All Time Low; awg. /BEFEJEZETT

HAT év

- Na, mit nézzünk? - ülünk le a kanapéra.

- Fogalmam sincs. De hoztam fagyit. - adja a kezembe a dobozt egy kanál társaságában.

- Mit szólnál a Napos oldalhoz? - vetem fel az ötletet.

- Benne vagyok.

Hirtelen csengettek. Evan felállt mellőlem, és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta az ajtót, aztán berohant a konyhába. A pizzafutár bejött, én pedig felpattantam, hogy segítsek neki. Elvettem tőle a dobozokat, majd egymásra néztünk. Nem lehet igaz! Miért pont ő?

- Ó, helló Rian!

- Lisa, szia! Hát te? - mosolyog rám.

- Ezt én is kérdezhetném. Nem is mondtad, hogy pizzafutár vagy.

- Valahogy nem merült fel. De hát meg kell élni valamiből.

- Igen. Evan, húzd ki a segged a konyhából, és fizesd ki a pizzádat! - kiáltok a srác után. - Mindjárt jön. - nézek vissza Rianre. Bólintott egyet, majd megigazította a sapkát a fején.

Evan végre kijött a konyhából, és Rian kezébe nyomta a pénzt. Kikísértem az ajtóig.

- Szia Lisa! - kiállt, és beül a kocsiba. Integetek neki, majd elhajt.

Visszamegyek a nappaliba, ahol a bátyám már nagyban pizzát zabál, és nézi a filmet. Lehuppanok mellé, majd kiveszem a kezéből az aktuális szeletet, és megeszem.

- Hé! Az az enyém! - néz rám mérgesen.

- Csak volt. - vigyorgok a képébe.

Kis idő elteltével, már a harmadik megnézett film után csengettek.

- Már megint ki lehet az... - dünnyög magában Evan és megy az ajtóhoz.

Eltelt két perc. Aztán három, majd négy, öt, hat... Hol a picsába van már?! Végül én is felálltam. De amivel szembe találkoztam... Csak Rá nem számítottam.

- Alex? - léptem ki Evan mögül.

- Lisa, menj vissza a nappaliba. Alex épp indulni készült. - tolt beljebb a házba.

- Figyelj, nem tudom mit szúrtam el, de sajnálom, oké? - még épp hallottam a mondatát, mikor bátyám rácsapta az ajtót.

Visszamentünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Csak bámultuk a földet, és nem szóltunk semmit. Feszült volt a hangulat, de nem mertem megszólalni. Végül mégis megtettem.

- Mi volt ez az előbb? Hogy került ide?

- Beállított a pasikád, és téged keresett, mire megmondtam neki, hogy nem beszélhet veled. De jöttél te, és rácsaptam az ajtót. Ennyi. De honnan tudta, hogy hol vagy?

- Szerintem Riantől.

- Ki az a Rian?

- A pizzafutár. - bólintott egyet.

Beállt a kínos csönd.

- Akkor... nézzük tovább a filmet? - töröm meg a csendet.

- Ja.

Folytattuk a képernyő folyamatos bámulását. Legalábbis a mellettem ülő srác igen, én pedig az előbbi jeleneten törtem a fejem. Vajon mit akarhatott? Fejemet Evan vállára hajtottam, és lassan átvette rajtam uralmát a fáradtság.

Álmomban megint ugyan az a jelenet kísértett. A boldog Alex és Lisa. Alex megint elesett, és megint vérzett. De a fegyver nem volt a kezemben.