Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 20.

(Reggel Vilu és Leon még egyszer átnézni a táskákat, ezek után elindulnak a reptérre. Mariposa sír egy kicsit a kocsiban, de pár perc után abba is hagyja és elalszik.
Kiérnek a reptérre. Még elég sok idő van addig, amíg becheckolhatnak. Egyszer csak megjelenik Germán, Angie és Della.)
V: -Apa!!
G: -Sziasztok.
A: -Vilu, hogy vagy?
V: -Jól, már a fejem sem fáj. De az elmúlt pár napban nem sokat aludtunk.
A: -Hát igen, egy idő után meg fogjátok szokni. Apukád már nem is emlékszik, hogy milyen volt ez amikor még te kicsi voltál. Mert amikor Della kicsi volt, akkor mi a nagyival ketten virrasztottunk.
G: -Jó, de csak mert én egész nap dolgoztam, még este is.
A: -Tudom, csak mondtam.
(Germán megcsókolja Angiet.)
V: -Úúú! Mindig is tudtam, hogy ti ilyen cukik vagytok együtt.
A: -Jól van na! Te meg tudod, hogy ez nem volt olyan egyszerű.
V: -De az lett volna, ha apa...
A: -Jaj, hagyd már.
V: -Jó, bocs.
(Fran, Diego, Ludmila és Fede megjelenik a reptéren.)
F: -Vilu!
V: -Fran? Ti hogy kerültök ide?
Lu: -Hát, gondoltuk elköszönünk még tőletek mielőtt elmentek.
L: -De honnan tudtátok, hogy ma megyünk?
Fede: -Angie mondta Francescaéknak, ők pedig nekünk.
V: -Gondolhattam volna...
A: -Baj?
V: -Nem, dehogy. Kimondottan jó, hogy a számunkra legfontosabb emberek itt vannak velünk mielőtt belevágunk egy ekkora utazásba.
L: -Hálásak vagyunk, hogy ilyen barátaink vannak mint ti.
D: -Mi is, és nagyon örülünk, hogy megismertünk titeket és a réggebben kicsit sem egyszerű, de varázslatos szerelmeteket. És most szeretnék, itt mindenki előtt még egyszer bocsánatot kérni mindenért, amit a kapcsolatotok ellen tettem.
Lu: -Öhm...én is. Nem tudom miért csináltam.
L: -Nem baj, mi már rég elfelejtettük.
V: -Én azért is hálás vagyok, hogy ilyen szüleim vannak. Akik tudják, hogy nekik nem ez lesz a legjobb, de képesek elengedni, hogy a saját életünket élhessük. Úgy, ahogy mi akarjuk.
A: -Ez a legjobb amit tehetünk. Ugye Germán?
G: -Ööö...persze...
V: -Apa!
G: -Jó jó, igen. Vilu, beszélhetnénk kettesben?
V: -Persze, miről?
G: -Majd elmondom.
V: -Jó, de már nemsoká mennünk kell becheckolni.
G: -Tudom. Nyugi, időben lesztek.
V: -Oké.
(Vilu és Germán elvonulnak a többiektől.)
G: -Na jó. Szóval, arról szeretnék beszélni, hogy tudod, hogy milyen nehéz nekem María elvesztése után téged is elengedni. Arra kérlek, hogy nagyon vigyázz magadra. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha történne veled valami.
V: -Persze, már felnőtt vagyok és tudok vigyázni magamra és biztos lehetsz benne, hogy nem fog történni velem semmi.
G: -Tudom, hogy te már felnőtt vagy, de nekem mindig az a törékeny kislány leszel, aki azelőtt voltál, hogy visszajöttünk Buenos Airesbe. De tudom, hogyha már szárnyakat adtam neked, akkor hagynom kell, hogy repülj.
V: -Ez nagyon szép volt Apa. Szeretlek.
G: -Én is.
(Két kislány odafut hozzájuk.)
K1: -Violetta! Violetta! Kaphatunk egy autogrammot?
V: -Persze. Hogy hívnak?
K1: -Carla.
V: -Szép neved van. "Carlanak szeretettel Violettától"
K1: -Köszi. Ő a tényleg te lányod?
V: -Igen. Honnan tudsz róla?
K1: -Láttam a Tv-ben.
V: -Ja, persze.
K1: -Nagyon aranyos.
V: -Köszönöm.
K2: -Én is kaphatok egy aláírást?
V: -Persze. Mi a neved?
K2: -Aleinor.
V: -Te nem vagy argentín, ugye?
K2: -Nem, francia vagyok. Csak itt nyaraltam és most megyek haza.
V: -Az jó. "Violettától Aleinornak. Sok puszi Franciaországnak" Amúgy szeretem Franciaországot. 3 éve voltam ott.
K2: -Tudom és nagyon köszönöm.
V: -Nincs mit.
(Leon kiabál Vilunak.)
L: -Vilu! Indulnunk kell!
V: -Jó, megyek! Bocsi lányok, mennem kell. Apa, gyere!
(Vilu és Germán visszamennek a többiekhez.)
A: -Vilu, van itt valami neked. Légyszi csak a repülőn olvasd el. Oké?
V: -Jó, de mi az?
G: -Egy olyan dolog, amit nem tudtuk mikor adjunk oda. De ez egy megfelelő alkalom rá.
V: -Oké...
A: -Ha megnézted érteni fogod.
V: -Oké, de most indulnunk kell.
(Mindenkitől elköszönnek. Ölelés, puszi, könnyek.)
V: -Apa, nem szeretnéd még egyszer átvenni az unokádat?
G: -De.
(Germán a kezébe veszi Mariposát és Angievel mind a ketten megpuszilják, aztán visszaadják Vilunak.
Vilu és Leon elindulnak. Leadják a bőröndjeiket és az összes poggyászt. Becheckolnal. Felszállnak a gépre. És a gép felszáll.
Vilu előveszi a borítékot, amit Angietől kapott.
Kinyitja, ismeretlen kézírás, elkezdené olvasni amikor EGY szó tűnik fel neki a lap alján. Egy bizonyos szó.)
V: -Leon nézd!
L: -Mit?
V: -Azt ott!
L: -Mit?
V: -Azt a szót?
L: -És mi van azzal a szóval?
V: -Nem tudod mi az a szó? Hogy mit jelent az nekem?
L: -De. Nyugi, csak húzlak.
V: -Leon!
L: -Nézd meg jobban. Az nem csak egy szó, az az aláírás. Mondd ki!
V: -De...
L: -Nincs 'de'! Mondd ki!
V: -Anya...

(Folyt.köv.)