Loved you from the start-Niall Horan

Drága Franciaország!

Miután összepakoltam a csomagom,álomra hajtottam a fejem.Jó néhány órán át csak forgolódtam.Hiányozni fognak a többiek,de elszántam magam rá.1 év...az hosszú idő.

Megéri?

Niall-re már nem érdemes várnom.Nem szeretnék fiútól,vagy bárkitől függni.Ez az én életem,én kell ezeken keresztül menjek.A jövőm a fontos és nem az emberek.

A gyomrom görcsbe rándult.A bizonytalanság egész éjszaka alvótársammá vált.

Óránként verítékben úszva ébredtem.Émelyegni kezdtem és erős hányinger fogott el.Kirohantam a fürdőbe és kiköltöztettem a róka családot.Megmostam az arcom és a tükörbe néztem.

Az utóbbi időben kicsit visszaszedtem a ledobott kilókból,ami eléggé elszomorított,de ha jobban megnéztem nem is kicsit.Ilyen a természetem,bármit érzek eszem,aztán pedig harcot vívok a bűntudattal.

Igazából soha nem értem el azt az alakot,amit el szerettem volna.Talán nem is ettől függ a boldogságom?Biztosan nem.De mégsem vagyok elégedett magammal és itt van a probléma forrása.Önmagában a túlsúly nem probléma,ha az ember jól érzi magát a bőrében.Maga mint fogalom is a túlsúlyról csak akkor beszélhetünk,ha az káros az egészségünkre.Az nem számít kövérnek,ami nem felel meg a média által kreált "szépség" ideálnak.

Az én túlsúlyom belülről fakad,mintha a lelkem lenne túlsúlyos és ezen minél hamarabb könnyítenem kell.

Én nem érzem magam jól ebben a formában és úgy érzem,hogy ha nem változtatok rajta hihetetlen gyorsan a szellemi egészségem fogja felemészteni.

Belenézek a tükörbe és egyáltalán nem tetszik az,amit látok.

Eldöntöttem változtatni akarok,és ha a hozzáállásomon nem tudok és a tisztességes úton sem,talán mást kellene megpróbálnom.

Nem vagyok elég erős és kitartó,ahhoz,hogy kemény edzéssel tudjak változtatni,a másik módszerhez pedig túl gyávának érzem magam.

A vízsugár alá tartottam a kezem és újra megmostam az arcom.Nyelvemre helyeztem az ujjam és egyre csúsztattam lefelé,míg elértem arra a pontra,hogy éreztem nem tudom tovább csinálni.Öklendezni kezdtem,legjobban magamtól undorodtam.

Soha,SOHA többé nem szeretném ezt csinálni.Egy kövér könnycsepp gördült végig kipirosodott arcomon.

Azonnal innom kellet,hogy pótoljam az elvesztett folyadékot és,hogy legyűrjem a keserű ízt a számban.

A szememig húztam a takaróm és megpróbáltam magam álomba kényszeríteni.

Kialvatlanul és lila karikákkal a szemem alatt,ébredtem.Szememet dörzsölve indultam el a fürdő felé és egy hideg zuhannyal ajándékoztam meg magam.

Egy szál törölközőben libbentem ki az ajtón.Kezembe vettem a repülőjegyem,ami arra a járatra szól,amelyik mindössze három és fél óra múlva a levegőbe emelkedik

A gyomrom borsó méretűre zsugorodott,így alig tudtam egy kevés rántottát lenyomni a torkomon.

Még átnéztem a csomagom és úgy gondoltam áthívom a barátaimat,egy kis búcsúpartyra.Rendeltem pizzát és leültünk kicsit beszélgetni.Nehéz lesz megválni tőlük,elbúcsúzni.

Összeszorítva szemeimet,próbáltam visszafojtani a könnyeimet.Már csak félóra volt hátra,szinte számoltam a másodperceket.Szorosan öleltem magamhoz Viot és Scottot.

Érdemes eldobni a megszokottat,ami biztos, egy bizonytalan újért?Tapasztalnom kell dolgokat.Az emberek elvárják,hogy felnőttként viselkedjek és érett döntéseket hozzak,pedig én még gyereknek érzem magam és a hirtelen rázúdított felelősséggtől összeroppannék,ha nem lennének ok,akik támasztékomként,mindig mellettem állnak.