All Time Low; awg. /BEFEJEZETT

ÖT másodperc

- Szia Evan, anyuék itthon vannak? - néztem régen látott bátyám szemébe.

- Lisa... - megölelt. - El sem hiszed mennyire hiányoztál!

- Te is hiányoztál! - ölelem vissza.

- Neked alkohol szagod van. - állapítja meg. Elengedett, és a szemembe nézett.

- Attól tartok igen. Tegnap este jól leittam magam, és most eléggé fáj a fejem.

- Gyere be, adok rá valamit. - mosolyog rám kedvesen.

Követem őt be a házba. Körbe nézek, és megállapítom, hogy szinte semmi sem változott. Ugyan az a kedves környezet, ugyan azok a képek a falon. Mindenből árad a sok szeretet. Régen jártam itt. Négy éve jöttem el innen, és költöztem Baltimore másik végébe. Nem akartam messzire menni, csak annyira, hogy távol legyen pár embertől. E miatt képes voltam elhagyni még a családomat is.

Beléptünk a konyhába.

- Tudsz tölteni magadnak vizet, addig míg én megkeresem az aszpirint? - fordul felém Evan.

- Persze. - kinyitom a poharas szekrényt, és kiveszek egyet. Odalépek a csaphoz,és engedek bele egy kevés vizet.

- Tessék. - adja ide a gyógyszert. Bekapom, majd rá megiszom a vizet.

- Köszi.

Átmegyünk a nappaliba. Itt se változott semmi.

- Visszatérve a kérdésedre, anyuék nincsenek itthon. Elmentek Washingtonba pár napra. Valami ügyet kell elrendezniük. Elvileg a héten jönnek.

- Értem.

- Hiányoznak, igaz? - bólintok. - Még mindig nem értem, miért mentél el. Szörnyen hiányoztál. Azt hittük sosem látunk többet. De ez megváltozott, amikor anyu kapott egy levelet. Az a suli küldte, ahova átiratkoztál. Apáék boldogok voltak, mert tudták, hogy még a városban vagy.

- Tényleg?

- Igen. El akartak menni hozzád, de nem tették. Azt hiszik még most is, hogy miattuk mentél el. Ugye ez nem igaz?

- Nem miattuk mentem el, és nem is miattad.

- Reméltem is. - borzolja össze a hajamat játékosan. - De most mesélj, mi szél hozott erre téged?

- Hosszú történet. De a lényeg, hogy csak mentem a fejem után, és itt kötöttem ki.

- Van egy érzésem, hogy pasi ügy. Igaz?

- Mondhatni.

- Mesélj. Hidd el jobb lesz. Add ki magadból. A bátyád vagyok, nekem elmondhatod. - mosolyog rám bátorítóan.

- Nem rég ismertem meg. Hamar jóban lettünk. Bemutatta a barátait is, akikkel innen nem messze lakik. Van egy zenekaruk is. És most jön a lényeg. Lemez szerződést kaptak, és ez alkalomból tartottak piálós estet, ahol én is ott voltam. Félrehívott beszélgetni. Akkor mesélt nekem egy lányról. Amikor róla beszélt, mintha kések döftek volna a szívembe. Rájöttem, hogy beleestem Alex-be. De tudtam, hogy az ő szíve már másé. Ezért rúgtam be, és ezért tévedtem erre. Alex miatt. - lehajtottam a fejem. Evan szorosan megölelt.

- Megkérdezhetem milyen Alex? - szólal meg.

- Gaskarth. Alex Gaskarth. - hümmögött egyet, majd elengedett és a szemembe nézett.

- Ahogy elnézlek, te tényleg szereted őt. Figyelj, ha nem veszi észre, milyen különleges vagy, akkor hagyd. Jobbat sosem találna nálad. Ezerszer szebb vagy bárki másnál. A húgom vagy, és tudd, én itt leszek neked, bármi történjen is. Ha megbántana, én foglak vigasztalni, és én fogom betörni a képét. Jó?