Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 21.

(Vilu elkezdi olvasni a levelet.)
'Kedves Vilu,
Most 5 éves vagy, én az utolsó turnémon vagyok, te pedig otthon Buenos Airesben. Nem tudom, hogy milyen idős leszel, amikor ezt olvasni fogod, de életed legnagyobb döntése lesz, amit ott és abban a percben teszel. Germán és én arra gondoltunk, hogy írunk neked egy levelet, amelyet életed legfontosabb napján kapsz meg. Ha most megkaptad, akkor gondolj ránk és arra, hogy mennyire szeretünk és, hogy mi mindig itt leszünk neked.
Én tudom, hogy nagy jövő vár rád és azt is, hogy addig is sok boldog pillanatot fogunk még együtt megélni. Germán, Te és Én.
Boldog vagyok, hogy ilyen édes és gyönyörű kislányom van mint te.
Szeretünk!
Puszi, Apa és Anya'
(Vilu szeme megtelik könnyekkel.)
L: -Vilu! Jól vagy?
V: -Nem, mármint igen csak ez a levél...
L: -Mi van vele?
V: -Hát, Apa és Anya írta nekem, amikor 5 éves volt.
L: -De miért?
V: -Olvasd el!
(Leon elolvassa.)
V: -Na?
L: -Hú! Ez nem semmi, mekkora mázli, hogy még azelőtt megírta, hogy elindultak volna haza...
V: -Hát, igen. De ne is beszéljünk róla, most nem lehetek szomorú.
L: -Oké. Akkor miről beszéljünk?
V: -Nem tudom.
(Leon a ölében tartja Mariposát, Vilu Leon mellkasára dől és egy ideig csak ülnek így csendben.)
V: -Leon, eszembe jutott valami...
L: -Mi az?
V: -Fura lenne csak simán Mariposának hívni, nem?
L: -De, de nekem nincs ötletem, hogy hogy kéne becéznünk.
V: -Nekem van, elsőre biztosan nem fog tetszeni, de ha többször kimondod akkor már jó.
L: -Mi az?
V: -Posi [sz-szel ejtsd]
L: -Nem olyan rossz és rövid. Tetszik.
V: -Akkor jó, sokat gondolkoztam rajta...Leon, miért van olyan érzésem, mintha ezután a levél után Anya sokkal közelebb lenne hozzánk?
L: -Valószínűleg, azért mert úgy szólt hozzád abban a levélben, ahogy még soha senki és olyan spontán lett a levél, mert amikor megírta a levelet, akkor még nem tudta, hogy ez lesz az utolsó lehetőség amikor hozzád szólhat, csak hozzád és nem, hogy soha nem fogja tudni átadni neked ezt a levelet.
V: -És ezek miatt úgy érzem, hogy a szál, ami eddig nem volt meg most megkerült és erősebb mint bárha is lesz. Ez a levél lesz az egyetlen, ami Madridban összeköt majd vele.
(Egy kislány és az anyukája, akik pár sorral ültek előttük odamengy hozzájuk.
Közben Mariposa elkezd sírni. Vilu próbálja visszaaltatni.)
anyuka: -Sziasztok. Bocsánat, ti vagytok Violetta és Leon?
L: -Igen, segíthetek?
a: -A kislányom szeretne aláírást kérni tőletek és csinálni egy közös fotót. Lehet?
L: -Mint látja ez most nem a legmehfelelőbb pillanat és maximum én tudok aláírni és fotózkodni.
a: -Jó, szerintem nekünk az is elég lesz.
(A kislány odaál Leon széke mellé, az anyuka lefotózza őket és Leon ad egy aláírást.)
k: -Köszönöm.
L: -Nincs mit.
k: -Violetta...
a: -Kicsim, hagyd. Nem ér rá!
V: -Várj, szeretnél egyet tőlem is?
k: -Igen
V: -Leon, figyelsz Mariposára?
L: -Persze.
(Vilu ad egy aláírást a kislánynak és után elmennek.
Leon kiül az ablak melletti ülésre, Vilu leveszi a cipőjét és az ölébe ül, a kezében Mariposával.)
V: -Leon, olyan nehéz felnőttnek lenni...
L: -Hát, soha-senki nem mondta, hogy könnyű lesz.
V: -Tudom, de most olyan jól esik itt eljátszani a gyereket. Apa ölében is mindig így ültem, ha hosszabb útra mentünk. Zavar?
L: -Nem, nyugodtan. Jó, hogy mind a ketten itt vagytok, ilyen közel hozzám. Szeretlek.
Én: -Én is téged.

(Folyt.köv.)