Utálom, hogy Szeretlek [Chifuyu x Reader]

5. fejezet

Szokásos módon tettem-vettem a házban, miközben gondolataim világában merengtem. Semmi sem tudott volna kizökkenteni, ami így is történt.
Mikey közben haza ért, amit én nem vettem észre. A hátam mögé lopózva közelített meg, aminek következtében egy hirtelen ért sokkot kaptam.

- Normális vagy?-mondtam ijedten.-A frászt hoztad rám. Nem lehetne szólni, hogy bejöttél?-szidtam le.

- De hisz szóltam [Név], csak valószínűleg nem hallottad.-adtam tudomásomra Mikey.

- Ó. Hát. Így már mindent értek.-vakartam a tarkómat.

- Egyébként csinálsz most valamit?-terelte el a témát kérdésével.

- Nem.-feleltem.-Miért?-néztem rá kérdően.

- Lenne itt valaki, akinek be szeretnélek mutatni.-közölte velem, majd a bejárati ajtó felé kezdett el sétálni.

Hirtelen nem tudtam hova tenni, hiszen Mikey nem szokott bemutatni senkinek. A Toman tagjai sem kivételek ez alól. Agyamon pedig rengeteg variáció átfutott, hogy vajon kit fogok magam előtt látni.
Végül Mikey kinyitotta az ajtót és egy rövid hajú lányt láttam meg, aki iskolai egyenruhában várakozott. Arca először bizonytalanságot mutatott, majd hamar megváltozott egy kedvesebb tekintetbe.

- [Név], ő itt Tachibana Hinata.-mutatta be a lányt.

- Nagyon örvendek.-hajolt meg előttem.

- Úgyszintén.-másoltam le cselekvését.

- Úgy gondoltam nagyon jól meglennétek egymással, ezért beszerettelek volna mutatni Hinatanak.-adta tudomásomra Mikey.-Viszont nekem most dolgom van. Ha bármi lenne csak írj!-azzal Draken már egyből ott termett nagy, fekete színű motorával és ketten elmentek.

Tekintetemet a lányra vezettem, aki szintén engem nézett. Néha a földre tekintett vagy amerre épp megakadt a szeme.
Kezdett kellemetlenné válni a néma szituáció, ezért ezt a csendet én törtem meg.

- Lenne kedved bejönni?-kérdeztem tőle.

- Igen.-adott egy kedves mosolyt felém, majd beljebb jött.

Cipőjét levette és egy benti mamuszt vett fel, ami a vendégeknek számára van kikészítve.
Én előre mentem ezzel is mutatva neki az utat a nappali felé. Kissé bizonytalan voltam magamban, hogy mégis mit, hogy kéne csinálnom. Végül leültettem a kanapéra, amíg a konyhába valamilyen nassolnivalót után néztem. Nagy örömömre vissza tudtam térni két tállal. Az egyikben sós a másikban pedig édes étkek telítették meg a tál tartalmát. A két edényt a helyiségben lévő asztalra tettem le.

- Nagyon szép a házatok.-a mondat végére levitte a hangsúlyt, ugyanis nem tudta ezután mit mondjon.

- Ne haragudj én még be sem mutatkoztam.-ültem le a lány mellé.-[Név] vagyok.

- Örvendek a szerencsének [Név].-mosolygott rám kedvesen.

Ezután ismét beállt a kínos csend, és csak az óra kattogását lehetett hallani. Váratlanul ért ez a találkozás. Fogalmam sem volt miről is lehetne elbeszélgetni. Viszont Hinata szerencsére tudta kezelni a helyzetet.

- Mikey mesélte, hogy te is abba az iskolába jársz ahova én.-törte meg a csendet.

- Tényleg?-néztem rá kissé meglepetten.-Ne haragudj, hogy ezt mondom, de még egyszer sem láttalak.

- Semmi gond, hiszen annyi ember között nem is csodálom, hogy nem vettél észre eddig.-vakarta tarkóját.

Mindkettőnknek kellemetlen volt a kialakult helyzet, de mindenképp oldani akartam a feszült légkört. Bár kissé mérges is voltam Mikeyra, ugyanis teljesen váratlanul ért ez a szituáció. Semmit sem szólt róla, még csak meg sem említette. Így meg is lett a következő téma.

- Na és.-kezdtem bele.-Mikey milyen szándékból hozott ide?-kérdeztem, ami engem nagyon kíváncsivá tett.

- Igazából a mi találkozásunk nem volt valami fényes.-mondta kissé zavarban.

- Ezt hogy érted?-kérdeztem tovább.

- Megütöttem.-kezdte el zavarában vakarni a tarkóját, miközben én teljesen elképedve ültem előtte.

- Mi van?-szaladt ki az első reakció a számon.-Mikeynak? Mégis, hogy vagy miért?-kezdtem el faggatni, ugyanis érdekessé kezdett válni számomra a téma.

- A barátomat akartam megvédeni, mert azt hittem, hogy Draken és Mikey bántani fogják. Erre dühös lettem és mérgemben behúztam Mikeynak.-mesélte el.-Végül kiderült, hogy félreértettem a helyzetet, majd bocsánatot kértem.-fejezte be.

- Azta.-ámultam még mindig az után, amit Hinata mondott.-Viszont ehhez nekem mi közöm lett?

- Mikey szóba hozta, hogy vagy te, akivel valószínűleg nagyon jól kijönnék, mert szerinte hasonlóak vagyunk.-adott választ kérdésemre.

- Először voltak kételyeim, de ezek után lehet igaza lesz.-jegyeztem meg.-Na és hogy hívják a barátodat? Ha szabad kérdezni.

- Hanagaki Takemichi.-felelte mosolyogva.-Ő is a Toman egyik tagja.

- Ó, nos akkor biztos jó fej lehet.-mondtam cinikusan.

- Igen, valóban az.-mosolygott továbbra is Hinata némi pírral arcán.

- Tudod én nem igazán kedvelem a Toman alá tartozó embereket.-egészítettem ki magam.

- De miért nem?-nézett rám kérdően.

- Azért mert szinten mindenki oda van értük, pedig szerintem mindegyikük ugyanolyan.-válaszoltam meg kérdését.

- Hát őszintén én nem tudom, hogy milyenek a többiek. Viszont azt tudom, hogy Takemitchy nagyon jó ember és tudom azt is, hogy nagyon szeret engem.

Ezután Hinata mindent elmesélt a közös kapcsolatukról, és őszintén szólva nagyon aranyosnak is hangzottak. Közben pedig észre sem vettük, hogy elrepült az idő. Sötétedés előtt haza ment én utána pedig elmosogattam.
Az elején tényleg voltam kételyeim vele kapcsolatban viszont most már inkább hálás vagyok Mikeynak, hiszen talán lett egy olyan személy az iskolámból, akivel igazi barátságra találhatok.