All Time Low; awg. /BEFEJEZETT

a HÁROM másik srác

Tegnap egy szuper napot töltöttem Alexszel. Elvittem egy csomó helyre, amit szeretek. Meséltem neki érdekes, vicces sztorikat magamról, és lassan kezdtük megismerni egymást. Ma ő a soros.
Azt mondta, hogy bemutat a barátainak. Sokat mesélt róluk, és már várom , hogy találkozzak velük.
Nagy nehezen kimásztam az ágyból, elmentem zuhanyozni, majd felvettem a kedvenc farmerom, és egy blink-182-s pólóm. A konyhában főztem egy kávét, és betettem a mikróba a tegnapi pizza maradékát, mikor megcsörrent a telefonom.

- Hali Alex! 

- Szia L! 10:30-ra ott vagyok érted! Legyél kész, és ne parázz!

- Már kész vagyok, és tök nyugodt, szóval ne aggódj! 

- Akkor jó! Hello L!

- Hello Alex!

L. Igen, ez az új becenevem. L. Alex adta. Azt hiszem mi jól kijövünk egymással. Nincs sok barátom, de akik vannak, távol laknak tőlem. Most viszont már van egy , és remélem, hogy a nap végére már négyen leszenk.

Amíg várom a fuvarom, a nappaliban nézem a tévét. Egy buta rajzfilm megy, de nem kapcsolok el.
Sauth Park.

Emlékszem, régen sokat néztem. Szép emlékek kötnek ehhez a sorozathoz. 

Ez ment, mikor megismertem a legjobb barátnőm, amikor a barátaimmal filmezős estét tartottunk, amikor felelsz vagy merszeztünk, amikor kaptam az első csókom...

Merengésemből a csengő hangja zökkentett ki.

- Megyek már!

Kinyitom az ajtót, de nincs ott senki. 

- Búú! - ugrik elém Alex.

- William! A frászt hoztad rám!

- Bocsi L, de ha láttad volna a képed... Na mindegy. Mehetünk? A fiúk már várnak.

- Oké.

Beültem Alex kocsijába. Elindultunk. Út közben szólt a rádió, amiben egy Fall Out Boy szám ment. Lassan dúdolni kezdtem.

- Nem tudtam, hogy ismered a FOB-ot.

- Még nem tudsz rólam mindent.- mosolygok a képébe.

- Állok elébe.

- Mikor érünk oda??

- Ezután.

- Naaaa, de Will...

- Naaaa, L....

- De most komolyan, mikor érünk oda?

- Ezután. Ne türelmetlenkedj!

- Jó. Akkor , kérdezz felelek?

- Benne vagyok. Kérdezz.

- Hmmm... Egy 1-10-ig terjedő skálán , mennyire pontozol... Engem. - belevörösödött a kérdésembe.

- Na?

- Khm... 9...

- Nem hallottam.

- Kilenc.

- Csak kilenc? Komolyan?

- Nem hízlalom az egódat.

- Na, azért mégis csak jól esett volna a nemlétező egómnak!

- Ahha, persze... Te tudod. Amúgy nemsokára megérkezünk.

- Hurrá!

Felhajtunk a feljáróra. Alex udvariasan kinyitja nekem az ajtót, majd be is csukja utánam. Elsétálunk a bejáratig, majd zajokra leszek figyelmes. Amint átlépjük a küszöböt, meglepő dolog tárul a szemem elé.