Utálom, hogy Szeretlek [Chifuyu x Reader]

1. fejezet

Mások szerint, ha tartozol egy nagyobb társasághoz azt menőnek tartják. Legfőképp, ha az a társaság egy motoros banda, amit olyan fiatalok alkotnak akik szeretnek verekedni és motorozni. Ezért leginkább a lányok vannak oda. Hiszen ki nem akarna magának egy olyan pasit, akinek van egy nagy motorja és bárhova eltudja furikáztatni magát?! Nos, én volnék az. Kilógok a sorból, de ez sosem érdekelt amióta elkezdtem a középiskolát. A saját társaságomat sem találtam meg köztük és sok mindenki véleményével ütközött az enyém. Így egyedül maradtam, de ez sosem zavart igazán. Őket viszont annál inkább frusztrálta egy bizonyos dolog.

——

Az utolsó óra véget ért, így én is indulhattam haza. Összeszedtem a dolgaimat és már az iskola ajtaján kilépve egyből megtapasztaltam bőrömön a kellemes időjárást.
Ezután célba vettem a vas kaput, ami kiutat jelentette. Szinte már pár lépésnyire voltam amikor egy ismerős hang szólalt meg mögöttem.

- Szia [Név]!-szólt kedvesen, majd megfordultam és a szőke hajú fiúval találtam szembe magamat.

- Szia Mikey.-viszonoztam a köszönést, bár arcom valószínűleg nem tükrözött boldogságot.-Mit akarsz?-kérdeztem tőle szinte egyből.

- Elkéne jönnöd a mai gyűlésre.-adta válaszul.

- Mégis miért? Egyáltalán nem érdekel és különben sem terveztem mára ilyesfajta programot.

- Már pedig örülnék, ha ott lennél.-próbálkozott tovább.

- Én nem vagyok a Toman tagja, így a gyűléseken sincs jogom ott lennem.-oktattam ki.

- Ahogy akarod.-fújta ki bent rekedt levegőjét.-Akkor este később megyek.-mondta azzal odébb állt.

Szem forgatva fordultam meg, majd pedig indultam haza. Mikey sosem erősködött, hogy a Toman tagja legyek. Viszont fontosnak tart engem, ahogy én is őt, de ez még nem jogosít fel arra, hogy minden gyűlésen ott legyek. Egyáltalán nem vonz ez az élet, sem a bandában tartózkodó személyek. Hiszen szinte mindenkit ismerek, de még mindig nem értem, hogy a velem egykorú lányok mit látnak meg ezekben az emberekben. Talán soha nem is fogom.

Haza érve ledobtam a cipőmet a helyére, majd pedig a konyhába tértem be ahol megebédeltem. Ezután következett a szokásos monológ. Átöltöztem és neki álltam a leckéknek. Mint mindig most is késő délutánra nyúlott át a tanulás.
Közben Mikey is haza jött pár dologért, majd Drakennel együtt mentek el a Toman gyűléshelyére.
Miután elmentek szünetet tartottam. A hűtőből kiemeltem egy dobozos üdítőt és azt kezdtem el kortyolgatni amikor is feltűnt, hogy Mikey itthon hagyta a telefonját.
Szinte kiabált a konyha asztalról, és úgy gondoltam, hogy direkt hagyta itthon. Viszont ismerem, ezáltal tudom azt hogy képes Mikey a fejét is elhagyni, ha nincs mellette Draken vagy én. Így kidobtam az elfogyasztott üdítőmet, megerőltettem magamat és az ajtó felé vettem az irányt.

Sietős léptekkel igyekeztem, ugyanis a gyűlés hamarosan kezdődik én pedig idő előtt ott szerettem volna lenni.
Amikor oda értem kapkodó tekintettel kerestem Mikeyt a tömegben, bár annak is örültem volna, ha Drakent találom meg. Végül szemet szúrtak, majd célba vettem őket.

- [Név]?-hökkent Mikey.-Te meg mit keresel itt? Úgy emlékszem azt mondtad, hogy nem jössz el.

- Ez így is volt és van is.-adtam választ kérdésére.-De a telefonodat otthon felejtetted, így gondoltam nem lenne hülyeség, ha inkább nálad van.-nyújtottam át a készüléket felé.

- Ki is ment a fejemből.-vette el a telefont.-Köszönöm [Név].-mosolygott kedvesen.-Ha te nem lennél nem is tudom mi lenne nélkülem.

- Semmi, mert itt van melletted Draken.-néztem fel a fiúra, aki egy halvány mosolyt ejtett.

- Mikey ideje lenne elkezdeni.-szólalt meg.-Kezdenek nyugtalanok lenni.

- Igazad van elkéne kezdeni.-erősítette meg barátját, majd előre sétált.

Rengeteg ember előtt állt ki, akik itták minden egyes szavát. A Toman sokkal kisebb banda volt a többihez képest, mégis különállva rengetegnek tűnik felsorakozva ez a rengeteg fiatal fiú.

Végül azon kaptam magamat, hogy a gyűlésen maradtam. Végig hallgattam Mikeyt, ahogy azt a többiek is tették.