My world

Chapter 5

Clairenek semmi kedve nem volt ma fel kelni, viszont ma a palotában bál lesz és kötelező megjelennie rajta. Ráadásul a palota szobalányai már kora reggel jöttek, hogy kicsinosítsák a lányt.
-Claire kisasszony kérem húzza beljebb a hasát!-húzza meg jobban Grace a fűzőt. Claire utálta a mulatságokat. Semmi jót nem látott bennük. A nőknek egész nap táncolniuk kell magassarkúban és még a szoros fűzőkkel is szenvedniük kellett az amúgy vékony lányoknak is. Bezzeg a férfiaknak semmi ilyen bajuk nem volt.
Viszont készülődni szeretett. Azt a lány nagyon mókásnak találta.

Miután a szobalányok végeztek Claire hajával és sminkjével szinte az egész nap eltelt.
A lány úgy érezte mindjárt megfullad, de Grace nem volt hajlandó meglazítani a fűzőjét.
-Kisasszony, ideje indulni így is később ér oda, mint a királyunk! Pedig az nagy pimaszság!-néz rosszallóan az egyik szobalány Clairere.
-Ugyan már, ne túlozzon!-lép ki a szobájából a lány. A bál Robert másik palotájában volt, így Claire kicsit sietősebb lett, pedig egyáltalán nem volt messze.

Robert másik palotája ajtaján belépve, a nagy terembe minden szem a gyönyörű vörös szépséget kezdte el nézni, beleértve Robertet és öccsét is. Teljesen elámultak. Hiszen Claire tényleg gyönyörű volt. A lány nagyon zavarban érezte magát a sok figyelem miatt. Nem értette, hogy miért nézik őt így.
-Szabad egy táncra?-áll meg a lány előtt Robert.
-De csak, mert kötelező...-néz a férfira mérgesen. Nem felejtette el a tegnapit. A férfi először meglepődött azon, hogy a lány milyen őszinte.
-Egyáltalán nem kötelező!-húzza el a száját.
-De udvariasságból nem utasíthatom el!-nyújtja ki a lány a kezét, amit Robert el is fogadt. A zene elkezdődött és ők táncolni kezdtek. A lány hihetetlenül zavarban érezte magát. Ettől kicsit meg is rémült...
-Figyelj Claire! Nagyon sajnálom a tegnapit. Nagy hülyeség volt részemről belemenni abba a fogadásba.-néz őszintén a férfi a lányra.
-Ugyan Robert! Nem kell magyarázkodnod! Elvégre te egy birodalom ura vagy és mindent megtehetsz...-a lány hangjából csak úgy visszhangzott a szarkazmus és a lesajnálás.
-Claire...-kezd bele, de folytatni már nem tudta, mivel hirtelen egy ember jelent meg a lány mögött és a nyakába szúrt valamit, amitől Claire elájult. A fiú felkapta a lányt és megpróbált elmenekülni vele.
Sorba kerítették be a termet a démonok. Fel próbálták tartani a vámpírokat, ameddig elviszik hercegnőjüket. Márpedig Robert nem hagyja, hogy elvigyék tőle Clairet. Az Ő Clairejét. Vámpír sebességét kihasználva, minden erejével azon volt, hogy utol érje a démont, aki hozzá mert érni a szerelméhez. Ez könnyű szerrel sikerült is neki. Viszont óvatosnak kellett lennie mivel a démonok nagyon erősök tudnak lenni. A fiú letette a lányt, megsimította a haját és halkan oda suttogta neki, hogy minden rendben lesz, majd Robertre nézett. Nem tudta elhinni, hogy ez a férfi hozzá mert érni legjobb barátjához, aki egyben első szerelme is volt.
-Hogy mertél hozzá érni Clairehez?-veszi fel démoni alakját.
-Claire csak az enyém lehet!-ezzel Robertnek támadt, de semmi esélye nem volt ellene. Hirtelen termett mögötte és lökte bele egy szakadékba. Viszont a démon nem halt meg, de súlyosan megsérült.

-Megígérem Claire, hogy még visszajövök érted...-suttogja maga elé.

Robert felkapta a lányt a földről és vissza indult vele a palotába.