Utálom, hogy Szeretlek [Chifuyu x Reader]

6. fejezet

Másnap az iskola épületébe beérve megpillantottam a szekrényeknél Hinatat. Oda siettem a lányhoz, aki épp a tanszereit pakolta be. Köszöntem neki, aki szintén viszonozta ezt a gesztust. Ezután megvártam, míg tanszereit elpakolja és utána együtt mehessünk órára.
Nem telt sok időbe, ugyanis már arra eszméltem, hogy Hinata bezárja a fémből készült szekrény ajtót, majd a terem irányába fordulunk. Legalábbis ezt tettük volna, ha ebben egy személy nem akadályoz meg.

- Szia Hinata!-köszöntötte egy szőke hajú fiú, nagy mosollyal arcán.

- Jó reggelt Takemitchy.-viszonozta a lány.

- Várjunk.-szóltam közbe hirtelen.-Ő a barátod?-mutattam rá.

- Igen, ő az.-helyeselt felém, majd vissza fordult a fiú felé.-Mit szeretnél Takemitchy?

Miközben ketten beszélgetésbe elegyedtek addig végig futott magamban egy gondolat. Ezt a fiút láttam amikor Chifuyu fellökött a folyosón, majd nem sokkal rá neki is kis híján sikerült kizökkentenie az egyensúlyomból. Utána pedig annyit láttam az egészből, hogy egymással beszélnek a folyosón.
Ekkor pedig össze állt a kettőjük kapcsolata.

- Ó, szia Chifuyu.-zökkentett ki Hinata.

- Sziasztok.-lépett közel hozzánk, miközben köszönése közben rám vezette tekintetét.

- Miről beszélgettek Takemitchy?-kérdezte a fiútól.

- Csak éppen valamit kérdeztem Hinatatól.-adta válaszul a másik.

- És mit kér—

- Lassan becsöngetnek és nekünk indulnunk kell órára.-vágtam Chifuyu szavába.

- De még nem is—

- Páá.-intettem a fiúknak, majd mindketten otthagytuk őket.

Amint távolabb kerültünk tőlük Hinata össze zavarodva fordult felém. Arcáról szinte leírt, hogy nem tudja mire vélni e cselekvésemet.

- Mégis mi volt ez?-kérdezte a rövid hajú lány.-Szerettem volna még valamit mondani Takemitchynek, de elrángattál onnan.

- Akkor majd következő szünetben vagy valamelyik óra után megbeszélitek.-reagáltam le egyszerűen.

- Zavart téged? Mert ha igen akkor megmondom neki, hogy legközelebb máshol beszélgessünk.

- Nem ő zavart.-közben kifújtam bent rekedt levegőmet.-Hanem Chifuyu.

- De miért? Történt köztetek valami?-érdeklődött.

- Semmi nem történt köztünk csak megvan a véleményem a Toman embereiről, de őt kifejezetten nem bírom és képtelen vagyok elviselni.

- Pedig Chifuyu nagyon rendes ember. Takemitchy is nagyon jó barátjának tartja és velem is jól kijön.

- Velem is próbál beszélgetést kezdeményezni amikor van rá alkalma, de én nem szeretnék vele társalogni ezért is akartam úgy elmenni.-magyaráztam meg a nemrég történt szituációt.

Hinataval folytatott beszélgetés közben megérkeztünk ahhoz a teremhez ahol az óránk lesz. Elfoglaltunk egy számunkra szimpatikusnak vélt padot, majd onnan figyeltük az óra menetét.
Ezután a nap folytatódott a megszokott iskolai monotalitással. Nem történt semmi különös. Csak a szokásos szürke, unalmassággal teli nap.
Az utolsó óra után Hinataval szét váltak útjaink, ugyanis elígérkezett Takemitchynek. Így egyedül indultam haza, miközben telefonom volt az egyedüli társaságom.
A környezet hangja megnyugtató volt a séta közben, miközben a lágy szellő belekapott pár hajszálamba, s círogatta arcomat. Az idő kellemes volt, amíg ezt a nyugalmat egy mély, hangos motor hang meg nem
szakította. Aki pedig a járművön ült nem más volt, mint Chifuyu.

- Szia!-köszönt mosollyal az arcán, miután leállította a motort.

- Szia.-néztem fel a köszönés erejéig, majd ismét okos eszközömnek szenteltem a figyelmemet, majd ezzel egy időben kerültem ki a járművet.

- [Név], várj!-szólt utánam.

Figyelmen kívül hagytam, majd tovább folytattam utamat hazafelé. Szememet végig a telefonomon képernyőjén tartottam.
Amikor úgy éreztem, hogy sikerült lerázni magamról hirtelen egy szorítást éreztem meg csuklómon, majd Chifuyu előtt teremtem hirtelen.

- [Név].-kezdett bele, miközben szemeimet vizslalta.-Tudom, hogy nem kedvelsz, de szeretném, hogy adnál egy esélyt.-fejezte be mondatát, és arcán vissza tükröződött a mondandója.

- Nézd, én nem szeret—

- Kérlek.-szakított félbe.-Csak egy alkalomról lenne szó.-biccentett a parkoló motorjára.

Nem díjaztam az ötletét. Viszont arcán láttam a tekintetét, ami arról árulkodott, hogy tényleg szeretné ha bele mennék az ötletbe.

- De csak egy kör.-mutattam ujjammal, amire ő csak egy kisebb mosolyt villantott.

Ezután a járműhöz sétáltunk, majd mielőtt felszállhattam volna a szőke hajú fiú egy bukó sisakot nyomott a kezeimbe. A tárgyat a fejemre helyeztem és a becsatolást követően Chifuyu mögött foglaltam helyet.
Elforgatta a kulcsot, és a motor mély morajba kezdett megszólalni. A kerekek elkezdtek lassan gurulni majd hirtelen felgyorsultunk én pedig reflexszerűen kapaszkodtam az előttem ülő fiúba. Szorosan fogtam, hogy véletlenül se essek le a járműről.
Amikor az utolsó kanyarokat róttuk Chifuyu kifele vezetett a városból, majd egy erdő széli tisztásra érkeztünk. Sehol sem volt egy lélek csak a természet.

- Nahát.-vettem le a bukósisakot.-Ez gyönyörű.-vezettem végig a szememet a tájon.

- Tudom.-szólalt meg Chifuyu mellettem.-Mindig ide szoktam jönni, ha egy kicsit elakarok vonulni a nagy világ elől.

- Miért hoztál el ide?-szegeztem felé kérdésemet.

- Megakartam mutatni neked ezt a helyet, és szeretném, hogy jobban megismerj.-adott választ, miközben tekintetét rám vezette.

- Miért akarod, hogy megismerjelek?-válaszoltam kérdéssel.

- Mert túlságosan is előítéletes vagy. Beakarom bizonyítani nem olyan vagyok amilyennek ismersz vagy amit éppen elképzelsz magadban.

- Nem hiszem, hogy bárhogy is elfogod ezt érni, de rendben. Legyen.

Chifuyu arcára ekkor egy mosoly ült ki. A motorjához lépett, majd az ülést megemelve vett ki a csomagtartó részéből egy paplant. Kiterítette a földre, és mint a ketten helyet foglaltunk rajta.

- Először is talán azzal kezdeném, hogy miért vagy ilyen ellenszenves a Toman tagjaival?-folytatta a témát kérdéssel.

- Azért, mert mindenki úgy oda van értetek. Én pedig jobban bele látok abba, hogy mi zajlik köztetek. Bár mások ezért néznek rám rossz szemmel, hiszen bármikor a közeletekben tudnék lenni.-válaszoltam meg őszintén feltett kérdését.

- Hát így akkor mindent értek.-fújta ki bent rekedt levegőjét.-Viszont nem kell, hogy mások véleménye érdekeljen. Csináld azt, amit jónak érzel és ne befolyásoljon mások véleménye.

- Nem is érdekelnek.-vágtam rá egyből.-Mindig is a magam ura voltam és nem befolyásolt senki.-jelentettem ki kissé büszke hangnemben.

Ezután Chifuyuval teljesen elmerültünk a beszélgetésben és élveztük egymás társaságát. Viszont az idő repült, amit mi észre sem vettünk. Sötétedéskor indultunk vissza. A fiú egyenesen haza vitt, majd megköszöntem, hogy haza hozott és beléptem a házba.
Ekkor nyíl egyenesen az agyamba vágott a gondolat, hogy mennyire jól éreztem magamat a délután folyamán Vele. Vele, aki ráadásul a Toman tagja, és nem is akármilyen.