Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 23.

A: -Jajj a Nagyi...ti ezzel ne foglalkozzatok, majd mi megoldjuk. Ti élvezzétek, csak Madridot. Puszi, szeretünk.
V: -Puszi, szia.
(Leteszik a telefont.)
L: -Mi a baj kicsim?
V: -Semmi, nem lényeges.
L: -De, na mindegy.
V: -Jó, csak miközben Angievel beszéltünk rájöttem, hogy a Nagyit megint elfelejtettük...
L: -Miért van az, hogy amikor végre tényleg boldogok lennénk, akkor van valami Angelicaval!? Már annyira elegem van abból a nőből! Csodálokzom, hogy foglalkoztok vele azok után, amiket a kórházban mondott, de biztos én vagyok a hülye.
V: -Nem, dehogy vagy hülye, de akkor is a nagymamám. Te is tudod, hogy mit gondolok róla, de nem tehetem azt vele mint apa. Azt tudom, hogy rossz volt neki, mert nekem is az volt. De rájöttem, hogy nem azért örülök annak, hogy visszajöttünk mert vele találkozhattam, hanem Angie miatt. De nem akarok veszekedni...
L: -Ez nem veszekedés, csak különbözően gondolkozunk. De hagyjuk, Angelica nem az én gondom, de egy dolgot előre megmondok. Ha Angelica esetleg eljön hozzánk, ide akkor én biztos, hogy elmegyek innen...
(Leon mondaná tovább, de Vilu félbe szakítja.)
V: -Mi az hogy elmész? Ezt a lakást alapból te kaptad! És Posi? Vele mi lenne?
L: -Hagyod, hogy végig mondjam? Biztos elmegyek itthonról, amíg Angelica itt van.
V: -Leon! A frászt hoztad rám!! Azt hittem a Nagyi miatt képes lennél...érted...
L: -Ne aggódj, soha nem foglak elhagyni. Ilyen apró dolog miatt, meg hülyes is lennék. De nyugi, minden rendben lesz. Boldoguk leszünk, örökre.
V: -Megölelsz?
L: -Persze, ahányszor csak akarod.
(Leon szorosan megöleli Vilut.)
V: -Nem kéne menned?
L: -De, de ráér...
V: -Nem, menj. Megleszünk.
L: -Oké. Szeretlek. Sziasztok.
V: -Szia!
Cr: -Viszlát.
(Leon elmegy a munkahelyére.)
Cr: -Hozhatok valamit? Egy teát vagy egy kávét?
V: -Ööö...köszönöm nem. Tudja nekem ez nagyon fura. Mármint, hogy ön mindig itt lesz. Buenos Airesben is volt bejárónőnk, de ő már szinte családtag volt. Viszont soha nem volt olyan igazi bejárónőnk... És szerintem nyugodtan tegeződjünk, ha nem baj.
Cr: -Természetesen nem, ha önnek mármint neked így jó.
V: -Igen, nekem így sokkal jobb.
(Vilu telefonja csörög.)
A: -Szia Vilu.
V: -Szia, miért hívtál?
A: -Magyarázd el Dellának, hogy mi van. Apukád már többször mondta el neki, hogy elköltöztetek, de nem.hiszi el.
V: -Persze, add Dellát.
(Angie Dellához tartja a telefont.)
V: -Szia Della!
De: -Vilu?
V: -Igen, anya mondta, hogy nem hiszed el, hogy elköltöztünk. Miért?
De: -Mert tudom, hogy nem igaz.
V: -De az.
De: -Mi?
V: -Igen, igaz. De majd sokszor meglátogatunk titeket. Haragszol?
De: -Picit, de nem. Mármint annyira.
V: -Akkor jó, de most mennem kell. Szeretlek.
De: -Én is téged.
(Lerakják a telefont. Vilu lefekteti Mariposát aludni és utána lemegy a konyhába Carlahoz. Egyszer csak Leon felhívja Vilut.)
L: -Nem fogod elhinni kinek lettem a főnöke!
V: -Kinek?
L: -Tomásnak...
Bocsi, hogy ilyen sokáig nem volt új rész és tudom, hogy ez is elég rossz és rövid lett, csak sokat kell tanulnom és elkezdtem egy új könyvet és ahhoz több ötletem van. Sajnálom. Majd próbálok új részeket írni.