The soldier's doctor

6.

JUNGKOOK : Itt-ott emberek szaladnak hol hullnak földre, a mellettünk elhelyezkedő Han-folyó vízfelszíne igazán fenyegető, fegyverek tára ürül, véres csata folyik kitekintve az ablakon, Namjoon egy kőépület robbantása következtében életét veszti.. Még egy durranás és...
Felkeltem a rémálmomból, izzadok, nem kapok levegőt és sípol a fülem, remeg minden kis porcikám, a rámkötött gépek sípolnak rohamosan, jelezvén hogy baj van. Már szédülök és félek belehalok ebbe, nem érzem a testem, nem érzem jelen a lelkem. Taehyung éppen ekkor toppan be.
-JungKook, jól vagy? Kook? Figyelj rám kérlek, figyelj a hangomra, nincsen semmi baj, nincs baj, kérlek nyugodj meg, itt vagyok, nem lesz baj, figyelj a levegővételre, nincs baj, add a kezeid, érezd hogy fogom, koncentrálj!
- N-Nem t-Tudom.. Mi.. Történik v-velem.. Félek..
-Pánik rohamod van nincs baj, nyugodj meg!
-K-köszönöm TaeTae, ne haragudj... Csak felriadtam egy... Álomból.. És.. Igen..
-Jolvan Kook nincs baj, nem a valóság, nem történt semmi.
Jobban vagy?
-Igen TaeTae,köszönöm.
-Nincs mit köszönni Kook! Ez természetes hogy segítek!
-Tae kérlek szépen idebújsz hozzám? Váltottam át hirtelen egy elveszett kisfiú lelkébe aki csak az anyja szeretetére vágyik,kár hogy én ezt nem tapasztalhattam meg sosem, tehát valami ilyesmi érzés lehet.. Az én anyukámat soha nem ismertem, sem az apukám, egy árva házba nőttem fel dajkákkal egy csomó csomó velem hasonló kisgyerekkel. A nevelők szerint anyukám túl fiatal volt és rossz munkát végzett ami miatt teherbe esett és lemondott rólam. De nem bánom annyira fáj hisz mindig csak magamra számíthattam, és senki másra,és Taehyung az első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésemet. Taehyung a fejemet simogatva kezdett el halkan énekelni nekem egy gyönyörű dalt.

Even at the end
Their love was stronger than
The day that they first met
They'd say
The world's not perfect, but it's not that bad
If we got each other, and that's all we have
I will be your lover, and I'll hold your hand
You should know I'll be there for you
When the world's not perfect, when the world's not kind
If we have each other, then we'll both be fine
I will be your lover, and I'll hold your hand
You should know I'll be there for you
You should know I'll be there for you

Ezek a sorok nekem minden szónál többet jelentettek, Taehyung teljesen az otthonommál vált, nem tudnám képzelni már nélküle a napjaimat.
A fejem simogatását abba hagyta, feljebb tornázta magát és csillogó szemekkel nézett le rám, majd így szólt :
-Kook lenne kedved fagyizni?
-Igen TaeTae, de.. Hogyan? Kórházban vagyok.. Járni sem tudok, hogyan jutunk ki?..
-Ne aggódj Kook, vegyük úgy hogy ez a pszichológia órád. Gyógyulás jellegű óra. - Kacsintott rám majd egy nagy mosollyal az ajkán kelt fel és keresett nekem ruhát a szekrényben, majd hozzám lépve segített nekem felöltözni. Először a pólómtól szabadított meg, majd legugolt elém és a nadrágom kezdte kigombolni, lehuzta a sliccem, és kezdte lehúzni rólam a nadrágom, felnézett rám, majd az új nadrágot adta rám. Felállt és az orrunk össze ért, arcomon éreztem lehelletét, szemei az én szememet keresték, az idő megszünt körülöttünk, szemeit lassan lecsukva hajolt ajkaimra, méz édes akjai szenvedélyésen mozogtak, nyelveink össze akadtak, elváltunk egymástól majd szánk szélén nyálcsík kötötte össze az ő ajkait az enyémmel, lihegve döntöttük homlokunk össze.
-Khookie szóval, itth a pólódh, vedd fel ésh indulunk.
-Rendbenh tigriske, sietekh. - A pólóm felkapva, tae karját megsimitottam jelzésként hogy figyeljen rám. A velem szemben lévő kerekes szék karjait megfogva ültem át bele az ágyról, tae ezt tapsviharral és egy nagy puszival jutalmazta, el indultunk a bázis kórházából, majd egy nagyobb parkban kötöttünk ki, a nap nagyon szépen sütött az ég kristály tiszta volt, madarak repkedtek majd egy kisebb fagyizó elé értünk, az eladó egyből észre is vett minket.
-Jónapot drágám, milyen fagylaltot adhatok nektek?
-Jónapot kívánok! Én egy csokis-vaníliás fagyit szeretnék, hmmm Te nyuszika?
-Ohh, Én egy sóskaramellás- csokis kekszes fagyit szeretnék!
-Rendben Kook!
-rendben drágáim! Egy percet kérek. Itt is van, nagyon édes pár vagytok! Nagyon sok boldogságot!
-Ohhh mi még nem vagyunk együtt! De nagyon köszönjük szépen.
-Igen! Én én majd egyszer igen lehetek az valószínűleg, vagyis ha szeretné ő is, mert én szeretném egyszer, igen, de de hát igen.. Köszönjük! - Nagyon zavarban éreztem magam, én és ő mint egy pár egyszer... Ez egyszerűen most nagyon boldoggá tett.
- Ne haragudjatok! De attól függ nagyon édesek vagytok, érzem hogy mi még fogunk találkozni és ti együtt lesztek!
-köszönjük viszlát!
Elindultunk egy pad felé, leültünk és egymásra néztünk majd egy nagyobb kacagás törtünk ki! Nagyon kellemes volt az idő, velünk szemben egy kislány etette a kacsákat, míg bele nem ejtette a kis nasit a vízbe, nagyon szomorú lett..
-Taetae az a kislány sír! Bele esett a vízbe a nasija.. Veszünk újat?..
-Awww Khookie persze! - Eltolt a kis tekerő adagolóhoz, majd a kis érmet beletéve, elpörgettük a kis gép karját, majd a nasit megkapva mentünk a kislányhoz.
-Szia kis apróság! Láttuk hogy beleesett a nasid a vízbe, nézd csak itt van egy kis zacskóval! Ügyesen!
A kislány nagy szemekkel nézett fel ránk, majd egy meghajlás után boldogan játszott tovább. Mi Elindultunk haza hisz már sötétedett felettünk az ég. Az út nagyon kellemesen telt, tae mellett minden szép, boldoggá tesz. Hazaérve egy gyors zuhany után, ismét ő vele a karjaim közt aludtam el.