A lány egész teste remegett, nem mert megmozdulni. Hallotta, anyja sikítását és utolsó szavát: ,,Rohanj!". Hallotta, a hangos lépteket szinte a föld már remegett apja lépteitől. Clair az ablakhoz sietett, kinyitotta azt, majd kimászott rajta. Rohanni kezdett, nem tudta hova menjen, nem volt senkije sem édesanyján kívül, de egy dologban biztos volt, ha most megáll mindennek vége. Eszeveszettül rohant előre, de a hangok, melyeket maga mögött tudhatott egyre közelebbinek tűntek. A lány nagy hibát követett el... megállt és hátra nézett, de nem vérengző apját látta maga mögött, hanem egy véres szájú férfit az apja fejével a kezében. A kislány hangosan felsikított. Nem tudta mit tegyen. Nem mozdultak a lábai. Tudta, hogy az ő ideje most járt le. A kis Claire Argent nagyon félt. Lehunyta a szemeit és várta a halált. A férfi elmosolyodott, majd közelebb lépett a kislányhoz nem akarta megölni őt. Thomas jól tudta ki ez a kislány és azt is, hogy a főnöke megölné, ha nem azt tenné, amire kérte, de nem tudta megállni. Még sose ivott démoni vért főleg nem egy tiszta vérű démonét. Leguggolt a kislány elé arrébb söpörte hosszú, vörös haját, végig simította a lány szinte már hívogató nyakát, majd bele mélyesztette hegyes fogait. Tudta, hogy abba kell hagynia, mert a lány megfog halni, de nem tudta megállni. Tetszett neki, hogy Claire sikít. Élvezte, de beugrott neki vezetője arca és eltávolodott a lánytól. Letörölte szájáról a vért és várta, hogy a lány a sok kín szenvedés között vámpírrá váljon. Nem tartott sokáig míg ez megtörtént.
YOU ARE READING
My world
FantasyRégen minden más volt... Mindennek meg volt a saját helye. A természet feletti lények nem járkálhattak csak úgy az emberi világban. Szabályaink voltak. Szövetségeseink, de egy napon az egyik faj vezetője több akart lenni... nem csak egy népet akart...
