértem teljesen de muszáj, ez csak ideiglenes és én itt vagyok neked hogy segítsek ezért vagyok itt.. Tudod mit? Maradjunk itt egy perc és hozom a jegyzet füzetem, nem kell a másik terembe mennünk. - Fogta meg kezem és mondta ezeket a szemembe, nem hiszem el hogy az érintése ennyire égesse bőröm, a szívem csak úgy zakatol, és csak azt a két gyönyörű szép aranybarna bambi szemébe tudtam nézni, el varázsolt teljesen.. Nem jungkook neked nem tetszhet az orvosod, ő nem érez semmit irántad hisz hány beteget lát el nap mint nap..
-Rendben, akkor.. Maradjunk és kezdjünk bele taetae
- Pirult el teljesen beceneve hallatán, annyira gyönyörű kipirult arcal..
-R-rendben egy p-pillanat és jövök. - Ő most tényleg dadogott..? Addig elmélkedtem róla és a gyönyörűségéről, hogy észre se vettem de Taetae már mellettem ült és a kezemet simogatva jelezte hogy itt van.
-Szóval JungKook, mesélj nekem kérlek szépen a bandádról, magadról, és hogy mire emlékszel a történtekből, Rendben? - Mosolygott rám bátorítóan, míg kezemet is össze kulcsolta sajátjával, de ezt tudaton kívüli cselekvésnek tudom be.. Bárcsak más miatt fogná így.. Mi mit beszélek nem szabad..de jó lenne..
- Szóval amm ugye 22 éves vagyok, szeretek énekelni és olvasni, fotózni, imádom az állatokat, és van is állatom, egy Dobberman a neve Bam és nagyon édes. A csapatom imádom, hatan vagyunk benne én, Hoseok, Namjoon, Jin, Yoongi, Jimin. Azon a napon kint voltunk terepen őrködni, Namjoonal voltam és megszólalt a riadó így az élőkészületek után megkezdődött a harc a Bouncy ellen.. Éppen egy patak partján található nagyobb csatornán mentünk át amikor a túloldalon ellenség volt és hát meglőttek.. Ennyire emlékszem.
-Rendben örülök hogy ennyi mindent megosztottál velem, hát rajtad kívül 3 sebesült érkezett de egy beteg sem súlyos, te vagy jelenleg az akinek kB fél év is lehet a gyógyulási idő, de mindent megteszünk hogy akár hamarabb is lehetséges legyen.
-Ezt csak elfogadni tudom, szóval rendben és köszönöm Taetae, egyébként nyugodtan szólíts ahogy szeretnél, nem harapok.. Csak ha szeretnéd - az utolsó három szót inkább magamnak mondtam de lehet meghallotta.
T-tessék? Mondtál valamit?
-Jaaa nem nem tae csak.... Azt hogy hiányzik a kutyim. - találtam ki valamit gyorsan,
-rendben akkor- mondta egy meleg mosoly kíséretében,majd sebesen távozott egy jelzés miatt .
A mai nap az étkezésem a béka feneke alatt volt, egy kekszet ettem és egy banános tejet. Nade eljött az idő hogy  kellett volna pisilnem végre hisz hiába nem érzem de valami nyom ott, és fürdenem mert szerintem nagyon büdi lehetek, így jeleztem hogy segítség kell.
- Mondjad Kookie mi a baj? Fáj valamid?
-Nem taetae csak pisilnem kellene szerintem és szeretnék fürdeni mert szerintem büdős vagyok... - simitottam tarkómra kínosan.
-amm.. Öh rendben szóval itt van egy tolószék, el viszlek pisilni, de honnan érezted egyáltalán hogy kell?
-ohh hát nem tudom csak nyom ott valami és gondolom a miatt.. - felnevettem a saját kínomon, már könnyem töröltem mikor tae csak egy nagy gyönyörű tégla mosolyt mutatott.
-Akkor csak részben mentek el az érzékeid, ez jó hír, na gyere-karolt fel és segített átenni a székbe,majd amikor a mosdóba értünk, eléggé zavarban kérdeztem meg hogy - Taetae amm segítesz kérlek engem megtartani míg amm pisilek?
-p-persze ne haragudj hehe-
Felemelt és készségesen tartott míg én nehezen a gatyát picit lehuztam és szabadjára engedtem amit szabadjára kellett amikor félfüllel meghallotta Taehyung félénk hangját,-Jézusom miért néztem oda..?
Magamban felkuncogtam édes viselkedésén, de úgy tettem mint aki nem hallotta.
Miután kész lettem segített vissza vinni és betakart majd magamra hagyott és pihenek de nem ment, sehogy sem akart álom jönni a szememre így szóltam Taehyungnak akit megértem hogy énekeljen nekem egy dalt, és az ő gyönyörű mély hangjára hunytam le szemeim.

És akkor fel sem tűnt hogy Namjoon sehol sincs..