Titkok [BEFEJEZETT]

2. Te is emlékszel?

Az arcok megfizethetlenek.
Apám döbbenten ül, azthiszem rájött nem tévesen hívták ide. Belenéz a szemembe, látom benne mit érez. - Szégyen.
Joe és Jace sokkos állapotban vannak.
Nate dühös.
Will megvilágosodott.
West pedig még zavart.
Nem nagyon bánom, folytatom.
- Tudjátok, ezt senki sem tudta csak az anyukám és az apám. Kaptak egy lányt aki nem tud felejteni. Emlékszem egy éves voltam amikor az apám azt mondta neki fiú kellett. Nem szeretett engem. Tehetségtelen kislány. Lány! Kinek kell? Az nem egy fiú akivel focizni lehet majd sörözni és csajozni. De az a lány mindent megtett volna, hogy az apja szeresse, úgyhogy focizni akart, fiúsan öltözött és minden este sírt, mert nem született fiúnak. Aztán egy nap úgy kelt fel, hogy nem is akar az lenni. - Láttam az embereken hogy már kezdik megérteni de nem tudják még a felét sem. - 5 évesen legjobb barátom lett, anyukám örökbe fogadta. Egy fiút. A szülei meghaltak őt pedig úgy hívták West. Ő volt a mindenem.. és apám mindene? Szóval apámmal játszott fiús játékokat és ő fiú volt. Együtt aludtunk együtt keltünk, játszottunk, ígéreteket tettünk. Soha nem hagylak el, mindig együtt leszünk, szeretni foglak, te leszel az első mindenben. Azthiszem 13 évesen szerettem belé és elkezdtem örülni annak hogy emlékszem. - Ránéztem és sírt. Nocsak. - 14 éves voltam. Azt mondtam neki, énekelj nekem kérlek, és énekelt, és gyönyörű volt. Egész nap néztem volna és örültem, hogy emlékszem, mert elalvás előtt mindig emlékeztem rá. Vele énekeltem. Aztán táncoltunk. És itt romlott el minden.
Megáltam a mesélésbe, mindenki úgy nézett mintha ez lenne a legfontosabb dolog az életükben. Többet akartak tudni. Kimeresztett szemek, szétnyílt ajkak, kíváncsi tekintetek. West sírt, Istenem, zokogott. De ez még nem elég. Nekem sokkal rosszabb volt.
- Mondd, West te emlékszel? - mosolyogtam rá.