Not an illusion (H.S.-One Direction fanfic)

12. fejezet

Végül tett egy lépést hátra. Értetlenül álltam előtte, a tekintetét kerestem, de láttam rajta, hogy elkalandozott. Valószínűleg megbánta.-gondoltam magamban. Lehet pont ez volt, amit nem szeretett volna, érzelmi kötődést. Viszont mi a jó abban, ha minden érzelem nélkül alakítasz ki valakivel testi kontaktust?! Biztosan ennek is meg van a szépsége, de valahogy még nem sikerült rá jönnöm,hogy mi is az. 

- Föld hívja Harry-t - lóbáltam a kezemet a feje előtt. - Ez meg mi volt? - kérdeztem tőle a legnyilvánvalóbb kérdést, nem éppen erre számítottam mikor megcsókoltam. Azt hittem neki is olyan jó lesz,mint nekem, esetleg még jobb és talán utána végre normális emberek módjára is tudunk kommunikálni. Felhúzott szemöldökkel meredt a padlóra, közben jobb kezével a hajába túrt ,majd megtörve a kínos csendet megköszörülte a torkát és sarkon fordult.

Ez meg mi volt? kérdeztem újra magamban. Mégis hogy gondolja ,hogy egy ilyen (számomra) gyönyörű pillanatot ilyen bunkó módon tör meg.  El öntött a szégyen, és mint mindig elkezdtem magamban keresni a hibát . Rosszul csókolok? Vagy véletlenül megharaptam, esetleg csak a másnaposság az oka? 

- Lehet lassan le kellene mennünk. A többiek már biztosan felkeltek. - mondta és elkezdett ruhákat keresni a bőröndjében. Én még mindig ott álltam egy szál bugyiban és a felsőmben , ami még mindig véres volt. Legszívesebben sírni tudtam volna elkeseredettségemben, de a macskajaj okozta következményekből kifolyólag,a könnycsatornám egy könnycseppet nem tudott volna kipréselni a szememből. Szóval csak álltam ott és néztem ahogy visszamegy a fürdőbe öltözni.  - Küldök egy kocsit ,ami hazavisz. - mondta halkan mielőtt bezárta magára az ajtót. 

Ez volt az. Megtörtént. Nem gondoltam ,hogy pont itt és pont éppen vele fog megtörténni, de így volt. Abban a pillanatban éltem át életem legkínosabb incidensét. Szépen átpörgettem az agyamban még egyszer a történteket. Tehát azt mondta, lépjek le mielőtt ki jön a fürdőből, szedjem össze Klaudiát és menjünk haza az ő általa küldött kocsival ,mintha semmi nem történt volna. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. 

Körülbelül 10 perc telhetett el ,mire teljesen felöltözve újra megtisztelt jelenlétével Harry . Egy másodpercre pillantottam fel az arcára miközben próbáltam rendbe szedni magamat, már amennyire a felszerelésem engedte. 

- Kate figyelj - kezdett bele,mire rögtön rá néztem ,aztán kis idő után felfogtam mihez is fogott most hozzá. - Nem akarok semmi komolyat, ez csak szex akart lenni. - mondta ki. - Nem vagyok jó az ilyen beszélgetésekben, a lányok általában már az előtt eltűnnek, mielőtt kijönnék a fürdőből. De mivel ez nem volt egy Olyan este, nem nyomja teher a vállamat, nem kell magyarázkodnom. 

Korrekt. Gondoltam magamban. Végül is nem ígértünk egymásnak örök hűséget és nem mondta,hogy csak engem fog szeretni. Sőt konkrétan kijelentette,hogy semmit nem akar tőlem.  Nincs is miről beszélnünk. Nem is tudnék egy egyszerű témát felhozni. Kicsit bánt, de túlélem. Nem ő volt az első aki kikosarazott, talán nem is az utolsó. Őszintén nehéz belegondolnom,hogy ezután ,hogy fogom a zenéjét hallgatni ,anélkül ,hogy ne jusson eszembe ez az incidens. 

Össze pakoltam, megigazítottam az ágyat. Mikor zavarban vagyok a frusztráltságtól mindig takarítok. Ugyanazt a hibát követem el: rendbe teszem a környezetem, ahelyett,hogy elszámolnék magammal. Mekkora hülyeség. Az ember először magával legyen elégedett, aztán jöhet a többi. 

Már éppen a cipőmet vettem fel,mikor ránéztem a telefonomra. 10 nem fogadott hívás, 2 üzenet. Mind K.-tól , persze. Gondoltam féltett amiért már lassan 10 órája össze vagyok zárva egy hotel szobába Harry Styles-sal. Ezért megnyugtatás képpen bepötyögtem a telefonba : 

"Minden ok. Mindjárt megyek le a hallba , ott találkozzunk. "

Mikor rányomtam a Send gombra , besüppedt mögöttem az ágy . Nagy levegőt vettem és hátra fordultam elköszönni Harry-től, aki még mindig a másnapossággal küzdött. Aspirin után kezdtem kutatni a táskámba, megsajnáltam szegényt, annak ellenére , hogy egy szexista elmebeteg. Felé nyújtottam mire ő kérdően rám nézett. Most tényleg mit hisz,hogy extasy-t adok neki, vagy mi?!

-Aspirin - néztem rá összeszűkült szemekkel. - Elmúlik a fejfájásod tőle. - lassan elvette a kezemből a kis bogyót ,majd gyorsan lenyelte. 

-Miért vagy velem kedves? - kérdezte miközben visszafeküdt a hátára , kezét pedig a hajába temette. Úgy látszik azok a lányok tényleg nem törődtek semmivel , csak a szexxel és a kielégüléssel. 

- Ha ez neked kedvesség ,nem láttál még elememben. - nevettem halkan. 

- Tudod tényleg azt akartam este ,hogy jól érezd magadat. Ezért is beszélgettem veled. -mondta a plafont bámulva. - A többivel nem beszélgettem volna. Mondjuk úgy , a beszélgetés szóba sem jöhetett volna...ha nem te vagy itt. - nézett a szemembe az utolsó 4 szónál. 

-Nem meg akartál húzni? - kérdeztem lényegre törően. 

-Hm .. De . Az is benne volt, ha őszinte akarok lenni , és már teljesen mindegy ,szóval az vagyok. Igen,ezért hívtalak fel. Ártatlan vagy,törékeny és tetszik,hogy sokat bírsz inni. 

- Héé...-vágtam közbe.- Nem bírom a piát , ahogy te is láttad. Konkrétan leestem az ágyról. - nevettem fel hirtelen. Ő is mosolyogva nézett rám. 

Csönd lett a szobába. Bárcsak a falak beszélni tudnának , így tudnám miről volt szó az elmúlt éjjel. Vajon miket mondhatott . - Nem emlékszem semmire, de mielőtt idejöttünk, én is azt hittem lesz valami köztünk. Aztán ittam és kiesett minden. Akár meg is tehetted volna, ha annyira akartad volna. - mondtam következtetve.

-Akkor sem értem volna hozzád , ha könyörögtél volna, mármint ilyen állapotban. - mosolyodott el pimaszul. - Kate. - ejtette ki a nevemet kis idő után. - Ha kérnélek ... - tartott egy kis szünetet , pont annyit ,hogy eszembe jussanak fura dolgok. Mire kérne? Megint elfogott az izgalom. Megint szürreális volt minden. Vajon mit akar tőlem. - itt maradnál velem még egy éjszakára?