Not an illusion (H.S.-One Direction fanfic)

4.fejezet

Megfordultam és Klaut láttam fölém tornyosulva. Szerencsére ő volt és nem egy másik számomra "nem kívánatos személy".
- A fenébe is hol voltál? Miért volt kikapcsolva a telefonodot? Nem értem ezt az egészet...miért nem keltettél fel? Bent voltál egész végig? Téged hogy engedtek be?- zúdítottam rá kérdések sorozatát ,közben pedig próbáltam lábra állni. Ő halkan sóhajtott majd felém nyújtott egy papír lapot. A másik kezében pedig a pénztárcáját tartotta,szerencsére megtalálta ,de akkor sem értettem mi tarthatott ennyi ideig. Valószínűleg túl reagáltam ,túl sok minden nehezedett a vállamra aznap. Értetlen arccal nyúltam a papír felé ,mit sem sejtve mi lehet rajta. Mosolyogva elindult vissza a kocsink felé ,otthagyva engem , háttérben sikítozó tömeggel ,zsibbadó lábbal és kezemben tartva azt a papírt amitől minden rosszat elfelejtettem.
A papíron Zayn,Niall,Louis,Liam és Harry aláírásai voltak. Nem hittem a szememnek ,én soha nem mertem volna autogrammot kérni tőlük . Féltem volna ,hogy túlságosan bepánikolok és elsírom magamat elöttük,de kezemben tartva ezt a papírt tele a kedvenc bandám aláírásaival ,ugyanazt az érzést váltotta ki belőlem . Elindultam vissza felé az autó irányába ,már vagy 5x -re áttanulmányozva a papírlapon szereplő autógrammokat ,észrevettem,hogy Harry odaírta a nevemet . Ez állt rajta:
" lots of love ,Anna by Harry Styles :)'
Jézusom . Harry tudja a nevemet. Vagyis màr biztosan elfelejtette. Alig tértem magamhoz abból a sokkból,hogy Harryt érdekelte a nevem ,már jött is a másik. Hirtelen történt minden. Olyan volt mintha egy csapat ló átvágtatott volna a sikítozó lányokon. Annak az 50 fangirl nek olyan hangja volt együtt mint 10.000 embernek. Sejtettem mi lehet a háttérben,de mikor hátrafordultam még nem láttam semmit. Gondoltam közelebb megyek hátha megvilágosodom,de ugyanazok az emberek álltak mindehol ,jobban mondva ugráltak . Egy-egy önkívületi állapotában elájúlt. Ekkor vettem észre ,hogy a stadion oldalában áll néhány rendőr kocsi és egy lesötétített ablakú fekete Range Rover . Rájöttem,hogy minden ami eddig az álmaimban volt,és amit ma legjobban próbáltam elkerülni ,valósággá válik. Apró léptekkel elindultam a tömeg felé ,nem akartam sikítozni ,sem fotót kérni ,csak látni őt még egyszer távolról. De ugyanakkor egy rohadt nagy gombócot éreztem a torkomban ,és bumm újra a kiborulás szèlén álltam. A tudat,hogy Harry pár méterre fog állni tőlem,megrémített. Egyszer csak hallottam ,hogy az előttem álló lány elkiálltja magát 'Jönnek'. Mondta és az ajtó valóban kinyílt,a tömeg elkezdett előre nyomulni. Eszembe jutott minden . A twitter amikor 2 percenként néztem ,hogy mit írtak ki a srácok valamint mit írtak a srácokról a rajongók. Az Instagram ,amikor Harry szinte össze képét beszíveltem,a Tumblr ahol ugyanezt megtettem ,a fanfictionok amiket olvastam róluk. Minden olyan álomszerűnek tűnt ,de aznap mindezt átéltem. Kezdett valósággá válni.
A nyitott ajtón egy magas nagy termetű testőr lépett ki . Mögötte Liam Payne ,hölgyeim és uraim. Jól megfigyeltem a színpadon és biztosan állíthatom ,hogy jobban néz ki élőben ,mint bármelyik képen. Liam mögött Lou lèpkedett ,utána érkezett Zayn ,Niall és a legvégén Ő. Ott volt teljes valójában. Amint kiért intett az egyik lánynak. Nem tudom mi ütött belém,de akkora önbizalmat adott ez a kis papír a kezemben ,amit még mindig úgy fogtam ,mint a világ legféltettebb kincsét,hogy oda akartam menni mindegyikőjükhöz és meg akartam köszönni a koncertet ,az aláírást,hogy ilyen kedvesek voltak Klauval és az egészet ,hogy létezik a One Direction. Óriási lett volna ,de az élet nem ilyen. Próbáltam előrébb menni,de az az 50 lány még mindig olyan erővel bírt ,mint a világ legerősebb emberei együtt . Ezért is történhetett az ,hogy amikor a tömeg közepére próbáltam bejutni ,Liamnek köszönni ,valaki ,véletlenül vagy direkt , de kigáncsolt és azonnal arccal a földön találtam magamat . Senki nem foglalkozott velem ,és én sem senkivel ,hiszen éreztem ,ahogy a fájdalom szétárad a testemben a fejemből kiíndulva. Rögtön oda kaptam ahol a legnagyobb fájdalmat éreztem ,a szemöldököm volt az. Éreztem ,hogy nedves és sebes , persze ha még ez nem lett volna elég ,elkezdett folyni a vér belőle ,szép nyomot hagyva az arcomon és a pólómon is. Próbáltam a könnyeimet visszafolytani. Nem is a fájdalom volt az ,ami sírásra késztetett sokkal inkább az,hogy most szúrtam el az utolsó lehetőségemet ,hogy Harry-vel valaha is beszélhessek. Nem mintha bármi értelmeset is tudtam volna mondani neki.
- Jézusom ,jól vagy? - szólalt meg az egyik lány mögöttem. Milyen kedves ,hogy aggódik értem egy ember . -hogy vérzik az arca-hallottam egy másik lánytól pár sorral elöttem ahogy hátrafordúlva mutat rám. Aztán szép sorban egyre többen bámulták meg ahogy a földön üllve véres One Directionos pólóban vérző fejjel ,mèg mindig az aláírásos papíromat szorongatom és próbálom nem mutatni a könnyeimet. Egy lány volt aki kézen ragadott ,és lábra állított. Klau. A többiek mind csak néztek ki a fejükből,a másik fele a társaságnak pedig a fiúkkal foglalkozott. Klauval kéz a kézben indultunk vissza a kocsihoz,közben aggódva faggatott ,hogy jól vagyok e,mi történt,de mielőtt válaszolhattam volna , egy angol akcentus ütötte meg a fülemet.
-Hey- kiáltott egy felettébb ismerős hang a mögöttünk. Nem voltam benne biztos,hogy nekünk szólt ,de mind a ketten,Klauval szinte másodperc pontossággal fordultunk meg. Liammel Payne el találtuk szembe magunkat. Pontosítva Liammal és két biztonsági őrrel. - Jól vagy? Láttam ,hogy elestél és csúnyán beütötted a...nem veled találkoztunk bent?- kérdezte angolul barátnőm felé fordulva. Milyen kedves. Jól vagyok egyébként. De talán neki eltekintem-gondoltam magamban. Klau teljes nyugodtsággal válaszolt ,èn pedig ott álltam ,mint egy kuka. Megnémultam . Fel sem fogtam. Azt hittem ,hogy ez csak egy illúzió,mert beütöttem a fejemet. De mire Liam megint rám nézett ,egyenesen a szemembe ,kicsit feléledtem és egy mosolyra húztam a számat. - Tehát te vagy Anna. - igen,tényleg úgy beszélt hozzám mint egy gyerekhez.
- igen - válaszoltam erőtlen rekedtes hangon angolul,mire bólintott.
- Nos,köszönöm ,hogy eljöttetek. Remélem jól éreztétek magatokat- mosolygott és búcsút intett mindkettőknek. Mire köszönhettem volna,már a szekusok el is rángatták onnan. Meg voltam lepődve,hogy a rajongók engedték,hogy oda jöjjön hozzánk 1 percre. De a legjobban magamon voltam elképedve ,hogy milyen nyugodtan kezeltem a Liammal való találkozásomat. Liammal. A One Direction ból.