Claire döbbenten kelt fel reggel. Megrémisztette a tudat, hogy egy férfival aludt. Ugyanis Robert Hamstword egész éjszaka a lánynál volt, aki egyszer csak elaludt a férfinak dőlve. A férfit melegség öntötte el. Jó érzés volt Claire mellett aludni. Ám ő nem aludt túl sokat. Szinte egész éjszaka gondolkozott. Olyan érzése támadt, mintha... még őt is megrémisztette, de fontos volt neki a lány. De nem úgy, mint Maggie vagy a többi nő. Ő tényleg fontos volt neki. Sokáig nézte a lány törékenynek látszó testét és gyönyörű, illatos haját, ameddig képes volt elaludni.
Claire nézte a férfit közben végig azon ábrándozott, hogy mi lenne, ha levenné a maszkját. Robert aludt... nem venné észre. Ám, mégsem tette meg. Félt, hogy a férfi felkel és megharagszik rá. Ahhoz túlzottan kedvelte őt. Claire inkább felkelt és rendbe szedte magát. Sokáig nézte magát a tükörbe. Sírni kezdett. Mindig anyukája jutott eszébe. Mindig is hasonlított rá kiskorában. De most végképp. Közben a férfi is felkelt. A lány nem vette észre, csak tovább zokogott, miközben vörös lóboncát fésülte ki. Fájt a férfinak sírnia látnia az egyetlen, olyan embert akit igazán kedvelt.
-Mi a baj?-állt meg a lány mellett.
-Csak... eszembe jutott anyukám..
-Mi történt vele?-amint ezt megkérdezte, a férfi meg is bánta. Tapintatlannak érezte magát.
-Apám megölte őt.. Sokszor rajtunk töltötte ki a dühét..-a lánynak sok emlék jutott eszébe, de mind közül egy volt számára a legfájóbb:
,,Claire anyjával rajzolgatott a nappaliban, amit az ajtó csapódása, majd apja dühös arca zavart meg. Itt változott meg minden. A démon lerántotta anyját a székből, majd pofon vágta.
-Te cafka, tudok mindent!-ordította miközben tovább bántotta anyját.
-Claire rohanj a szobádba!-mondja Teresa elhaló hangon. A lány nem tétovázott, mivel apja vészesen közelített felé.
-TE NEM MEHETSZ INNEN!-termett ott a kislány mellett. Hajánál fogva rántotta vissza miközben végig karmolt a lány kezén démoni karmaival. A lány felsikoltott vérző kezét látva. Anyja egyből előtte termett, hogy megmentse ettől a szörnyetegtől."
A férfinak bűntudata támadt. Hiszen, ő is csak azért raboltatta el a lányt, hogy rajta álljon bosszút, apja miatt... Nem tudott a lány szemébe nézni.
-Nekem most dolgom van!-rontott volna ki a lány szobájából.
-Várj! Kimehetek a kertbe?-szólt utána. Robert bólintott, majd elhagyta a szobát.Claire boldogan indult el a hosszú, már szinte végtelennek tűnő folyóson. Már félúton volt, amikor beleütközött valakibe és a földre esett.
-Sajnálom!-nyújtotta kezét a lány felé.
-Az én hibám volt, figyelmetlen voltam...-pillant Claire a férfira. Thomson, csak ekkor tudott a lány szemébe nézni. A férfi hirtelen nem tudott mit mondani. Teljesen ámulatba ejtette őt a lány. A tekintete igéző volt és magával ragadó. A mosolya... talán az tetszett meg neki a legjobban. Nem tudta elképzelni, hogy ez a lány mit kereshet itt. Épp feleszmélt gondolataiból, de a lány ekkor már nem volt itt.Thomson is, itt lakott a palotában. Eddig nem volt itt, mivel a démonok elleni harcokat ő vezette. Most, hogy itt volt első dolga, hogy jelentést adjon testvérének, Robertnek. Viszont a férfi teljesen máshol járt, amit Robert is észre vett.
-Min gondolkozol annyira?
-Láttam egy lányt...pontosabban beleütköztem. Olyan volt, mint egy angyal...-kezd bele.
-Mi a neve?
-Sajnos nem tudom... Amikor meg, akartam kérdezni tőle eltűnt...
-Hogy nézett ki?-vonja fel az idősebbik Hamstword a szemöldökét.
-Hosszú, vörös, göndör haja volt, sárga szemekkel párosítva..-Robert Claire-re gondolt. Szíve szinte kiugrott a helyéről. Látni akarta őt, MOST.
-Robert, nekem kell ez a lány!-fogja meg drámaian, testvére vállait.Thomson elérte, hogy Robert ide hozassa a palotában lévő összes vörös hajú lányt.
Késő volt Claire már aludt, amikor bejött egy őr és ráparancsolt, hogy öltözzön fel. Claire megtette, amit a férfi kért. Majd elindult vele valahová.
-Hová megyünk?-állt meg a férfi előtt.
-Majd meglátod!-fogta meg a lány kezét és kezdte el húzni.
-Eressz el!-lökte el a férfit, de ezzel csak fel dühítette. A férfi amúgy is utálta a démonokat.
Az őr neki lökte a lányt a falnak, aminek hatására a lány beverte a fejét és elkezdett vérezni. A férfit ez beindította, imádta a démonok vérét. A lány próbált tiltakozni, de az őr könnyű szerrel lökte el a lányt és mászott rá.
-SEGÍTSÉG!-ordította Claire. John befogta a lány száját, majd a karjába harapott. A lány felsikoltott, de a férfi elnyomta kezével azt. A férfi hibát követett el. Egy másodpercre elengedte a lányt, így az eltudott menekülni. A nagy terem felé futott, de egy vámpírral nehéz felvenni a harcot. Claire már nagyon közel volt a teremhez, de tudta hogy nem elég gyors ahhoz, hogy be tudjon futni oda. Remélte, hogy van bent valaki és meghallja segély kérését.
-SEGÍTSÉG!-pont a terem előtt volt, amikor az őr vissza tudta rántani a lányt. Meg akarta ölni őt, de jól tudta, hogy urának fontos ez a nő.
-Ha elmered mondani bárkinek is, hogy hozzád értem, megöllek!-ezzel karon ragadta, majd bement vele a nagy terembe miközben egy pisztolyt fogott a lánynak.
Az ajtó kinyílt, ők pedig beléptek a terembe. Minden szem rájuk szegeződött. Claire nem értette, hogy mi folyik itt, hiszen itt csak vörös hajú lányok és nők voltak, akik sorban álltak. Bántalmazója odébb állt vele.
-Amit megbeszéltünk:egy szót se!-suttogta a lány fülébe. Hirtelen, mindenki elhallgatott és fejet hajtott, kivéve Clairet. Hirtelen elszégyellte magát és ő is lehajtotta a fejét. Viszont ő nem a tisztelet adás miatt, hanem vérző feje miatt. Nem akarta, hogy ezt lássák mások is.-Álljatok elénk egyesével, sorban!-hallotta meg barátja hangját. Sírni akart, elakarta neki mondani, hogy mi történt vele, de nem tehette. Azt viszont tudta, ha most akár egy rossz szót is szól megölik.
Telt az idő. Legalább fél óra elteltével került csak Claire sorba. Az eddigi összes lányt elküldték. A lánynak most fel kellett volna néznie urára, de nem mert. Félt, hogy meglátja véres fejét és elundorodik tőle... vagy túl gyengének gondolja, majd őt..
-Claire? Mi baj?
-S-semmi...-a lány remegett. A férfi nem értette viselkedését. Tudta, hogy Claire nem ilyen. A lány se ismert magára.
-Nézz rám!-utasította a férfi. Claire nem szeretett volna tiltakozni barátjával szemben, viszont a pisztoly túl közel volt hozzá.
-Kér-lek...Most hagy menjek el!- Claire az összeomlás szélén volt, sebe nagyon égette a kezét, ráadásul szédült is. A férfi aggódott a lány miatt. Épp felé indult, amikor az összeesett.
YOU ARE READING
My world
FantasyRégen minden más volt... Mindennek meg volt a saját helye. A természet feletti lények nem járkálhattak csak úgy az emberi világban. Szabályaink voltak. Szövetségeseink, de egy napon az egyik faj vezetője több akart lenni... nem csak egy népet akart...