Túl közel

707 44 3
                                    

Reggel verítékben ébredtem.Nagyon fáztam és egyszerre érzem azt,hogy elégek.

-Anya!-kiáltoztam.Mire anya lélek szakadva rohant be a szobámba.

-Mi a baj?-kérdezte lihegve.

-Haldoklom!-hisztiztem.

Leült mellém,puha kezeit homlokomra helyezte.Elővett egy lázmérőt.Megvártam míg csipogni kezd,majd előhúztam.

-Nem annyira szörnyű a helyzet!Csak hőemelkedésed van.-nézett a lázmérőre.-Hozok neked gyógyszereket...-mondta és kiment.

Odalamra fordulva próbáltam magam álomba kényszeríteni,de nem ment.Arra lettem figyelmes,hogy valaki kopog.

-Nyitva!-kiáltottam erőtlenül.Lassan nyílott az ajtó és megláttam a a szőke tincseket,majd belépett Niall.

-Mondta anyud,hogy beteg vagy ezért jöttem ápolni.-de édes...

-Köszönöm.-mondtam köhécselve.

-Kérsz valamit?-kérdezte.

-Egy forró zöld tea jól esne.-ha már a világ legaranyosabb pasija vigyáz rám,akkor kicsit kihasználom a helyzetet.

-Már is hozom.-mosolygott rám és kiment.

Nem sokára megjelent,kezében két bögre teával.

-Tessék.-nyomta a kezembe.-Cukor nélkül,ahogy szereted.

-Köszönöm.-szorongattam a kezembe a bögrét.-Nem megyünk el később a parkba?-kérdeztem,miközben a teát fújtam

-Remélem csak viccelsz,meg vagy fázva.Nem mehetsz sehová.-olyan jó,hogy törődik velem.

-Melegem van.Kinyitom az ablakot.-pattantam fel.

-Nem,mert csak jobban megfázol...-milyen figyelmes.

-Igazad van...-visszaültem az ágyra.

Benyitott anya és letette a gyógyszeres dobozkát a szekrényemre.

-Hozol egy kis vizet?-emeltem fel a gyógyszeremet.-A hűtőből...-tettem hozzá.Szemöldökeit hajtó magasságba emelte.

-A hűtőből?-kérdezett vissza,várva,hogy kijavítom de én hevesen bólogattam.-Anie te megőrültél?!Mikor beteg vagy...-vigyázz Niall ne vidd túlzásba,mert kezd kicsit idegesitővé válni.

Megforgattam a szemem és lementem és bevettem a gyógyszert.

-Na és mit csinálunk?-ültem vissza az ágyra,törökülésben.

-Mi az,hogy mit csinálunk?!Te alszol,mert beteg vagy.Meg vagy fázva...-éreztem,hogy talpig vörösödök.Eluralkodik rajtam a méreg.Összeszűkült szemekkel néztem rá.

-Igen Horan,rátapintottál a lényegre...-kezdtem bele,nyugodtan.-Meg vagyok fázva és nem haldoklom!-emeltem meg a hajam.-Megfojt ez a túl sok gondoskodás.Mintha bezárnál egy arany kalitkába.

és megfulladok ebben a bezártságban.Elég nagy vagyok ahhoz,hogy eldöntsem mi a jó nekem..és kezd kicsit idegesitővé válni,hogy a széltől is óvni akarsz.-ami hirtelen az eszembe jutott azt Niall fejéhez vágtam.

Nem volt teljesen jogos,mert tudom,hogy nem akar rosszat nekem,de mindennek van határa,amiket nem szabad feszegetni.

-Én csak segíteni akartam,de ha szerinted idegesitő vagyok,megfojt a jelenlétem,megfulladsz a bezártságtól és ez mind az én hibám?!--csattant fel.

-Miért, kié?Az enyém?!-álltam fel és közelebb mentem hozzá.Heves vitába kezdtünk.Egyre közelebb kerülve egymáshoz.Forró leheletét a homlokomon éreztem.Pár centi választott el minket csupán.

-Azt szeretnéd,ha elmennék?Annie...-suttogta.Egy szót sem szóltam,lehatottam a fejem.Szúrós tekintetét éreztem a tarkómon.Lassan emeltem fel könny fátylas tekintetem.

Arca kivörösödve,szeme a szokásosnál jobban csillogott.Megnyalta alsó ajkát.-csak egy szavadba kerül...-mondta halkan.-Ezt szeretnéd?!-kiabált.

Túl közel van...szükségem van levegőre.Némán néztem rá.Nem tudtam választ adni.

-Rendben ,legyen.Elmegyek és ha lenyugodtál...-mély levegőt vett.-Találkozunk Anastesia...-kifordult az ajtón.

Felemeltem a kezem,de nem nyúltam utána.Túlságosan sértettnek éreztem magam...annyi mindent mondtunk a másiknak,amit nem kellet volna,csak azért,hogy megbántsuk vele és a végére már azt sem tudtuk,hogy min veszekszünk.

Mardosott a lelki ismeret,utána futottam volna,de a lábaim nem engedelmeskedtek.Kinyitottam az ablakot...friss levegőre volt szükségem.

Hogy eltereljem a gondolataimat,bementem a fűrdőbe.A ruháim a bőrömhöz tapadtak,rám fér egy kiadós forró fürdő.

Csendben figyeltem,ahogy lassan megtelik a kád.A víz égette a bőröm,pont így szeretem.A haragom elpárolog és tisztán tudok gondolkozni.

Megszárítkoztam és felvettem egy fehérneműt,mikor megszólalt a telefonomon a kedvenc számom,ami egyben a csengőhangom is,de ezzel most egy cseppet sem tőrődtem.Ritmusosan ringattam a csipőm,a zene kellemes dallamára...nem ,az nem én lennék.

Retardált,idióta gyerek módjára ugráltam az ágyamon,a "BMTH-True friends" cimű dalára."Mikrofonomat" a kezemben szorongattam,ami igazából a távirányító volt.Próbáltam Oli rekedtes hangját utánozni,de inkább egy beteg,haldokló tevére hasonlított.

-Mi a...?-az ajtó nyitódására lettem figyelmes.-Te meg mit csinálsz?-láttam meg Niall,döbbent tekintetét.

-Én csak...-ezt nem tudom kimagyarázni,most tuti bolondnak néz.

-Te csak nyitott ablaknál,vizes hajjal,hiányos öltözetben ugrálsz az ágyadon...-elöntött a pír amikor Niall felhívta a figyelmem az igen csak lenge öltözetemre.Magam elé kaptam a takaróm.

-Niall,jobb lenne,ha most kimennél!-szorítottam össze a szemeim.

Csak az ajtó csapódást hallottam.Gyorsan öltöztem fel és beengedtem őt.

-Nézd,Annie...én azért jöttem,mert bocsánatot szeretnék kérni.Igazad van,nem parancsolhatok neked és nem is szeretnék.Csak aggódtam.-jött be.

-Nem,neked volt igazad,túl makacs vagyok ahhoz,hogy belássam.Úgy éreztem irányítani akarsz,pedig csak nekem akartál jót...-folytatni akartam,de Niall nem engedte.Mutató ujját a szám elé emelte.Állam alá nyúlva emelte meg a fejem.Vészesen közeledni kezdett.Lehunytam a szemem és remegő ajkaimat résznyire nyitottam.

Forró ajkai perzselték a bőröm...a homlokomon.Hogy mi?! én azt hittem...de olyan közel volt.

-Ana te fontos vagy számora.Remélem marad minden a régiben?-kérdezte.Aprót bólintottam.-Annak örülök!-mondta vidáman.

Leültünk az ágyamra.Niall átkarolt,fejemet mellkasára tettem.Élveztem a helyzetet,magamba szívtam illatát.

-Nem félsz,hogy elkapod tőlem?-néztem fel rá.A TV-t kapcsolgatta.

-Nem.-rázta meg a fejét.-Sokkal erősebb vagyok én annál.-nevetett.

Lehunytam a szemem és csendben szuszogtam.

Szörnyű köhögésre ébredtem.Felemeltem a fejem és megtaláltam a hang forrását.

-Jól vagy?-kérdeztem Nialltol.

-Aha.-ráztam meg a fejét,ekkor vettem észre,hogy remeg.


Halihó!Köszönök minden egyes szavazatot!Kicsit eseménytelen lett ez a rész,bocsi,de remélem tetszik,ha igen dobj egy szavazatot,vagy szólj hozzá! Imádok mindenkit.

Puszi xxBarbie


Loved you from the start-Niall HoranWhere stories live. Discover now