Not an illusion (H.S.-One Direction fanfic)

6.fejezet

Szemeim elkerekedtek mikor tekintete találkozott az enyémmel. Az a zöld szempár most melegen mosolygott rám,épp úgy ahogy gondoltam,hogy lesz majd. Belem hasitott a erzes ami 20 perccel azelott is ereztem . Most vagy soha.

- Harry - ejtettem ki mosolyogva a nevét. De erre már nem figyelt. Miért is tette volna ,hiszen a többi rajongó mit sem törődve a bensőséges pillantásainkkal ide-oda rángatták,mint egy gumibabát. Még mindig sokkban álltam,aznap már ki tudja hanyadszorra,mit sem törődve a kiabálással, a sikongatassal , a lökdöséssel és a szép szavakkal ,hogy mièrt állok egy helyben,mikor mások következnek. Ó Istenem ez a sok lány mire képes csak azért ,hogy egy képet csinálhasson a kedvencével. Nem mintha ha én nem tettem volna ugyanezt meg,ha másról van szó és nem Harryről. Mikor ránéztem próbáltam minnél jobban elraktározni a látványát. Soha nem akartam elfelejteni ahogy mosolyog , az arcát , a mozdulatait ,semmit ami Ő.

-Mi a neved?- szólított meg egy idegen hang. Mély volt és rekedtes,de ismerős is egyben. Ő szólt hozzám miközben vagy 50 papír fecnit firkantott alá. Nem voltam biztos,hogy nekem címezte így hát félve ,halkan kérdeztem vissza. Persze mindezt angolul,hogy értse bár nehezemre esett a beszéd ,mert rohadt nagy gombócot éreztem a torkomban.
- Tessék? - néztem rá miközben egyre jobban löktek hátulról a lányok ,mire odaértem Harry elé a kordonhoz ő mosolyogva pózolt gondolom századszorra már ma a fényképező gép elött egy csinos lánnyal az oldalán.
- Te vagy Anne. - rám sem nézve folytatta amit elöbb tett. Honnan tudja? Ordította a belsőm, de lehet csak összekever valakivel , nyomta el a jóízű gondolatot az önbecsülésem. Hiszen miért lennének jó gondolataid ,mikor az életed értelme szól hozzád, ha van egy ilyen szuper kedves és pozitív benső hangod. Kezdek meghülyülni. Úgy éreztem ez az egész túl sok volt aznapra .
- Anna -javítottam ki pár másodperccel utána. Nehezen és szaggatottan vettem a levegőt amiből ő bizonyára semmit nem vett észre.
Végülis nem mindegy ,hogy minek szólít ,ha hozzám szól? Az az ember beszélt hozzám,akiről minden nap álmodozom ,vele kelek és fekszek ,persze csak átvitt értelemben,és én bunkón kijavítom. Jézusom most biztos azt gondolja,hogy beképzelt picsa vagyok. Pedig nem. Ha tudná ,hogy mennyire nem.
- Anne, a barátnőd leírásából rögtön felismertelek. - nevetett fel közben ügyet sem vetve rám én pedig ott álltam a kordonon fekvő kezemet bámulva. Hát persze, Klau mikor aláirást kért ,biztos beszèlt rólam. Ő nem nyuszi,mint én ,simán bevallja ,hogy nem neki kell az aláirás ,mivel ő nem is ismeri a One Directiont. Bárcsak tudnék beszélgetni vele ,anèlkül ,hogy feszélyezne a tudat ,hogy vele beszélek. Ha kívülről szemlèltem volna magunkat amint én a saját gondolataimba merülve állok egy örjöngő tömegben ,elöttem ő,néha lepillantva rám csinálja a dolgát ,közöttünk pedig egy kordon. Pont ez kell ahhoz ,hogy rájöjjek,minden gondolatom hülyeség volt róla ,hiszen épp elöbb nevetett ki ,azért,mert tisztában van vele,hogy mennyire oda vagyok érte ,mint itt minden más lány és anyuka,de mégsem bírok egy normális mondatot kinyögni mikor pár centire állok tőle. Tényleg ,nevetségesnek is éreztem magamat.
- Kérhetek egy ölelést ? - kérdezte a mellettem álló lány ,Harry pedig bólintva fél kézzel átölelte a lányt. A hosszú szőkés barna hajú,csinos lány sírását visszafolytva kapaszkodott bele Harry nyakába ,míg ő nevetve eltolta őt magától. Mennyit nevet gúnyosan ...Kitudja lehet az is meg van szabva nekik,hogy meddig ölelkezhetnek egy rajongóval ,ez ha jól számoltam 3 mp volt. Tehát 3mp a max. És ha 4 lett volna akkor 4 ezer fonttal kevesebb fizetést kap. Na jó ezen a gondolatom már nekem is mosolyognom kellett ,amit ő észre is vett. Azonnal eltünt minden érzelem az arcomról mikor Harry kezei átölelték a derekamat és magához húztak ,közben fejét a fejem tetejére támasztva álltunk . Kezeim még mindig a kordonon pihentek. Képtelen voltam vissza ölelni, nem értettem ezt az egészet. Harry mi a fenéért ölelt meg? Miért nem tudom vissza ölelni? Miért érzem úgy,hogy mindjárt elbőgöm magamat? Mintha minden lassított felvételbe ment volna át. Behunytam a szememet és átadtam magamat az érzésnek. Kezei feljebb csúsztak a karomra és átvezette a derekára majd visszahelyezte az övéit az előző pozícióba. Az ujjbegyei mintha hadot üzentek volna a bőrömnez és a rajta lévő kis szőrszálak ,mint jó katonák védekezve felálltak. Olyan jó volt őt ölelni ,hogy a levegő fontosságáról is megfeledkeztem,ami azt jelentette ,hogy egy idő után elkezdtem oxigénért kapkodni.
Ekkor engedett el.