Rosie traumatizált. És fóbiás - kerül mindenféle közelséget, ami érintéssel jár.
Korlátai ellenére évek óta a diktatórikus rendszer ellen dolgozik, ami a Harmadik Világháború során jött létre. Nőket, gyerekeket, alkalmanként férfiakat ment ki a mag...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Rosie még a fürdőszobában is hallotta a suttogásokat, és Ghost mély hangját, ahogy érzelemmentesen válaszolt a házaspár kényes kérdéseire, akik befogadták őket nappalra a házukba.
- Körözik a lányt. Hogy jutottatok el idáig? - kérdezte a férfi, Daniel Collins, a Girsui Külügyminisztérium egyik államtitkára. Rosie látta már a férfit ezelőtt.
- Ügyesen - felelte Ghost unottan.
- Meddig maradtok? - kérdezte az államtitkár felesége aggódva.
- Nem sokáig. Sötétedéskor el kell hagynunk a várost. Megöltem Fisher-t, csak idő kérdése, és megtalálják a hulláját. Aztán az egész város kopókkal lesz tele.
Csend következett. Rosie fülelt, saját arcát bámulta a tükörben, miközben idegesen a mosdó szélét markolta.
- Elintézek néhány telefont az érdeketekben - szólt az államtitkár.
Rosie nem hallotta, hogy Ghost megköszönte volna segítséget. Azt azonban igen, hogy kis mozgolódás volt a lakásban, hogy valaki elsétált a fürdőszoba ajtaja előtt, egy ajtó kinyílt, egy másik bezárult, és újabb, ám már érthetetlen suttogások következtek.
Ő pedig ott állt abban a gyönyörű és tiszta fürdőszobában. Minden csillogott körülötte, a csempék, a kád vakítóan fehér volt, a csapok és a szekrények kilincsei aranyszínben pompáztak. Az egész helység árasztotta magából azt a gyomorforgató pompát és luxust, amiről Girsu belső kerülete volt híres. Ő pedig ott állt izzadtan, kócos hajjal, koszosan. Mintha ő lett volna Girsu valódi arca, a fürdőszoba volt pedig az ámítás. Hányingere is lett a helytől, és a képmutatástól.
Nagy levegőt vett, összeszedte minden erejét, és kifordult a fürdőszobából. Kellemetlenül érezte magát ezen a helyen. Az öregnél sem volt jobb, de itt a belső kerületben, méghozzá egy államtitkár házában lenni valahogy még hátborzongatóbb volt. Főleg körözött személyként.
A konyhába indult, onnan hallatszódott tányér -és evőeszköz csörömpölés, és befordulva a pazar, gyönyörűen felszerelt helységbe szembe találta magát a reggelit készítő Collins házaspárral. Mindketten szőkék, magasak és kék szeműek voltak, szinte már rokonoknak tűntek. Talán azok is voltak, Rosie nem lepődött volna meg a belterjességen.
Daniel Collins, az államtitkár szemöldökei magasra szaladtak Rosie látványától, meglepettség, és talán kíváncsiság sugárzott a tekintetéből. Míg a felesége, Rebecca inkább gyanúsan méregette a lányt, aki kezeit tördelve neki dőlt az ajtófélfának, és kíváncsian körbepillantott.
