Infinity~Harry Styles HU fanfiction

12:RÉSZ: Mikor lesz vége.

A L I C E

Minden keserűség ami a lelkemen szárad az elnem hagyatott szavak a külvilág helyett a szívemen száradnak,s az értelmetlen dolgoknak több helye van az életemben mint a fontos dolgoknak. Mikor lesz vége ennek az egésznek? Mikor majd végre nem róla fognak szólni a dolgok? Hogy végre ne róla szóljon minden?Szeretnék lezárni mindent de nem megy. Már egy ideje a londoni hideg időjárás pihent bőrömön míg fel nem mentem a lakásomba, felkapcsoltam a fűtést és egy forró teával a kezemben ültem az ablakban. Kilencóra. A kocsik szelték az utcákat és az emberek sétálgattak. Az emberek látan eszembe jutott nem vagyok egyedűl de még is nagy az űr amit a földön lévő emberek nagy létszáma sem tudna betölteni.

~~~

G E M M A

Érezheti magát valaki idegenben az ismertben? Érezhehti magát valaki egyedűl a vére közelében? Megváltozhat a szeretet gyűlőleté? Rengeteg kérdést tudtam volna fel tenni magamnak és Harrynek is. A falak amikben régen annyi emlék volt mostanra semmisé váltak. A lehetelenből, lehetséges lett. Nem telt el sok év csupán hat talán öt és fél év mióta szinten alul tartottuk a kapcsolatunkat az öcsémmel. Faképnél hagyott mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, de én itt vagyok mert most neki van szüksége rám én is mondthatam volna nemet, de miért legyek olyan mint ő? Lehetlenűl menthetetlen ez a srác és rengeteg segicségre lenne szüksége, de mi haszna ha szüksége van de nem ismeri el? Néma gyereknek anya sem érti a szavát. Harrynek mindig kisebbség zavara volt orvosi nyelven persze ennek valmi fura latin neve lenne, de az én nyelvemen csak annyit tesz hogy önértékelés a legalsóbb szinteken. Sosem ismertem nála nagyobb lelkü embert, vagy szerethetőbbet, de legyen ő bármennyire is jó fej ezt ő sosem fogja látni, ez egy szörnyű betegség, elég ritka ha elismeri egy jó tettét vagy ha valami jó tulajdonságát elismeri tizenégyévente egyszer az is olyan mint a karácsony legalábbis anyámnak. Harry kezelttette a betegségét évekkel ezelőtt és gyerek kórában, de ezt abba hagyta mikor bizonyos dolhok miatt bemesélte magának nincs miért tovább csinálnia ezt.

MESÉLŐ

Harry már évekkel ezelőtt lemondott a saját jóságáról, beletörödött a szavakba amit jelentéktelen emberek mondtak neki. És azok a jelentéktelen emberek igen is sokat jelentettek neki, többet a kelleténél ezért hitte el ő azt amit mondtak róla mert ha nem a barátnője vágott hozzá olyan szavakat mint hogy jelentéktelen csitri akkor az apja tette részegen. Adamben megtalálta azt a nagyszerű dolgot amit magában soha,még nem jőtt rá hogy ő és Adam egy személy ugyan azokkal a tulajdonságokkal.

H A R R Y

Muszály volt Újra Adam bőrébe bújnom egy üzenet erejéig úgy érzem nem bírok nélküle ki több időt. Megnyítottam a twitterem és feloldottam a blockok, majd újra bekövettem őt, és hagytam neki egy üzenetet. Sokáig néztem az a kis állo egyenest ami folyamatossan villogot előttem, azt várva hogy gépeljem a szavakat de nem tudtam mit írni..

@Adam @ALICE_Williams
Ne haragudj..

Ennél többet nem tudtam írni, és azt hiszem egy balfék vagyok ha azt hiszem hogy Ali ennyitől elfogolvadni, ő határozottan nem ilyen, nem vár csokrot, csókit Mexikói zenekart az ablaka alá, neki csak időre lesz szüksége semmi másra, és ha isten kegyes hozzám, hagyja hogy Ali megbocsájtson nekem..

A L I C E

Sokszor érnek minket váratlan pillanatokban váratlan dolgok, Sokszor nem tudjuk mia helyes út és az eszünk helyett a szívűnkre hallgatunk. Mert ez az a kibaszott szerelem amikor valakire gondolsz 24 órából 24-ig. Ez az a kibaszott szerelem mikor a lelked és a szíved vele van tele. Ez az a kibaszott szerelem ami fájdalamasan szerethető. Ez a kibaszott szerelem a reménytelen szerelem. Mert ha a közelébe enged biztos ellök magától, és olyan fáfjdalmat ókóz amit nem fogsz tudni feldolgozni csak az évek során veled együtt felnől. Belélni magunkat valami amiről úgy hiszük hogy van, de közben nincs, elképeztően fájdalmas dolog. Fájdalmas dolog hogy a saját érzéseidet nem vállalhatod fel mert félsz tölük, félsz hogy újra pofára esel és megint a padlón végzed. Lehet túl klisé, de ez van mindig ez történik, mert az emberek több reményt adnak mint esélyt. A marró fájdalmadat egyedül kell felemésztened mert te bizony szétkürtölnéd de nem mered, mert mi van ha kinevetnek, mert lehet én egy olyan dolog miatt sírok, és zokogok, ami neki egyátalán nem jelentett sokat.. És mikor a remény vissza szál kapsz tőle egy üzenetet, sajnálom cimmel, és az akarat erőd meg van de még sem akkora hogy ne méltasd válaszra..

Na hali gyermekeim😀

Iagzából ez egy rohadt rövid rész lett de mostanában lelkileg elég gyenge vagyok és örültem hogy ennyit is össze tudtam hozni nektek. Sajnálom. De a másik rész hogy ez a rész rövid de sokat mondo. Szoval remélem ez kárpótól majd titeket.