Infinity~Harry Styles HU fanfiction

2.Rész: mindennapra jut egy kérdés

Harry Styles

Mindennap tanulok valami újat az emberktől,mindig tanulok valamit valakitől ami egy életen át kisér, talán en vagyok az az ember aki a legtöbb emberrel talkozott életében, mindegyikük más volt, egyik sem csúnya, de mindegyik más. Mindegyik kért tőlem, egy-egy képet,esetleg aláírást a testük külömböző részére, mindegyik kért egy egy ölelést, de egyikük sem volt elégbátor ahhoz hogy, jobban megismerjen,esetleg elhívjon kávézni,hogy tudja hogy kitől is kért képet. Sokan annak gondolnak aki nem vagyok és ez aggaszt, sokszor adodik nálam a próbléma ami azt tükrözi nem vagyok elég jó, ekkor szeretnék, egy teljesen más ember lenni, akit nem ismer senki, egy olyan Hanna Montana féle, aki híres,megkapja akiérdemelt tapsott, de mikor nyugalomra vágyik,szabadjárásra, nyugodt percekre, csak leveszi a parokát.Annyira más lenne minden ha ezt megtehetném, a munkámnak valójában mindig is egyrészét szerettem, és az is az a rész volt amikor kiemelt engem a pénz az akkori szörnyű életemből. Egyes Directionerek úgy tartják megmentem őket egy mosolyommal,ennek örülök,de részben visszataszít tőlük. Mert belegondolok mi lesz velük ha ez a mosoly elfog tünni a világ szeme elől? Mi fogja őket megmenteni. Mindenki a környezetemben annyira sekélyes, csaka  felszint látják nem képesek a másik lelke alá betekinteni, hogy észre vegyék már rég nem szereti azt csinálni amit csinál.