Loved you from the start-Niall Horan

Reménytelenül

Már hajnali ötkor ébren voltam.Igazából nem nagyon aludtam.Csak forgolódtam.A gondolatok ólomként nehezedtek rám.Újra az ablak elé ültem.Az életem nagy részét ott töltöm.Épp Niall lépett ki a házból.Újra csak kisétált az életemből és újra nem tettem semmit.Talán félek...talán nem is akarom igazán.Niall fel pillantott az ablakba és észrevett.Intsek le neki vagy fussak el?Az utóbbit választottam,csak beakadt a lábam és pofára estem,szó szerint.Minden szemszögből nézve.Nagyot koppantam a földön,bizonyára a szomszéd is hallotta.Noah megriadt.

-Mi a franc?!-ült fel az ágyon.

-Csak én..-nyöszörögtem és felmostam magam a padlóról.-Köszi,nem kellett volna ennyire a segítségemre sietned.-nyavalyogtam.Összegörnyedve sétáltam el az ágyig.

.-Bocs.-préselte ki magából.Olyan furcsán viselkedik.Mintha ideges és ingerült lenne.Máskor mindig olyan felszabadult,most még is szorong mellettem.Csak néz ki a fejéből.Rám sem pillantott.Titkolna előlem valamit?Nem hiszem.Gondolom miről lehet szó..

-Van valami baj?-aggódalmaskodtam.Rá kellett kérdezzek.-Nem.-rázta meg a fejét.

-Csak nem ideges vagy,amiért találkoznod kell a szüleimmel?-nevettem el magam.Nem szólt semmit,csak fancsali mosoly ült ki az arcára.

-Igen.-nevetgélt.A nyakába akaszkodtam

.-Ne aggódj,annyira nem rosszak.-mosolyogtam.Hihetetlenül aranyos volt.Megvártam még felöltözik és kézen fogva lerángattam a szüleim elé.Igazából én is izgultam,de tudtam,hogy kedvelni fogják.Elkerekedett szemekkel néztek ránk.Bár szigorúnak tűnnek,mégis nagyon megértőek.

-Anya,apa...o itt a barátom Noah!-mutattam be.-Jó napot!Én Anna pasi...izé...udvarlója vagyok!-nyújtott remegő kezet.

-Udvarlója?!Ez komoly?!-suttogtam felé fordulva.A szüleimnek elveszett a hangjuk,csak meglepődve próbálták realizálni a kialakult helyzetet.

-Nagyon örvendünk,Noah!-ocsúdott fel elsőnek apa.

-Üljetek le reggelizni!-mosolygott kedvesen anya.Leültem és a egy szelet kenyér után nyúltam.

-Már itt is aludt?-nézett rám anya megrovó tekintette.

-Nem bízol bennem?-kérdeztem vissza.

-De.Bízom,de benne?-biccentett Noah felé

.-Benne is megbízhatsz.Igazán rendes srác.-mosolyogtam Noah-ra.A reggeli után Noah-nak sűrgős dolga akadt,bár inkább csak kerülni akarta a kínos beszélgetéseket,amiből lezajlott egy pár reggeli közben.A tv elé kucorodtam.Unottan kapcsolgattam a csatornákat,míg meg akadt valamin a szemem.Tovább akartam kapcsolni,vagy fej vesztve elmenekülni onnan,de se a kezem,sem a lábam nem engedelmeskedett nekem.

"A napokban a tini lányok kedvenc fiú bandája megérkezett a parizsi koncert helyszínére.A banda szőke tagját,Niall Horan-t egy gyönyörű,barna hajú lány társaságában kapták lencse végre"

A képernyőn megjelent egy kép,amin Niall egy csinos lány-t ölelget.A gyomrom borsó méretűre zsugorodott.

"Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta,hogy o már megtalálta az igazi szerelmet,csak a megfelelő időpontra vár.Vajon a képen látható lány lenne az a bizonyos igazi szerelem?A lányról egyelőre,csak annyi információnk van,hogy helyi lakos és,hogy láthatólag nagyon boldog a szerelme karjaiban"

Ezt nem hiszem.Még azt sem tudják,hogy mi történt valójában,de már elkönyvelik "igazi szerelmének"Bizonyára tévednek,mert ez nem igaz,nem lehet az...

Gyorsan csatornát váltottam.Szerettem volna kitörölni azt a képet,de az már örökre beégett az emlékezetembe.Le mentem a konyhába,hogy hátha valami eltereli a figyelmem.Úgy döntöttem palacsintát sütök.Neki álltam és igyekeztem nem szét szedni a konyhát.Az agyam még mindig Niall-ön és azon az ismeretlen lányon kattogott.

És ha mégis igaz?Ha Niall tovább lépet?

Meg ráztam a fejem ,elesegetve a gonosz gondolatokat.

Nekem itt van Noah.Őt akarom szeretni,mert mindig mellettem van.Segít nekem,elfelejteni Niall-t.Nem hagy el,nem kétszínű,nem ver át és igazán tud szeretni.Megcsörrent a telefonom.Egy üzenetem jött,Noah-tól.

Noah:Beszélnünk kell bby

Anna:Fél óra múlva,a parkban?

Noah:Tíz perc múlva

Abba hagytam a sütést és egy picit rendbe hoztam magam.A tíz perc minden másodpercét ki használva.Elindultam a parkba.Az ősz eleji hideg megcsapta az arcomat,piros foltot hagyva maga után.Noah egy fa árnyékában ácsorgott rám várva.Mikor észre vett köszönés helyett egy forró csókban részesített.

-Miről akartál beszélni?-húzódtam el tőle.

-Tudod,hogy mennyire szeretem a kézilabdát?-kertelt.Mellé beszélt és ezzel csak félelmet keltett bennem.

-Igen,tudom és nagyon jó vagy benne,amiért nagyon büszke vagyok rád.-mosolyodtam el.-De térj a lényegre.-utasítottam

.-Ösztöndíjjal fel akarnak venni a legjobb sport iskolába.-túrta a hajába és egy fájdalmas mosolyt erőltetett magára.

-Francia országban.-tette hozzá.-Nagyon örülök neki!Gratulálok!-nem örültem,de tudtam mennyire fontos neki.-És akkor már jövő félévben utazol?-kérdeztem még mindig mosolyogva.

-Annie,az az igazság,hogy még ma este.Búcsúzni jöttem.-lesokkolt.Összetörtem.A könnyeimet nyelve néztem fel rá.

-Örülök,hogy elérted a célod!-mosolyogtam még mindig,de nem őszintén

.-Nem örökre megyek.-nyugtatgatott és szorosan átölelt

.-Ígérem,hogy minden nap felhívlak!A mi kapcsolatunk mindent kibír!-Niall is pontosan ezeket mondta.-Sajnálom!-kért bocsánatot

-Semmi baj.-törölgettem a szemem.-Hidd el,örülök,csak fáj,hogy el kell menned.-pusziltam meg.-Mennem kell!De ígérd meg,hogy várni fogsz rám,amint tudlak meg látogatlak-csókolt meg,úgy ahogy még soha.Tele volt érzelemmel,legfőképpen fájdalommal.-Ígérd meg!-könyörgött.

-Ígérem!-bólogattam hevesen.Az arcomat a kezei közé fogta.

-Szeretlek!-suttogta ajkaimra.

-Én is!-szipogtam.Elindult.Eltűnt a sötétben.Ott hagyott ő is.Reménytelenül.

'Sajnálom,hogy az elmúlt időszakban szünetelt a blog,de nem ígérhetek javulást.Minden esetre

igyekszem.

srry,

but love u so much <3'

Barby