Tükörkép

10. A Hentes

Rosie elveszett a bürokrácia viszontagságaiban, noha fizikálisan nem érezte bőrén a súlyát, csupán a lelkén és a lelkiismeretén.

Több, mint két hete hagyta el Girsut, de a diktatórikus rendszer még a falakon túl is a fogát fente a lányra. Körözött személyként lépte át a határt, ez már önmagában bűncselekmény volt, és Girsu a lány azonnali kiadatását kérte, ám a falakon túli rendszer ezt élből elutasította, és újabb vizsgálatot kezdeményezett.

Pedig Rosie bűneinek a listája hosszú volt Girsu szerint, és némileg a valóságban is; többszörös gyilkosság, háborús bűncselekmények több alfajának rendszeres elkövetése, terrorizmus. Még az autópályán történt balesetet, a kisbusszal tömegbe való hajtást is az ő számlájára írták, mint újabb terrorcselemény, hiába vállalta ezt magára Graves és csapata. Girsut ez nem érdekelte, a kormány szemében a lány egy könyörtelen terrorista volt, aki megfélelmlítette a társadalmat saját ideológiai céljai eléréséhez.

Ő volt az az apró szálka az ujjban, ami bár nem fáj, és sokáig nem is árt, mégis zavarja az embert. Meg kellett tőle szabadulni.

A lány természetesen próbált visszavágni. Humanitárius szervezetének nevében újabb feljelentést tett a girsui kormány ellen, többoldalas pontokba szedve a rendszer elkövetett bűncselekményeit az emberiséggel szemben. Illetve saját nevében is azzal vádolta a kormányt, hogy idegen földön támadták őt meg, ami vehető akár a falakon túli kormány fenyegetésének is. Ehhez a feljelentéshez Graves és csapata is csatlakozott, illetve még maga Ghost is tanúskodott.

Rosie látta a nevét az iratokban, és olvasta tanuvallomását a férfinak. Ám a feljelentést a feljebb való szervek elutasították, hisz a teherhajón történt támadás még Girsu partjaihoz közel történt, így ez szimpla védelemnek bizonyult, nem pedig terrorcselekménynek. Így még mindig a lány volt az üldözött.

Mindennek a tetejében még Ghost is eltűnt. Mikor partot értek már várta őket a Task Force néhány tagja, hogy biztonságban elszállítsák őket a bázisra. Rosie meg se tudta köszönni a férfi segítségét, és támogatását, Ghost elveszett a tömegben, és eltűnt. Csupán papíron látta a férfit, legalábbis a nevét és a szavait, ahogy elmesélte, mi történt a teherhajón. Így Rosie csak Price századossal tudott neki üzenni.

- Megmondanád neki, hogy köszönök mindent? - kérdezte Rosie érkezésük után öt nappal Price-tól, a százados irodájában. - Az, amit értem tett, az... Az lenyűgöző volt és elképesztően hősies. Örökké hálás leszek neki.

- Természetesen - bólintott a bajszos férfi. - Bizonyára értékelni fogja, amint visszajön.

- Nincs is itt? - kapta fel a fejét Rosie az információra.

- Nincs - csóválta a fejét Price. - Három napja elutazott. Valami halaszthatatlan dolga akadt.

Rosie első két napját alvással töltötte, csak enni kelt fel. A fáradtság úgy csapott le rá, hogy esélye sem volt küzdeni ellene, hisz olyan hosszú idő után végre biztonságban volt. De legalább magyarázatot kapott, hogy miért nem találta Ghost-ot az elmúlt három napban.

– A történtektől függetlenül - szólt Price -, minden rendben volt a hadnaggyal?

Rosie zavartan pislogott a századosra, mint aki nem érti a kérdést sem. Hisz most mondta, hogy Ghost elképesztő volt és hősies! Price pedig halványan és elnézően elmosolyodott a bajsza alatt a lány értetlenségét látva.

– Jól kijöttetek? - pontosította kérdését.

– Ja - bólintott Rosie, amint leeestt neki a tantusz. - Igen, persze. Nem volt semmi gond szerintem. Miért? Ő mást mondott?