Titkok [BEFEJEZETT]

3. Lemondtam.

Nem bírt megszólalni.
-Nembaj, ha lenyugodtál majd elmondod. - mosolyogtam még mindig. - Szóval hol is tartottam? Ó igen elcsesződött. 16 évesen már voltunk annyira jók, hogy el merjünk menni valahová, hogy videókat csináljanak velünk és menedzseljenek minket. Nagyon sokan jelentkeztek, de hittünk benne, hogy minket kérnek fel rá. Először engem hívtak be. Elmondták hogy nyertem, de egyedül. Megkérdeztem ki lett a második, és elmondták hogy te lettél. Aztán emlékeztem, az arcodra, a szemedre amikor táncolsz, hogy mennyire élvezed West és kertelés nélkül azt mondtam, nélküled nem akarom. Ha láttad volna az arcukat! Tudod, én mai napig emlékszem rá. - West csak nézett engem és sírt - Mikor kijöttek, és elmondták hogy nyertél a nyakamba ugrottál és úgy örültél, hogyha eszembe jutott volna az, hogy talán mégis elkellett volna fogadnom, akkor ezért az arcért ezerszer lemondam volna újra. - a nézőtérre néztem és láttam, hogy sokan sírnak, Mandy is sírt, apám csak meredt előre üveges szemmel a fiúk pedig büszkén néztek rám - bizony West, sokmindenről lemondtam miattad. Persze amikor hazamentünk apám azt mondta tudta, hogy megfogod nyerni, és nagyon büszke rád. Igen, West neked mindig mondta, és rám sosem nézett úgy mint rád. - apámra néztem ő pedig csak üveges szemmel nézett vissza - Rám sosem néztél úgy mint rá. Tudtam, hogyha elfogadtam volna, én lettem volna a sztár, a te kicsi lányod, és lemondtam. Az helyett az arc helyett nem érte volna meg. - Apám sírt.