Loved you from the start-Niall Horan

IrányPárizs!

Másnap reggel szörnyű fejfájással keltem.Üres volt mellettem az ágy.Hiány érzetem támadt.

Párizs..fényévnyi távolságok.De kibírjuk,mert szeret és én is őt.

A távkapcsolatok működnek.Mükődhetnek...talán.

Idegesen járkáltam fel és le,a szobámban.A telefonomat szorongattam.Azt ígérte felhív.Milyen ismerős helyzet...Szinte beleborzongok,ha eszembe jut.

Azt mondta,ahogy megérkezett felhív.Nagyjából egy óra az idő eltolódás.

Megcsörrent a telefonom és megjelent Noah képe a kijelzőn.

-Szia!-szóltam lelkesen.

-Annie...annyira jó hallani a hangod-suttogta a telefonba.

-Már hiányzol.-kicsit sablonos volt,de őszinte.-Na és milyen a suli?-érdeklődtem.

Felkuporodtam az ablak ülésre és onnan néztem a járó kelőket.

-Nagyon jó.Kedvesek az emberek és sok csinos lány van az épület ezen szárnyán.A szurkoló csapat itt van a szomszéd szobában...-magyarázta,fulladozva a nevetéstől.

-Elég!-szóltam rá,de én is nevettem.

-Tudod,hogy bízhatsz bennem.-komolyodott meg.

-Még ha a legcsinosabb lány lenne a szomszédos szobában?-kérdeztem vissza.

-Akkor nem ígérhetek semmit,ugyanis te vagy a legcsinosabb lány.-válaszolt frappánsan.

-És mikor látogatsz legközelebb haza?-könyököltem az ablakba.

-Még nem tudom.Amint időm lesz.De most mennem kell cicám,mert még meg kell keresnem az edzőt és el kell intéznem pár dolgot.-fújta ki a levegőt.

-Rendben.Később beszélünk.Szeretlek!-tettem le.

Kedvetlenül mentem le a konyhába.Megbeszéltük,hogy délután elmegyek hozzá.

Felkaptam a dzsekimet és elindultam Vio háza felé.

Egy cetlit fogtam a kezemben,amire a lakcímét írtam.Bizonytalanul megálltam egy ház előtt.

Becsengettem és egy nagyjából velem egy idős srác nyitott ajtót.

-Szia!Bizonyára eltévesztettem a ház számot.Viola-t keresem.-beszéltem össze-vissza.-De biztos valamit félre olvastam,én sajnálom,elnézést a zavarásért!-mondtam mindent is ami eszembe jutott zavaromban.

-Wow,lassíts kérlek!-nevetett fel.-Gyere be!Le hívom Viot.-nevetett ki.

Le forrázva álltam a szoba közepén.Kényelmetlenül éreztem magam.Le sétált a lépcsőn az ismeretlen srác.Még mindig rajtam szórakozott.Beletúrt sötétbarna tincsei közé.A halvány kék szemei,édesen csillogtak.

-Mindjárt jön.Ülj le!-mutatott a kanapé felé.-Milyen udvariatlan vagyok,egy ilyen szép lánnyal.-szólalt meg hirtelen.Csinosnak tartott.Régen még álmodni sem mertem arról,hogy egy hozzá hasonló srác észre vegyen.-Adam vagyok.-nyújtotta a kezét-Vio testvére.-tette hozzá.

-Ana!-fogtunk kezet.Velem szemben foglalt helyet tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.Kínos csend telepedett ránk.Elkaptam a tekintettem és a padlót bámultam.

Szerencsére nem sokára megérkezett Vio.

-Ne haragudj,de épp zuhanyoztam.-nevetgélt és megrázta vizes haját.Mikor rám pillantott ráncolni kezdte a homlokát.Úgy ültem ott mint egy idióta és bárgyúan mosolyogtam.-Ugye nem csináltál semmit?-nézett szúrós tekintettel Adam-re.-Annie a barátnőm.Eszedbe se jusson!-szólt rá.Fogalmam sincs miről beszélt.