Utálom, hogy Szeretlek [Chifuyu x Reader]

3. fejezet

A nap vége felé már vártam, hogy haza érjek, ugyanis történt egy-pár váratlan dolog.
Az utolsó csengőszót meghallva velem együtt rengeteg diák hagyta el az iskola ajtaját, és igyekezett minél előbb átlépni azt. Egyre nagyobb lett a tömeg amikor is hirtelen egy lökést éreztem meg. Valaki ismét belém jött, ami a mai nap után már kezdett sok lenni.

- Komolyan ma senki nem tud kikerülni?-jegyeztem meg.

- Ne haragudj, véletlen volt.-fordult vissza felém az a fiú, akivel a folyosón már találkoztam.

- Ma már ez a második alkalom, ráadásul még a barátod is belém jött.-tettem hozzá.

- Tudom, és nagyon sajnálom.-mondta kissé megbánó hangon.

- Bocsánatkérés?-lepődtem meg.-Ti Tomanosok szoktatok olyat?

- Néha azt is kell.-húzott egy kisebb mosolyt ajkaira.

Szem forgatva kerültem ki a fiút, aki ezt nem hagyta, ugyanis vissza sietett elém. Ismét egymással szemben álltunk, miközben türelmetlenül arra vártam, hogy vajon mit akarhat ennyire.

- Tényleg bocsánatot akarok kérni.-mondta.-Nem akartalak fellökni sem most, sem a folyosón.

- Rendben, akkor bocsánatkérés elfogadva!-ujjongtam fel cinikusan.-Remélem most már boldog vagy.

Ezután ismét kikerültem a fiút, és magára hagytam. Arcán láttam, hogy valamit még szeretett volna hozzá tenni, de én ezt cselekedetemmel nem hagytam. Őszintén szólva Mikeyn és Drakenen kívűl egyáltalán nem érdekelnek a Tomanba tartozó emberek. Mindenki oda és vissza van értük, de én semmilyen értéket nem látok abban, hogy szinte nap mint nap össze verik magukat már-már értelmetlen dolgok miatt.
Viszont a lányokat vonzza a "rossz fiús" élet stílus, így ez csak rakja alá a lovat a többinek. Én egyik félből sem kértem ezért kimaradtam mind a kettő társaságból.

Amint haza értem neki láttam a szokásos teendőimnek. Nem volt otthon senki, így nyugalomban tettem-vettem a házban a nélkül, hogy bárkit is zavarnék.
Végül amikor neki álltam tanulni valahogy a gondolataim mindig elkalandoztak másfele. Nem tudtam az anyagra koncentrálni sehogy sem, mert mindig a mai nap eseményei ugrottak be, abból is leginkább ő.
Hirtelen ajtó csapódást hallottam, ami egyből kizökkentett.

- Szia [Név]!-köszöntött nagy mosollyal Mikey.-Mit csinálsz?-huppant le ágyamra.

- Szia Mikey.-viszonoztam.-Éppen tanulni próbálok.-adtam választ kérdésére.

- Nem értem, hogy tudja magát valaki lekötni a tanulással.-jegyezte meg.

Csend telepedett le ezután közénk. Mikey az egyik plüssömmel foglalta le magát, míg én a füzeteimet bámultam. Valamivel viszont megakartam törni a csendet, de hirtelen nem tudtam mivel.
Aztán eszembe jutott.

- Mondd.-kezdtem bele.-Ismersz olyan nevezetű fiút, hogy Chifuyu?-fordultam felé.

- Persze.-válaszolta nemes egyszerűséggel.-Ő is a Toman egyik tagja. Az első osztag kapitány helyettese.-fejezte be.-Miért kérded?

- Csak ma össze futottam vele a folyosón.-válaszoltam őszintén.

- Összefutottatok? -ült ki arcára némi össze zavarodottság.-Történt valami?-kezdett megváltozni a hangszíne.-Bántott?

- Jézusom, nem bántott.-nyugtattam meg.-Csak véletlenül nekem jött a folyosón és a tanszereim a földön landoltak miatta, de segített felszedni őket.-meséltem az előttem ülő szőke fiúnak.-Illetve suli után bocsánatot is kért, de annyira nem érdekelt a dolog.-fejeztem be.

Mikey figyelmesen végig hallgatott, de nem mondott semmit sem.
Ez így is maradt egy kis ideig, ugyanis mégsem tudta szó nélkül hagyni a dolgot.

- Hát a lényeg, hogy nem történt semmi komoly.-húzott mosolyt ajkaira.-De ha bármi történik akkor csak egy szavadba kerül és elintézem.-ekkora egyből arca komolyra váltott.

- Nem lesz semmi úgysem, ne aggódj e miatt.-nyugtattam meg.

Mikey ezután kiment én pedig a tanulásra koncentráltam, ugyanis sikerült kizárnom a zavaró tényezőket.

Tudom kissé nehezen indul be a történet, de higgyétek el, hogy muszáj ilyen bevezetés.
"Lesz ez még jobb is" szokták mondani🤭