My world

Chapter 4

Miután Claire elájult Robert rálátott az egész lányra. Mérgesen állapította meg, hogy valaki hozzányúlt ahhoz, ami az övé...
De nem csak ő, hanem Thomson is felismerte a lányt.
-Ő az!-kapja fel a lányt a földről. Robert nem hitte el, amit hallott. Pont Clairebe lett szerelmes az öccse?

Claire tíz perc elteltével ébredt fel.
-Claire! Mi történt veled?- a férfi kérdése túl hirtelen jött a még csak ébredező lány számára. Claire rémülten pattant ki az ágyból. Körbenézett. Szeme megakadt egy nem kívánatos személyen. Az őrön. Rémült tekintete elidőzött a férfin. Tudta, hogy nem mondhatja el közvetlenül, hogy hogyan keletkeztek rajta azok az égető sebek.
A lány szerencséjére Thomson megérezte, hogy a lánynak az örrel van valami baja.
-Elmehetsz!-utasította Thomzon Johnt. Robert magyarázatra várt, de nem azt kapott. A lány sírva fakadt. Egyenesen a férfi karjaiba vetette magát. Robert nagyon megdöbbent, még sosem ölelték őt át ilyen hirtelen.
-Claire... ha nem mondod el, hogy mi történt nem tudok segíteni...-a férfi hangja most lágy és megnyugtató volt.
-Bejött a szobámba és azt mondta öltözzek fel. Utána, pedig elkezdett rángatni, majd belém harapott..-suttogta a lány.
-Ki?-pattant fel a férfi Claire mellöl.
-Az az őr... akit az előbb kiküldtetek..-Claire szavai a két férfit cselekvésre késztették.

Robert megölte azt az őrt, aki bántotta Clairet. Vissza akart menni a lányhoz, de előtte még beszélnie kellett az öccsével.
-Thomzon, nem lehetsz szerelmes abba a lányba!-áll meg Thomzon mellett.
-Miért? Talán neked tetszik?! Ugyan Robert, mindketten tudjuk, hogy nálam jobb sorsa lenne. Sose tudod egy nőnek sem bevallani az érzéseid ezzel kétségek közt hagyva őket. Ráadásul alig van időd.-igen ilyenkor mondják, hogy az igazság néha fáj.
-Ha most megbocsájtasz meglátogatom Clairet!-kacsint gonoszul a fiatalabbik Hamstword.

A lány már jól volt, bár mióta Helena már nincs köztük elég egyedül érezte magát. Nem tudta el foglalni magát semmivel. Épp álomba merült volna, amikor is kopogtattak az ajtaján.
-Szabad!-mondta unottan. Claire megdöbbent, amikor az ismerős idegent pillantotta meg.
-Beléd ütköztem délben...-állapítja meg a lány.-Claire Argent vagyok.-mosolyog.
-Argent?-vonja fel a férfi az egyik szemöldökét. Már mindent értett...
-Igen...-mosolyog továbbra is a lány.
-Thomzon Hamsword vagyok!
-Ezek szerint Robert a testvéred?
-Igen.. Ha most megbocsájtsz van egy kis elintézni valóm, de később még vissza jövők!-Thomzon nem értette, hogy mit keres itt egy ősi démon. Pontosabban az utolsó ősi démon. Válaszokat remélve kereste meg bátyját.
-Mit keres itt egy Argent?- a férfi nem szeretett kertelni, így hát egyből a lényegre tért.
-Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá.-Igen a férfi haragudott az öccsére. De legfőképpen magára... Hiszen testvérének igaza van, mellette jobb sorsa lenne Clairenek. De sose tudná elengedni ezt a lányt... Túl fontos volt számára.
-Van egy ajánlatom!-áll meg Thomzon bátyja előtt.
-És mégis mi lenne az?-vonja fel a férfi a szemöldökét.
-Egy holnaptól kezdődő verseny.. Claire döntse el, hogy kivel akar lenni, de én is és te is mindent megtehetünk, majd érte. Ha én nyerek elviszem innen és feleségül veszem, de ha te akkor elmegyek innen.-Robert nem tudta mit mondjon testvére ajánlatára.
-Rendben, benne vagyok!-nyújtja ki az idősebbik Hamstword a kezét, mire a fiatalabbik megrázza azt.

Claire a kertben gyönyörködött a virágokban, miközben Robert távolról csodálta a gyönyörű lányt. Még sose érzett ilyet...izgult. Ő! Robert Hamstword izgult!! Nem tudta mit mondhatna a lánynak. Igazából nem is akart neki semmit se mondani. Csak nézni szerette volna őt. még egy jelenetet is elképzelt: a lányhoz lépett, nem mondtak egymásnak semmit. A lány nem figyelt a férfira, csak ámultan figyelte a virágokat. Ekkor Robert maga felé fordította Clairet, de a lány így sem nézett rá. Kezével álla alá nyúlt s így érte el, hogy a lány rá nézzen. Nem mondtak egymásnak semmit. Csak egymás szemébe mélyedve elmélkedtek, hogy most mit is kéne tenniük. Ekkor Robert magához húzta a lányt és lágy csókban részesítette. A lány ekkor elpirult.
A férfi egy másodpercig még meg is merte volna tenni az előbbi elképzelt jelenetet, de ez rögvest tova szállt Thomzon jelenlétét észlelve. Ő nem tétovázott úgy, mint a bátyja. Egyenesen Clairehez ment. Robert tudta, hogy valahogyan el kell távolítania az öccsét ebből a palotából.

A férfi lassan és csalódottan ballagott be a palotába. Nem is értette, hogy mit várt. Talán, hogy Claire, majd szó nélkül a karjaiba omlik?
-Ugyan Robert... jobb lenne neki Thomzonnal...-lép elő a fejében motoszkáló gonosz gondolat.
-De ő nem tudja elengedni Clairet...-harcoltak egymással gondolatai.
-Robert!Harcolj érte!-mondta ki a végszót nyerő gondolata. Igaza volt. Nem adhatja fel csak így. Akkor meghazudtolná önmagát. Robert most elhatározta magát:SZERELMET FOG VALLANI A LÁNYNAK!

Claire a szobájában feküdt az ágyán. Nem értette, hogy miért ilyen fura Thomzon. Egész nap furcsa célzásokat tesz a lánynak és dicséri. Ilyennek kell lennie egy barátságnak? Nem.. hiszen Robert is a barátja és ő sose volt ilyen vele. Általában vele nem is beszélnek túl sokat, de náluk ez mégis sokat jelent. Ha Thomzonnal nincs miről beszélniük azt a lány kellemetlennek érzi, viszont Robertnél ez nem így van. Nagyon szeretett Roberttel lenni...
Claire ajtaján kopogtattak így felállt és kinyitotta az ajtót, ami mögött Thomzon állt. Claire arrébb állt így Thomzon be lépett a szobájába.
-Mit szeretnél?-kérdezte halkan. A férfi nem válaszolt. Közelebb lépett a lányhoz. Alig volt köztük pár centi, de amikor Claire hátrált a férfi is.A férfi csak a megfelelő időt várta. Tudta, hogy bátya épp a lányhoz indult. Amint megérezte, hogy nyílik az ajtó a lány ajkainak vetette magát. Robert csak ekkor lépett be a lány szobájába. Szinte lesokkolódott. A lány elsőnek meglepődött, de visszacsókolt.
-Ti meg mit..?-kerekedett ki a szeme. Claire hátrált egyet Thomzontól. Ő is a férfi magyarázatát várta. Viszont ő csak sunyin bátyára mosolygott.
-Te...-lép közelebb Robert Thomzonhoz- megbeszéltük, hogy csak holnaptól kezdjük el eldönteni, hogy kié lesz!-Claire, úgy érezte kihasználták, hogy ő csak egy játékszer. Hogy csak erre az ostoba versengésre jó.
-Ti..-hajtja le a fejét könnyeivel küszködve a lány. A két férfi csak akkor döbbennek rá, hogy mit is tettek, amikor Claire idegesen viharzott ki a szobájából. Robert már nagyon bánta, hogy belement ebbe az egészbe, pont mint Thomzon. Nem szabadott volna a lány érzésivel játszaniuk.. Elfelejtették, hogy ez a lány nem olyan mint a többi. Bocsánatot szerettek volna kérni a lánytól, de nem tudták hogyan tegyék azt..