The soldier's doctor

5.

Egy hónappal később...

JUNGKOOK : A mai nap sem telt nagyon másképp, annyiban viszont igen hogy Taehyungal közelebb kerültünk egymáshoz, és a rehabilitációs órák is hatnak, már tegnap nyolc lépést tettem meg. Ma van itt az ideje hogy a rúd nélkül próbáljak meg megállni majd próbálni lépni párat. Izgatott vagyok de félek hogy csalódást okozok, a kis tigris nagyon odafigyel rám és ezért nyugodtan hajtom végre a feladataim. Nemsokára ideér és el kell kezdjük, már 11-et üt az óra, reggel volt itt hogy segítsen öltözni, és a reggelit is együtt ettük meg,most egy másik betegnél volt, de már biztos hozzám tart ide, és milyen jól gondoltam.
-Sziaa Kookie, hiányoztál, hogy vagy, minden rendben? - Kezdte el a csevegést.
-sziaaaa taetae, igen jól vagyok és minden rendben, te is hiányoztál nekem nagyon. - Villantottam egy kis mosolyt.
-Na akkor Kook nézd, segítek téged berakni a székbe, átviszlek szokásosan, majd először az ajtótól, a kezemet fogva megpróbálunk eljutni a rúdig, Rendben?
-Rendben kis tigris, bízom benned!
Amint ezt kimondtam, segített is a székbe tenni, majd készségesen tolt át a folyosókon át, majd egy jobb kanyar után megérkeztünk a teremhez,kinyitotta majd betölt rajta.
-Jó nyuszika, add a kezed, segítek felállni - Segítőkészen adtam mancsom kezébe, majd óvatosan és lassan segített felállni, a lábaim remegtek és furcsa érzés járta át, majd tett egy fél lépést hátra, jelezvén hogy én jövök, már ügyesen megtaláltam azt a pontot hogy hol tudom irányítani a lábaim, meg tettem az első lépést, Tae szeme csillogott, az ő szemeibe nézve tettem meg a következőt, elvesztem a szemeiben, már mire észbe kaptam már a negyedik lépést is megtettem, kezdtem érezni hogy a lábaim fájnak kicsit és remeg, de nem adtam fel, az ő mosolyáért nem adtam fel. Új erőre kapva szorítottam meg kezét, majd tettem meg a rúdhoz az utolsó öt darab lépést, nagyon boldog voltam, tae leültetett és elém térdelt a kezemet továbbra sem engedte el.
- Sikerült Kook nagyon büszke vagyok rád!! Úristen megtettél kilenc lépést! Ez nagyon nagy siker! - ölelt magához és folytatta örömét a sikerem miatt, majd olyan történt amire nem számitottam, Taehyung megcsókolt, és én visszacsókoltam, ez az érzés felülmúlhatatlan, megannyi pillangó kelt életre pocakomban, majd egy nagyobb cuppogás kíséretében szakítottuk meg a csókot, egy nyálcsík húzódott meg ajkaink oldalán, két szemembe nézett majd vissza hajoltam meggypiros ajkaira, jelezvén hogy bejutást érek, nyalintottam meg akjait, amit azonnal meg is adott, ez a csók tele volt érzelmekkel, vággyal, Taehyung sóhajtott egyet, és elváltunk. Feleszmélve mi történt, nagy zavarba kerültünk mind a ketten, a hátam mögé jött és visszaindultunk csendben a szobámba, nem szóltunk semmit, magunkban rendeztük az érzéseink először. A szobámba érve felültetett az ágyra, betakart és leült mellém.
Vett egy mély levegőt és belekezdett
-Sajnálom Kook hogy így hirtelen megcsókoltalak, de már egy ideje úgy érzem hogy nem doktor - beteg kapcsolat van köztünk, sem baráti hanem több, én így érzem, annyira boldog vagyok hogy a sikereid velem eléd meg, én segíthetek benne, és beléd szerettem Kook..
-Semmi baj nincs Tigriske, én is szeretlek, én amikor megfogtad a kezem amikor csalódtam magamban, és aznap este énekelték nekem, én akkor szerettem beléd igazán..
Néztem szemébe, és könnyeket láttam megjelenni, majd szánta át arca szeletét, megamhoz húzva öleltem meg, majd a feje búbjára nyomtam egy puszit, aznap Tae mellettem aludt el a karjaim közt és én őt ölelve követtem álmait.