Kezdtem őket megsajnálni, de végig kell mondanom. Megigértem magamnak.
- Aztán West lassan elfelejtett engem, és nem ígérte többet, hogy szeretni fog, hogy én leszek mindig az első, hogy örökre velem marad. Én pedig szerettem. A születésnapom éjszakáján megigérted, hogy elviszel valahová, de nem jöttél. Gondolhattam volna, de azért felhívtalak és egy lány vette fel, átadott téged, te pedig megkérdezted miért kerestelek. Azért kerestelek mert megigérted, hogy velem leszel. De elfelejtetted. Túl naiv voltam. Aznap este Anya vitt el vacsorázni, de belénk hajtott egy kamion. Anya azonnal meghalt. Kórházban voltam, nem bírtam megmozdulni, és meghallottam egy beszélgetést. Az apám követelte, hogy kapcsoljanak le a gépekről. Kis idő múlva kinyitottam a szemem és akkor kezdtem emlékezni. Az agyamban megsérült valami ami felelős a felejtés miatt és rájöttem miért akartam fiú lenni. Apám a bölcsőm felett, a kiságyamnál, a szőnyegen, az etetőszéknél mindennap, 5 éves koromig azt kérdezte, akárhányszor rámnézett, hogy miért nem lettél fiú?
Minden ember csak nézett és nem mondott semmit. Csak néztek megrökönyödve és voltak, de nem érdekelt folytattam.
- A ballagásom napján kaptam egy ajánlatot, hogy táncolhatok. Megmutathatom, hogy megmerem tenni, hogy jobb vagyok Westnél, bebizonyítani apámnak, hogy megtehetem. Mert megtehettem. És megtettem.
Már csak egy gond volt.
Azt mondták : Legyél fiú.
Az lettem.
De hát fiút akartál nem Apa?
Mostmár kellek?
Büszke vagy rám? - Ránéztem és összevolt törve. És végre ő volt az aki a padlón volt nem Én.