Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 19.

"Kedves Naplóm
Augusztus 17.-e van. Mariposa 5 napos. Holnap Leonnal és Mariposával Maridba költözünk.
El sem hiszem, hogy Én ilyet írok. Ez fantasztikus. De egyszerűen leírhatatlan, amit most érzek. És ezt mind Leonnak köszönhetem, imádom. Igen, imádom. Még mindig. És érzem, hogy minket semmi, tényleg semmi és senki nem választhat el egymástól. Annyira jó, hogyha van valaki az ember életében, akiben megbízhat és minden titkát megoszthatja vele és ez egy elmondhatatlanul jó érzés.
Én olyan ember vagyok, aki hisz az igaz szerelemben. Sokan kritizálnak amiatt valakit, azért mert hisz az igaz szerelemben. Az ilyen embereknek ajánlom figyelmébe, hogy mi Leonnal 16 éves korunk óta ismerjük egymást és azóta 'igaz szerelem' van köztünk, pedig már 22 évesek vagyunk. A kapcsolatunkban voltak kisebb-nagyobb szünetek vagy hullámvölgyek, de ez általában minden kapcsolatban van és ez normálisnak mondható. És igen, voltak nehéz és rossz helyezetek is az életünkben, de az ilyen helyzetekben derül ki, hogy ki van mellettünk és ki ellenünk. És Leon mindig mellettem állt. Ő volt az egyetlen, aki akkor is segített és felvidított, amikor nem voltunk együtt. És ez az, ami megfogott benne.
Az első találkozásunktól kezdve tudtam, hogy szerepet fog játszni az életemben. Nem tudtam, hogy csak egy haver lesz, vagy esetleg a barátom is, de azt soha nem gondoltam, hogy egy nap a férjem lesz.
A legjobb férj {és mostmár apa is} az egész világon.
Kár, hogy Anya nem lehet itt velünk. Jó lenne, ha látná Leont, hogy milyen boldogok vagyunk, ha látná Apát, Angiet és Dellát. Igaz, hogy Della nem is lenne, hogyha Anya még itt lenne velünk, de most nem ez a fontos.
De a legjobban az fáj, hogy nem láthatja Mariposát. Hogy nem volt itt velem, amikor terhes voltam, pedig akkor nagy szükségem lett volna rá. Szükségem lett volna néhány kedves, biztató anyai szóra, pár ölelésre, vagy csak egy pillanatra, amikor ketten vagyunk. Csak ő meg Én.
Néha irigylem Dellát, hogy neki van anyukája. Ezt ő még nem értheti, ehhez még kicsi.
De én mindent meg fogok tenni Mariposáért és meg fogok adni neki MINDENT, amit én Anyától nem kaphattam meg.
De örülök apának és Angienek. Igaz, hogy Angiet soha nem tudtam és soha nem is fogom tudni úgy kezelni mintha az anyukám lenne, de jó, hogy apa vele van és nem mondjuk Jadevel. De Angie olyan mint anya, amikor hozzám beszél néha elképzelem, hogy Anya mondja azt nekem és olyankor minden porcikámban érzem Anya jelenlétét és szeretetét. És ez a 'kapcsolat' Anyával Angie nélkül lehetetlen lenne.
És olyankor érzem, hogy ő is gondol rám és, hogy neki is hiányzom. Ettől szomorúnak kéne lennem, de nem tudok. Akármilyen szomorú, hogy elvesztettük, nekem mindig itt lesz ez a varázslatos kapcsolat és ez boldogsággal tölt el. És semmi más nem számít."
L: -Vilu!
V: -Igen?
L: -Kész vagy a pakolással?
V: -Igen, mondjuk elég sok bőröndünk lett. A te cuccaid, Mariposa összes cucca, és még az enyémek is, de megoldottam.
L: -Akkor oké, mit csináltál ilyen sokáig?
V: -Ja, csak kihasználtam, hogy Mariposa alszik és írtam a naplómba.
L: -Még mindig nem nézhetek bele a naplódba?
V: -Nem, titkos. Ugye nem haragszol?
L: -Nem, dehogy. Késő van, szerintem menjünk aludni, amíg Mariposa fel nem ébred és holnap reggel már 7:30 körül kint kéne lennünk a reptéren.
V: -Oké, menjünk.
(Bemennek a szobájukba, ahol van Mariposa kiságya is. Lefekszenek aludni. Leon átöleli Vilut és elalszanak.)

(Folyt.köv.)