The soldier's doctor

3.

Taehyung :
A mai napom egy majdnem késéssel indult, a reggelim odaégett, és elszakadt a kedvenc pólóm,ez a nap nem lesz az én napom, de valamiért mégis boldog vagyok, igaz nagyon nehéz egy kórházban dolgozni a honvédségnél, dupla annyi elvárás és alig van időm bármi másra de imádom csinálni úgyis úgyis. Amint felkaptam kabátom és befújtam magam, elindultam otthonról, oh elfelejtettem említeni hogy az anyukám születésem után elhunyt, apukám pedig lemondott rólam így mamám nevelt fel egészen tízenhat éves koromig, akkor hunyt el, így utánna a saját lábamon kellett megálnom. Sose voltak barátaim hisz mindig a tanulás volt az első hogy a kitűnő eredményemért emelt ösztöndíjat kapjak és hamarabb elmehessek egyetemre majd fel ettek ide a kórházba dolgozni.

Amint a munkahelyemre értem felkaptam a köpenyt és mentem önszántamból megtekinteni Kookiet hogy hogy van, a jegyzetem a zsebemben van így láttam hogy ma kell megvizsgálnom deréktól lefelé a bénultságát, majd elkezdeni az első rehabilitációs órát. Az ajtajához érve kopogtam kettőt majd halkan benyitottam, ő félig ülve nézett ki az ablakon, majd az ajtónyitódás hangjára felém fordította fejét és egy nagy mosoly terült el arcán.
- Szia taetae hát te? - köszönt, majd kérdezett milétem iránt.
-Csak jöttelek ellenőrizni hogy jól vagy e, és a mai nap még kell vizsgálják deréktól lefelé a bénultság miatt, utánna pedig az első rehabilitációs órádon is túl kell esned.
-Rendben tae bízom benned, szóval mit kell tennem? - Kérdezte egy kis félelem és szomorúsággal kevert hangjával, amiért megszakadt a szívem, el hiszem hogy ez mennyire nagy megterhelés most számára.
-szóval, kérlek szépen csak annyit hogy húzd fel a zsilipes ruhád alját a pocakodig, semmi mást, a többihez alkalmazkodom én - Próbáltam egy nyugtató mosolyt felé adni, amitől neki is egy kisebb mosoly lapult az ajkain.
Majd elkezdtem neki egy kis eszköz segítségével a vizsgálatot, hozzáérintettem a combjától a sípcsontjáig egyesével több helyen a kis tárgyat majd kérdeztem tőle folyamatosan hogy - Kookiet ezt érzed?
-nem tae
-és ezt itt kook?
-nem tae.. Nem érzem - láttam hogy kezd könnybe lábadbi szemei így egy utolsót kérdeztem tőle.
-És ezt itt érzed Kookie?
-Egy nagyon picit talán Tae..
Tae ez nekem nem megy nem bírom ezt így... Inkább lennék halott.. - És az utolsó mondat visszhangzott a fejemben, nem nem hallhat meg nem szabad...
- Kook figyelj rám kérlek - kaptam keze után,majd összekulcsoltam vele a kezem,majd rám emelte könnyező tekintetét.
- ne add fel kérlek szépen, segítek esküszöm, újra járni fogsz! Én itt vagyok neked, nem szabad hogy most add fel! Nem te szeretnél meghalni, hanem az érzéseket szeretnéd megölni magadban, légy erős kérlek, rám számíthatsz! - Észre se vettem hogy már zokogok és görcsösen szorítom Kook kezét.
-T-Tae nem fogsz elveszíteni, sajnálom, tudom hogy rád számíthatok, bízom benned tigriske.
-tigriske? Ez nagyon édes, ne haragudj kook csak én szinte egész életemben egyedül magamra számíthattam és te vagy az első ember az életemben aki számomra fontossá vált, nem tudom mikor és hogy de én szeretnék a barátod lenni és nem csak szimplán orvos-beteg kapcsolatot.
-Rendben, nagyon sajnálom tigriske hogy ennyi mindenen kellett átmenned, nem lehetett könnyű és én is a barátod szeretnék lenni.
Míg valamelyikőnk megnem szólalt, elemeztem JungKook-ot, fekete haja homlokára omlott, szemei sötétek akár az éj, arca enyhén sápadt de gyönyörű, van egy kis heg az arca oldalán, állvonala olyan éles akár egy penge, a ruha alól rá lehet tekinteni kulccsontjára ami enyhén látszik. Ekkor vettem észre hogy engem vizslatnak szemei, az arcom égni kezdett.,jobbnak láttam ha elkezdjük az órát.
- Na szóval kook kezdjük el a rehabilitációs órát, nézd itt van a szék segítek beleülni- Amint segítettem neki beleülni, átvittem egy erre kifejlesztését terembe.
-Itt vagyunk, na szóval nézd, itt van veled szemben kettő hosszú rúd, ezekbe kell kapaszkodnod majd végig menned a segítségükkel, de én is itt vagyok!
-Rendben tae, huh, segítesz akkor felállni? - Egyből előtte teremtem majd két kezét megfogva segítettem hogy belekapaszkodjon a két rúdba.
-Gyere kook nézd itt vagyok veled szemben, segítek ha baj lenne, csak szép lassan, menni fog . - Biztattam JungKook-ot.
Megemelte a lábát majd óvatosan nagy koncentrációval sikerült előre helyezni egyik lábát.
-Csak így tovább Kook, sikerülni fog! Képes vagy rá! Gyere! Ügyes vagy nagyon! - Annyira boldog lettem hogy bekönnyeztem egyből.
- Tae nem fog menni több kérlek segíts visszaülni, nem bírok tovább állni! - Kezdett ell pánikba esni én egyből kezére fogtam majd így próbálkoztam vele.
-Nézd kook, nézz rám itt vagyok, csak a szemembe nézz, mély levegő! Nagyon ügyes vagy! Próbálj még egyet, csak egyet és egyből vissza segítelek ülni!
-Rendben tae, huh...
JungKook nagyon koncentrált, láttam rajta hogy nagyon akarja, egy pár perc elteltével láttam a másik lábát megmozdulni, majd nagyon lassan de megemelte és előre helyezte, ezennel kijelenthetjük hogy megtette az első kettő lépést!
- Na látod Kookie nagyon ügyes vagy! Na Kookie kapaszkodj belém, visszateszlek a székbe, és lefeküdhetsz pihenni. Kapsz vacsit és segítek neked pancsizni, majd alszol egy nagyot!
-Rendben Tigris, köszönöm szépen!
Amint visszatértünk a terembe, leültem Kook mellé míg vacsizott és beszélgettünk kisebb dolgokról, így is jobban megismerve egymást, sokat nevettünk, nagyon kellemes volt. Az vacsorája elfogyasztása után segítettem neki pancsizni, de egy dologra nem számítottam..
-Tae köszönöm hogy segítesz de kérlek elfordulsz míg én... Öhhmm.. Tiszta zavarba ejtő, szóval borotválkozok?
-Persze csak így hogy tartalak meg?Nézd inkább itt van egy szék nem baj hogy vizes lesz, ülj le és végezd el úgy.
-R-Rendben, köszönöm!
Segítettem neki leülni majd elfordultam, de nagyon furdalt a kíváncsiság... Vajon milyen lehet ruha nélkül? Jajj tae nem nem szabad! De csak egy kis pillantás.. A szemem sarkából tekintettem picit hátra de kaptam egyből előre buksim, hisz ez egy Adonisz aki éppen mögöttem fürdik! Egyszer csak Kook hangja tört meg.
-Tae tudom nagyon ciki.. De segíts nekem kérlek felöltözni
- Ohh nem ciki rendben segítek, persze!
Először is összeszorított szemmel próbáltam az alsóban segíteni de nem nagyon ment térdtől igy képtelen voltam kinyitni a szemem, Jézusom azta kurva ez ez hatalmas!! Mindent rá kapva siettem hogy zavarom ne vegye észre de ezzel elkéstem hisz csilingelő kacaját hallva vörös lett az arcom , majd bevittem a szobába és lefektettem.
- Tae légyszíves énekelsz nekem újra? Gyönyörű hangod van
-" Persze nyuszi
-Nyuszi? Ez cuki! Kezd el taeeee kezd el- Váltott át egy izgatott kisgyermekbe, meg kell vallani nagyon édes!
-Kezdem Kookie kezdem!
I wanna be your vacuum cleaner
Breathing in your dust
I wanna be your Ford Cortina
I will never rust
If you like your coffee hot
Let me be your coffee pot
You call the shots, babe
I just wanna be yours
Secrets I have held in my heart
Are harder to hide than I thought
Maybe I just wanna be yours
I wanna be yours, I wanna be yours
Wanna be yours
Wanna be yours
Wanna be yours