Titkok [BEFEJEZETT]

10. Sajnálom apa.

Az emberek sírnak Mandy sír, a fiúk könnyeznek West zokog
- Ó Istenem sajnálom, sajnálom Destiny - sírja, arcát kezeibe temetve.
Most az apámhoz fordulok.
- Sajnálom, hogy ezt mondom, de végig kell mondanom, el kell neked mondanom, és ideje hogy megtudd hogy tettél tönkre.
Mint mondtam minden este mikor kicsi voltam megkérdezted tőlem miért nem vagyok fiú. Undorodva néztél rám, és én mindig mindent megtettem, hogy elég jó legyek neked apa de nem értem semmit. Azt mondtad, hogy nem lesz belőlem olyan jó táncos mint Westből, mert gondolom ő fiú és őt jobban szeretted.
És itt vagyok apa.
Fiú vagyok apa.
Híresebb vagyok nála apa.
Én lettem az első apa, de át engedtem neki.
Mostmár elég jó vagyok neked?
Tudod te mindig a jobb gyereket szeretted bár neked mindig West volt jobb mert fiú volt.
Mondd most hogy mindketten fiúk vagyunk kit szeretsz jobban?
Tudod mit? Ne is válaszolj rá, nem akarom tudni.

Felkeltem a kanapéról a fiúk mellől és leguggoltam apám elé. Végig egymás szemébe néztünk, neki csorogtak a könnyei. Nekem nem

- Azt mondtam azért kezdtem el, hogy tudjam jó lennék-e neked végre. Jó is lettem. Emlékszem, felvettem egy parókát és elmentem hozzád. Te engem néztél a TV-ben és azt mondtad nekem, és Westnek, hogy jobbnak kellene lennünk annál a Des gyereknél. Ami elég ironikus mert az a Des gyerek Én vagyok.
Tudod most rájöttem, nem miattatok csináltam, hanem magam miatt.
Tudod apa most magadra kéne nézned, össze vagy törve, nincs pénzed, egy senki vagy és sírsz mint egy kisgyerek. Pedig ezt te jósoltad nekem. Engem te törtél össze de erős lettem, van pénzem, és vagyok valaki. Lettem valaki. És nem sírok érted mert számodra elfogytak a könnyeim.
Tudod apa, örülök, hogy nem lettem süket és vak mert ha nem hallottam volna miket mondasz rólam, mikor azt hiszed nem hallom, és hogy nézel rám mikor azt hiszed nem látom nem lennék itt.
Tudod apa, sajnálom, hogy nem vetted észre a kincset ami végig előtted volt.
Apám elkezdett zokogni.
- Ó igen, és még valami. Számomra halottak vagytok a mai naptól kezdve, szeretném ha nektek Destiny Youngmay, a kislány aki idáig Istenített és teljes szívéből szeretett, meghalt.
- Azthiszem ennyi volt a titkokból - biccentettem Mandy felé, de ő csak mosolygott.
- Még nem mondtad el kibe szerettél bele Des.
- Ó igen? - vigyorogtam rá - Persze elmondom. Nate az. - pirultam el.
Az említett a kezei közé veszi a kezét és megrázkódik a válla miközben hangosan nevet. Mindenki furcsán néz rá.
- Örülök, - kezdi - mivel mikor "fiú voltál" beléd szerettem, de nem hittem el, hogy miért fiú mikor a csajok jönnek be? - vigyorog kínosan. - szóval lefeküdtem egy csomó lánnyal, hogy rájöjjek meleg vagyok e, de mindig újra visszajött az érzés hiába voltak ott téged nem tudtak pótolni. Sokszor próbáltam bevallani neked de mindig berezeltem, sajnálom - mondta és megcsókolt. Óriási tapsvihar volt a teremben.