Tükörkép

2. Biztonság

Ghost számára a  meleg víz üdítően hatott három nap után.

Csak állt a zuhany alatt, élvezte a csendet, és szívta magába a forró víz okozta gőzt. Két kezével megtámaszkodott a csempén, fejét lehajtotta, és hagyta, hogy a víz rázúduljon a tarkójára, végig csordogáljon megviselt gerincén le egészen a lábáig, hogy így is enyhítse görcsös izmait.

Három napig volt úton. Előtte se volt pihenő ideje, csupán másfél napot tudott a falakon túl tölteni. Épp arra volt elég, hogy berúgjon, aludjon egy hatalmasat, egyen valamit, hogy utána ismét elaludhasson valami régi és unalmas filmen. Aztán jött a hívás régi barátjától és felettesétől, Price századostól.

Hallott már a megmentésekről, a szöktetésekről, bár ő maga sosem vett részt benne. Ennyi traumatizált nőhöz és gyerekhez türelem és kedvesség kellett, Ghost pedig híján volt ezeknek. Emellett megjelenése sem tette könnyebbé a helyzetét, majdnem két méteres termete még a koponya maszk és a katonai felszerelés nélkül is rémisztő volt, nemhogy velük együtt. Így ő kimaradt ebből, és a háttérben dolgozott azon, hogy a magas falakon belül uralkodó rezsimet megdöntse.

Jelenlegi vendéglátójáról – vagy ahogy Ghost hívta a munkájáról - is hallott már. Rosie, az a fekete hajú, apró lány, aki majdnem lelőtte őt, miközben majdnem pánikrohamot kapott, ismert volt. Hallott már arról a fiatal nőről, aki kapcsolatban volt Price századossal. A lány főnökével, Alice-szel is számtalanszor találkozott már. Ám Rosie mindig csak egy név volt, ami felmerült olykor-olykor a megbeszélések során. Hogy hány menekültet tud összeszedni, hogy mikor, és hogy éppen mire van szüksége a falakon belül. És persze a legfontosabb; még életben van.

És most Ghost felelőssége volt az, hogy életben is maradjon, amíg kimenti őt és átviszi a falakon túlra. Nehéz feladat volt.

Ő maga is majdnem otthagyta a fogát, amíg ide tartott. A terve az volt, hogy egyenesen ide jön. Civilnek álcázva magát, hamis iratokkal hajóra ült, és szépen beutazott Girsuba. Egy barátjánál töltötte az első éjszakát, eljátszva, hogy éppen jól megérdemelt pihenését tölti. A vacsoraasztalnál még fennhangon meg is jegyezte, hogy szívesen kezdene itt új életet. Noha a gyomra felfordult már csak a feltételezéstől is, de tartott attól, hogy nem kívánt személyek valamilyen úton módon lehallgatják őt.

- Ide kellene költöznöm - mondta, miközben egy pohár bort szorongatott a kezében.

Lopva az étkező sarkában álló személyre pillantott. Hosszú fekete ruhát viselt, arcát fekete, sűrű fátyol takarta, még a szemét sem lehetett látni. Bár Ghost érezte magán a nő vagy éppen lány tekintetét. Fogalma sem volt, mennyi idős lehetett, és valójában bele sem mert gondolni.

- Kapnék két nőt, és nem kéne csinálnom semmit, csak kefélnem őket, hogy gyerekeim szülessenek - folytatta hamis vigyorral az arcán. - Kibaszott Isten lennék.  Benépesíteném a kurva világot.

Felfordult a gyomra a saját szavaitól. Érezte, ahogy marta a torkát és a nyelvét, és hogy leküzdje a maró savat, inkább belekortyolt a borába. Az asztalnál ülő nő és férfi idegesen nevettek, tudván, hogy nem beszél komolyan. Ám a sarokban álló kis cseléd alig láthatóan megmerevedett egész testében Ghost szavaitól.

Másnap hajnalban, mielőtt elindult volna, hogy folytassa útját Rosie-hoz, megkereste a fekete kendőst, hogy váltson vele pár szót. Lement hozzá a pincébe.

- Hány éves vagy? - kérdezte a pár centivel alacsonyabb nőt, fejét lehajtotta, szuggerálta a személyt, hogy lássa a szemeit a fekete fátyolon keresztül, de csak a sötétség fogadta.