My world

Chapter 6

Claire lassan kezdett magához térni. Robert és az öccse egyből mellé léptek. Egész idő alatt egy tapodtat se mozdultak mellöle.
-Mi történt?-kérdezi a lány, mivel csak emlékfoszlányai voltak.
-Elakartak vinni innen...
-Kik?-lepődik meg Claire.
-Démonok...-mondja ki Thomzon, mire Claireben több érzelem jelent meg. Boldog volt, mert keresték viszont szomorú is volt, hiszen már biztos nem élnek...
-Tudják, hogy életben vagyok?
-Igen...
Claire lassan üllt fel az ágyon és még egy csonó kérdést szeretett volna feltenni a férfinak.
-Elnézést, hogy megzavarom önöket, de Robert úr... a tanács tagjai már megjelentek... beszélni szeretnének önnel!-lép be az ajtón egy őr. Robert bólintott egyet, majd felállt.
-Te csak pihenj!-néz nyomatékosan a lányra, majd kilép öcsével az ajtón.

A lány maximum öt percig bírta a pihenést.
Kikelt az ágyból és kilépett az amúgy ismeretlen szobából. Gyorsan szelte a folyosokat.
-URAM! EZT A LÁNYT EL KELL TÁVOLÍTANUNK A VÁMPÍR BIRODALOMBÓL! Sőt... meg kéne ölnünk őt! A démonok vezető nélkül, csak elveszett lelkek.-hallja meg a nagyterem előtt elhaladva egy férfi hangját. Claire megtorpant. Most... róla beszélnek?
-Claire Argent akkor fog meghalni, ha én úgy akarom!-most Robert hangját halotta meg. Utána pedig halk, sívár nevetést.
-Uram... hallottunk már a lányról és magáról. Röhejes, hogy egy futó kaland miatt kockáztatja a népe jövőjét... már elnézést, de még ma élje ki a lányon az eddig kárba ment időt, majd ölje meg!-Claire hosszú percekig várta Robert reakcióját, de ő nem felelt. Semmit. Újabb hosszú percek teltek el, de még most se mondott semmit. A lány most értette csak meg igazán.. ő itt senki.. eddig se számított senkinek és ezután se fog.. viszont ő nem tudhatta, hogy a férfi csak azért nem reagált erre, mert teljesen megdöbbent. A lány már kétségbeesetten rohant be a szobájába. Furcsa gondolatok kerítették őt hatalmába, amik eddig még sose jutottak eszébe, de legalább most már pár dologban biztos volt:
-Ő itt csak az ellenség, akit elraboltak.
-Jelentéktelennek számított.
-Tudta, hogy el kell mennie innen vagy megölik. Megöli őt az a személy akiben eddig a legjobban bizott..

Claire összeszedett néhány ruhát és pár fontosabb dolgot, majd kilépett a folyosóra. Mivel őrök álltak ott így ő vissza ment a szobájába. Nem tudta mit tegyen, mindaddig amíg a tekitete az ablakra nem tévedt. Az ablak elé tolt egy széket, de mielött végleg távozott volna meg fogott egy parpírt és egy tollat leírt pár sort, majd úgy gondolta, hogy hagynia kell valami személyes nyomot... a lány hegyes fogaival beleharapott a csuklójába, majd alairta azt vérévél. Utána felállt a székre, majd az ablakpárkányra állt. Nem volt túl magason tehát semmi baja nem lesz abból, ha leugrik, főleg hogy ő félig vámpír és démon. Így csak simán leugrott. Kicsit meghorzsolta a térdét, de nem foglalkozott vele. Rohanni kezdett, ameddig a farengeteghez nem ért. Ott legalább fél órán át bolyongott, míg meglátott egy kis faházat. Egyből a kis kunyhó felé vette az írányt. Bekopogott az ajtaján, de nem jött onnan válasz, így belépett az ajtón. Minden nagyon koszos volt, mintha már ezer éve nem jártak volna itt. Természetesen a lány szerencséjére.

Míg a lány a kunyhóban pakolászott Robert sokkos állapotban lépett ki a nagyteremből. Mindene csupa vér volt... neki semmi baja nem volt, viszont a tanács tagjairól ez már nem mondható el.
El se tudta képzelni, hogy engedhettek meg akkora tiszteletlenséget maguknak. A mondatok csak úgy viszhangzottak a férfi fejében. Szinte a tanácsból mindenki azt mondta, hogy Clairenek az ő Clairejének meg kell hallnia. Méghozzá az ő keze álltal. Robert ökölbe szorította a kezét az önkéntelenül lejátszodó ,,mi lett volna ha..." jelenetek miatt.