Utálom, hogy Szeretlek [Chifuyu x Reader]

2. fejezet

Az iskola folyosóját hangos moraj vette körül. A lányok hangosan felnevettek, miközben valamilyen témát beszéltek ki egymás közt. A fiúk pedig szintén így tettek. Engem sosem vonzottak a két színű emberek vagy akár az olyanok, akik csak érdekből barátkoznának. Már pedig az iskolában rengeteg ilyen ember van.

A szekrényemből pakoltam elő a következő órára szükséges tankönyvet és füzetet. Szinte már kapkodtam, ugyanis hamar az osztályteremben akartam lenni. A nagy sietség közben pedig sikerült valakibe ütköznöm, aminek következtében a holmijaim a földön kötöttek ki.

- Nem tudnál jobban vigyázni?-mordultam fel, majd lehajoltam a leesett tárgyakhoz.

- Ne haragudj.-szólalt meg, majd ő is ezt a cselekvést követte.

Felszedett pár dolgot, majd azokat a kezembe adta.
Egy felnyírt, szőke hajú fiú volt. Szemei smaragdzöld színben csillogtak. Bal fülében egy ezüst fülbevaló ékeskedett egyedül.
Arca ismerős volt, de mégsem tudtam beazonosítani, hogy mégis honnan.

- Te véletlenül nem Mik—

- Ezt ki ne ejtsd a szádon.-szakítottam azonnal félbe, viszont így már tudtam, hogy honnan volt olyan ismerős.

- De miért?-nézett rám felvont szemöldökkel.

- Azért mert nekem semmi közöm nincs ehhez és nem is akarom, hogy legyen.

- De hisz, valamennyi közöd már van hozzá.

- Igen, de nem akarom hogy még több legyen.-oktattam ki.-Így is megvan már az embereknek a véleménye rólam.

- Nézd én nem értek ehhez és nem is akarok belefolyni, de szerintem nem érdemes más véleményére adni. Attól csak rosszabb lesz.

- Köszönöm a tanácsot, de ha megbocsátasz nekem most órám lesz.-adtam tudtára, majd pedig úgyis tettem ahogy mondtam.

Viszont aligha pár métert sétáltam arrébb egy újabb szőke hajú fiú közeledett futva. Szinte észre sem vette a környezetét úgy gázolt át mindenkin. Amikor pedig hozzám ért el egy nagy lökettel majdnem fellökött, amit nem hagytam szó nélkül.

- Mi van ma mindenki felakar lökni?-jegyeztem meg hangosan.

- Bocsánat!-kiáltotta vissza, majd egy nevet kezdett el stagnálni.-Chifuyu! Chifyu várj meg!-ismételte el egymás után.

Csak annyira néztem hátra, hogy az ne legyen feltűnő.
A fiú ahhoz sietett úgy, akivel az előbb pár szót váltottam. Szinte lihegve próbált valamit elmondania az előtte állónak. Fogalmam sem volt róla, hogy mióta figyelhettem őket, mert feltűnt a fülbevalót hordó fiúnak, amire én csak vissza fordítottam a tekintetemet és már ténylegesen hamarosan kezdődő órámra tartottam.

Amint elkezdődött gondolataim csak azon jártak, ami a folyosón történt. Újra és újra lejátszódtak bennem az események. Egyszerűen képtelen voltam figyelni és nem a nemrég történtekre gondolni. Próbáltam nem foglalkozni a dologgal, de ez sajnos nem sikerült. Viszont ez az ő hibája, hiszen ő jött belém utána pedig a barátja, aki a nevét kiabálta.

Szóval Chifuyu.