Loved you from the start-Niall Horan

Zuhanás

-Jó reggelt!-néztem fel Niallre.Életem legjobb reggele.

-Reggelt'-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Ezt azt hiszem meg kell beszélnünk.-túrtam a hajamba.

-Nem kell.Miért kell mindig gondolkozni,a jövővel foglalkozni?...élvezzük a pillanatot.-karolt át.

-Akkor ez most barátság?-kérdeztem.

-Extrákkal...-nevetett fel.

Talán ez a legjobb így senki sem sérül.

-Mi a terved mára Rómeó?-ültem a szekrényem elé és pakolgattam.

Előszedtem néhány ruhát és besétáltam vele a fürdőbe.

-Sajnálom Annie,de most van egy kis dolgom,majd délután hívlak.-szuper,lepattintottak.Végül is nem vagyunk együtt.

-Nem baj.-léptem be a szobába.

-Biztos?-állt mögém.

-Igen Niall,biztos.Nem vagyunk összekötve.Csinálhatunk dolgokat külön.-

-Akkor én indulok.-ment az ajtóhoz.Rám kacsintott és becsapta maga mögött az ajtót.

Leültem az ágyamra.Arra jutottam,hogy ideje elkezdeni a matek házit

,amit a nyári szünetben kaptunk.Nem kell megijedni,nem vagyok szorgalmas diák,de mindjárt vége a nyárnak és még semmit sem csináltam.

Bedugtam a füllhalgatóm,a fülembe és bekapcsoltam a dobhártya szaggató rock-ot.

Úgy fél órát matekeztem,végül egy csonka gúlás feladatnál feladtam és lementem a konyhába.

Eldöntöttem,hogy pizzát fogok sütni,ami nem lesz egyszerű,ugyanis még soha nem sütöttem.

A laptopomat a pultra raktam és recept után kutattam.Mikor végre megtaláltam neki álltam sütni.

Mondanom sem kell,hogy mindenhol folyt a tészta,a liszt és társai,de a pizza gyönyörű volt.Büszkén szemléltem a műalkotásomat,majd fájó szívvel búcsút vettem tőle és a sütőbe raktam.

A telefonom után nyúltam és áthívtam Scott-ot.

Összetakarítottam a konyhát és elmentem lezuhanyozni.

A csengőnk hangjára leszaladtam és beengedtem Scott-ot.Egy terepszinű shor-ot és egy fehér pólót viselt.

-Gyere be!-invitáltam a nappaliba.

-Szép a házatok.-nézett körbe.

-Köszi.Ülj le!-mutattam a kanapéra.-Hozzak valamit inni?- kérdeztem.

-Nem köszi.-ült le.

-Akkor nézünk meg egy filmet!-ugrándoztam,Scott meg csak nevetett rajtam.

Leültem a Tv élé és kerestem egy vígjátékot.

-Hozok pattogatott kukoricát és üdítőt.-ugrottam fel.

-Segítsek?-fordult utánam.

-Nem.-ráztam meg a fejem.

Legnagyobb nőiességgel berúgtam az ajtót.Kezemben egy tálcát tartva.

-Milyen ízű?-vette el tőlem.

-Sajtos.A kedvencem.-vetődtem a kanapéra.

-Az enyém is.-tette a kezét a tálba.

-Na és dúl a szerelem?-húztam fel a lábam.

-Jah,többé kevésbé.-rántotta meg a vállát.

-Ne érdekeljen mások véleménye,ha téged ő tesz boldoggá,akkor ne foglalkozz mással.-boxoltam játékosan a mellkasába,ő pedig egy mű nyögéssel jelezte,hogy nem fájt.

Megnéztük a filmet,majd mintha fejbe vágtak volna,eszembe jutott,hogy a pizzám a sütőben van.

Semmit sem szóltam,csak felpattantam és kiszaladtam a konyhába.

Kinyitottam a sütőt és megtaláltam a szénné égett pizzát.

-A francba...-tettem le az asztalra.

-Mi a baj?-jött be Scott.

-Semmi,csak elégett.-mondtam idegesen.

-Nem próbléma,majd rendelünk egyet.-simogatta meg a vállam.

Kidobtam a szemétbe a félresikerült pizzát és rendeltünk egy extrasajtos pizzát.A poén az életemben,hogy mindent leirhatok egy szóval.Extrák...

Még ettünk,rengeteget beszélgettünk.

-Sajnos mennem kell.-állt fel az asztaltól.-Segitsek elpakolni?-emeltem meg az egyik tányért.

-Nem kell.- vettem el tőle.

Kikisértem az ajtóig.

-Köszi,hogy átjöttél.-álltam meg az ajtóban.

-Bármikor.- mosolygott rám és átölelt.

A válla felett átnézve megláttam,Niall meglepődött arcát.

-Szia Niall!-toltam el Scott-ot,aki csak megfordult és elsétált.

-Szia...Ann.-annyira utálom,mikor így hív,mert ez azt jelenti,hogy valamivel megbántottam.

-Nézd,ez nem az volt aminek tűnt...Scottal csak...és ő nem is.-kezdtem bele.

-Nem kell magyarázkodnod,semmi közöm nincs hozzá kivel lógsz,mert csak barátok vagyunk.-vágott közbe.Ezzel eddig is tisztában voltam,mégis mintha gyomorszájon vágtak volna.-Bemehetek?-mutatott befelé.

-Persze.-álltam félre.

-Annie van egy nagyon jó hírem...-húzott magához

-Mi az?-kerestem tekintetét.

-Jelentkeztem egy tehetség kutatóba.-mondta izgatottan.

-Ez szuper.-csókoltam meg.

-Jah...-túrt a hajába.-Csak van egy kis probléma.-

-Mi?-pislogtam ártatlanul.

-Az ,hogy holnap reggel indulok Londonba,bizonytalan ideig...-ha nem tartott volna olyan erősen,akkor biztos elájultam volna.-Búcsúzni jöttem...-hajtotta le a fejét.

-Én örülök,nagyon,hogy végre rávetted magad.Semmi baj,ez a te életed,ki kell használni a lehetőséget.-hazudtam egy kamu mosollyal az arcomon.

-Ígérem minden nap felhívlak és nem megyek el örökre,amint tudlak meglátogatlak.Köszönöm a támogatást.Sőt egyáltalán nem biztos,hogy bejutok.-mondta hevesen.

-De bejutsz és én támogatlak,mert erre valók a...barátok.-sóhajtottam és újabb mosolyt erőltettem magamra.

Beszélgettünk még egy órácskát,majd könnyes búcsú után álomra hajtottam a fejem.

Reggel,azonnal az ablakhoz siettem.Láttam Niall-t egy bőrönddel a kezében,a benne lévő érzések kavalkádja kiült az álmos arcára.

Nem tudtam eldönteni,hogy párás ablak,vagy a könny fátyol miatt látok homályosan.

Végig húztam a kezem az ablakon.Az ég is szomorúan siratta romba dőlt életem.

Niall utoljára megölelte édesanyját,majd az eső elől menekülve beült a fekete autóba és eltűnt az utcából,ezzel együtt az életemből is.

Viszlát Niall!