Infinity~Harry Styles HU fanfiction

4.Rész: Aki nem Harry Styles

*Alice szemszöge*

Tízperc, igen azt hiszem mindössze ennyit kellett várnom a titokzatos Adamra.Percre pontossan vártam őt a ház előtt. A hó úgyan nem esett, de elég hideg volt, miután hétmúlott tízperccel felakartam már menni szinte biztosra mentem hogy, ez egy bolond tréfa volt, megfordultam a panel ház felé, párlépést tettem míg élrtem a lépcsökig.A korlátot fogtam,és akartam felépni az első lépcső fokra mikor valaki a nevemet kiáltotta, megnéztem ki az, Egy magas kb 185 cm-er magas férfi volt az azt mondta várjam meg és ne menjek fel, ez kiáltotta nekem, köztünk pár méter volt nem tudtam megállapitani így a a küllemét, sapka volt a fején, egy fekete sapka, és egy sötét zöld divatos kabát, ez Adam balami azt sugta. Mikor közeledet,a számona mosoly egyre nagyobb lett,volt benne valami elragadó ami azt sugalta,ez egy barátságos ember. Szembe találtam magam vele az arca élénk fehéren virított, orcája a hidegtől piros szint kapott, keze a falmer gatyája zsebében pihentek, fekete szemei voltak, és rozsaszín telt ajkai, imádtam ahogy kinézett, ha most lennék tizen három biztos lennék benne hogy elsőlátásra bele szeretnék na de még szerencse hogy 16 vagyok.

- Szia Adam Stols vagyok.- Felémynújtotta kezét,a mutató melletti újján egy gyürű pihent, valami volt abban a gyürűben ami valakore eml3keztett de nem tudtam vova rakni de nem is gogalkoztam vele.

-Alice Williams vagyok.-Rámosolyogtam amit ő viszonzott ezzel megmutatva tökéletessen csillógó fehér fogait,elfogatam kézfogását. Ha a lezem beszélni tudod voln az valami olyaskép halatszott volna hogy" Elvesztem" igen az én apró kezem valóban elveszett az ővében,és ekkor eszembe jutott ismét az az ember akiért itt vagyunk. Rengeteg Tweetben olvastam persze csak szerencsés fanok tweetjeit, hogy aki találkozott Harryvel, s volt szerencséke megfogni kezét elveszett benne. Ez akaratom ellenére megmosolyogtatott.

-Na éd hova menjünk?- Zökkentett ki Adam a gondolataimból, vajón mennyit töprenghettem, úr isten biztos bolondnak tart.

- Én arra gondoltam, mivel vasárnap van, és a legközelebbi kávézó ami nyítva van, egymérföldre van, azt gondoltam talán felmehetnénk hozzám.-Az első alkalom hogy férfit viszek a házba apán kivűl, vagy a barátaimon kivül, Adam ráadásul még idegen is.

-Rendben jól hangzik.- Olyan furcs volt a hangja lágy és kellemes, kissé rekedtes akárcsak Harryé, de a közelében sem járt ha jobban belegondolok.

Elindultumk fel a lépcsőkön, mindketten szeltüka nlépcsőket a másodikig, kivettem kabát zsebemből a kulcsot, majd a zárba helyeztem,pár forgatás után,kinyílt az ajtó, Adam engedelmessen, előre engedett majd bejőtt ő is levettem a sárral teli és átázott csizmám, Adam is így tett, ami tetszet, legalább nem kell takarítanom utána.

-Szép kis ház.-Jegyezte meg a háttam mögött jőve.-Egyedűl laksz itt?

-Igen,az iskolám miatt,ami közel van a házhoz pár útcányira csak innen.Megyek főzők egy teát,vagy kávét mit innál szívesen?-Rámosolyogtam majd a nappslibol a konyhába ígyekeztem.

-Egy teát,köszönöm az jól esne.-Rám mosolygot,a mosolya arra késztetett hogy én is mosolyogjak.Hogy lehrt hogy akit nem láttal még soha,és nem ismeted úgy érzed hogy egész életedben ismerted,és rábíznád az életed? Furcsa dolgokat vállt ki belölem Adam.Sok fiú barátom van,de ilyen érzés mégegyikkel szemben sem fogott meg.

A konyhában fogtam a teakészítőt és felengedtem vízzel, bekapcsoltam a gázt majd rátettem a vízfórralot. Míg a víz fort, úgy döntöttem kinézek Adamhoz, a szobám egybe nyílt a nappalival, Adam háttal állt nekem,már nem volt rajta sapka,szökésbarnás hajkoronája,rendezetten volt fésülve,a falnerja tökéletessen állt rajta,és a szürke kardigán amit viselt megmutatta hátízmait.Úgy érezten magam órákig tudnám nézni még őt.A tarkója is érdekesebb volt mint más fiúk egész lénye.

Hirtelen megfordult.Én pedig majd nem a fejemhez kaptam amiért észre vette hogy tátott szàjjal bámulom.

-Ne haragudj én csak körbe néztem a szobàdban,sajnálom. De megkell hagynom elég aranyos kislány voltál.-Előttem állt, kétfejjel kissebb voltam nála, így felkellett néznem rá.

-Úristen,én voltam a legrondább és legducibb kislány a földön.-Éreztem szinte,hogy a fejem lángoka borul, elszégyeltem magam,hirtelen minden gáz babakori képem bevillant,és ő látta őket.

-Ne bolondozz, rohadt aranyos voltál és oszintén mobdom,remélem ha lesz egy lányom olyan szép lesz mint kiskorodban te.-Letette az albumot majd egy lépéssel közelebb lépett hozzám, fogalam sincs hogy bírt valaki ilyen érzéseket kiválltani belőlem aki nem Harry Styles.

-Ké-ké-kész a te-tea.- Nyeltem egyet, és gondolataimban ezerszer felpofoztam magam,amiért még egy köszönöm sem csúszott ki a számon.

-Rendben, leülök és meg várom. Persze csak ha nem gond.

Kisétáltam a konyhába, és a víz lényegében már kész volt,lényegében csak lekellett kapcsolnom a gázt, és kiöntenem egy kancsoba a vízet, majd bele áztatni a teafiltert. Nem izesítettem, kivittem az étkezőbe, az asztal közepére helyeztem, a forró teával teli kancsot, és vele együtt, a citrom levet és a cukrot is. Közben azon aggódtam, ne hogy lebúrítsam őt.

-Héy héy, nyugi, nem a császár előtted elhiszem hogy furcsa ez a helyzet de nem vagyok, erőszakos csőves vagy valami hasónló. Vagy máskor is szokott remegni a kezed?

-Nem, öhm nem ez csak miattad van. Mint mondtam nem nagyon szoktak ide családtagokon kivűl járkálni.

-Rendben megértem, de nyugalom, én nem foglak bántani sőt ha szeretnéd elmegyek.

- Nem, nem szeretném hogy elmenj.- Fura úgy éreztem hogy ez a félóra amit felajánlottam kevés lesz órákat akartam vele eltölteni, valami volt benne ami elvett, még is hozzá adott az erőmhöz.