All Time Low; awg. /BEFEJEZETT

EGY konzerv kukorica

Egy konzerv kukoricával kezdődött minden.

Hajnali tizenegykor pizsamanaciban, pulcsiban és papucsban, levánszorogtam a boltba. Amikor beléptem, tuti, hogy mindenki hülyének nézett. Mindegy.

Elindultam a polcok közt a konzerveket keresve. Meg is találtam, és le is emeltem az utolsó konzerv kukoricát.

Arra viszont nem számítottam, hogy egy testbe ütközöm.

- Azt hiszem, nálad van valami, ami kell nekem. - szólal meg az illető.

- Bocsánat, de én láttam meg hamarabb. Amúgy is, ki vagy te nekem, hogy megmond, mit tegyek?

- Alex vagyok. És kell az a kukorica. Ha lennél olyan kedves, és ideadnád, nagyon hálás lennék.

- Még mit nem! - rohantam a pénztár felé.

Gyorsan fizettem, és hagyom el a boltot. Gyors léptekkel megyek, amikor valaki elkap hátulról.

- Megvagy cicám.

- Nem vagyok a cicád, és hagyj békén. Egyél inkább ananászt!

- A kukorica jobb.

- Nem érdekel. Hagyj békén!

- Jó. Békén hagylak, ha megmondod, hogy hívnak.

- Lisa.

- Nos Lisa, örültem.

Azzal elsétált. Nem szólaltam meg, csak néztem ahogy távolodik.

- Várj! - kiáltottam utána, és szaladni kezdtem. -Ez itt legyen a tiéd, de jössz nekem! - dobom oda neki a konzervet, amit el is kap.

- Köszi! - mosolyog rám kedvesen.

- Nos Alex, remélem még találkozunk. Ne feledd, jössz nekem!

- Megjegyzem.

Azzal elindultam hazafelé, akárcsak ő.

____________________________________________________________________________________

Na gyerekek, ez lenne a prológus szerű első rész. Kicsit rövid, de remélem elnyerte a tetszéseteket! :)