Fájdalmasan felsikítottam.Nagyon élvezte, hogy szenvedek a karjai közt.Ez alapvetően beteg dolog lett volna, de ő vámpír.Nem sokkal később a fájdalom csodás érzéssé alakult.A testemet átjárta a forróság. Isteni érzés volt, mégis éreztem hogy egyre gyengébb vagyok.Fogytán volt az erőm de Harry nem úgy tűnt mint aki le akar állni.Megpróbáltam kicsit távolabb lökni magamtól, de nem mozdult.
-H..Harry..kérlek..-Motyogtam.Nem akartam hogy abba hagyja, de tudtam, hogyha nem áll le, itt végzem. Arrébb húztam a fejem, mire ő észbe kapott és sajnálkozó pillantást vetett rám.Ajkait beborította a vörösen izzó vér. Szemei ismét normálisak voltak. Nagyon rémülten nézett rám.Közelebb hajolt és ajkait az enyémekhez nyomta.Nem csókolt, csak ott tartotta ajkait.Ez ment egy darabig, majd maga mellé pillantott, ahol a két test feküdt.
-El kell őket égetnünk.-Mondta halkan. Próbáltam felkeresni a tekintetét, de nem nézett a szemembe.
-Köszönöm.-Mosolyogtam.
-Mit? hogy majdnem megöltelek?-Állkapcsa megfeszült.Karjaival neki támaszkodott a falnak a fejem fölött. Mélyen a szemembe nézett, és mély levegővel kezdte el mondandóját.
-Többé, nem tehetlek ki ekkora veszélynek.Nem maradhatsz a közelemben.
-Te megőrültél.-Öleltem át szorosan a göndört.
-Nem félsz tőlem?-Hitetlenkedett.
-Ha félnék,azt éreznéd.-Motyogtam halkan.Felkapta a két holttestet és kivitte őket az udvarra. A hátsó kertben rakott egy kisebb tüzet, és rá pakolta a két élettelen testet.Megláttam a négy fiút közeledni felénk.
Louis erővel neki verte Harry-t a falnak.
-Fel tudod fogni hogy mit tettél vele?-Kiabált. Harry semmit sem szolt csak elfordította a fejét.
-Nem az ő hibája.Volt itt két vámpír. Itt égnek mint látod.Az egyik csúnyán megharapta, és én nem akartam hogy..hogy elveszítsem.-Üvöltöttem.
-De ezzel, csak még jobban magához kötött.Nagyon meg fognak változni innentől a dolgok.Ha neki fáj, neked is fog. Ha ő akar valamit, azt te is akarni fogod.A kötődés kettőtök között elszakíthatalan.- Hadart Louis.
-És mi van akkor hogyha pl. nem tudom..Zayn megharap?-Érdeklődtem.
-Semmi. Csak a legelső számít.Főleg hogy te érzed őt valamiért.De ez tényleg nem volt jó
ötlet.-Aggodalmaskodott az uncsim.
-Jobb lett volna, hogyha ott leli halálát?-Borultam ki egy kicsit.
-Igaza van.Nem akarhatod hogy Harry meghaljon.-Mormogta Zayn férfias hangján.
-Jó-jó.Talán ebben van valami.-Adta meg magát Lou. Miután elégettük a holttesteket, be mentünk.
Mindenki leült, és csendben engem figyelt. Nagyon idegesített.
-De miért jöttek ide? -Nézett Harryre Niall.
-Fogalmam sincs.-Vallotta be a göndör.
-Jobban kell rá vigyáznunk.-Mérgelődött Liam. Csak hallgattam a srácok beszélgetését.Elmerültem a gondolataimban, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy öt szempár szegeződik rám.
-Tessék?-Kérdeztem meglepődve.
-Honnan vetted, hogy hogyha megvágod magad az segít?-Ismételt Zayn.
-Onnan hogy végig néztem az összes Twilight részt.-Nevettem.
-Az az egész egy nagy baromság.-Tette a kezét a vállamra Harry.
-Úgy tűnik mégis segített.-mosolyogtam.A srácok csak röhögtem a hülyeségemen, nekem pedig kezdett leesni, hogy semmit sem tudok a vámpírokról. Még csak ezt a kötődős dolgot sem értettem igazán. Annyiban voltam biztos, hogy Harry érintése miatt az egész testem forró volt. Mintha belső lázam lett volna.
-Megyek csinálok magamnak valami kaját.-Jelentettem ki, majd a konyhába csoszogtam. Neki álltam szendvicset gyártani, mikor hirtelen megjelent előttem Niall. Hirtelen megijedtem.
-Mit szeretnél?-Léptem hátrébb.
-Csinálsz egy szendvicset nekem is?-Nézett könyörgő szemekkel.
-De a vámpírok nem esznek emberi ételt.-Értetlenkedtem.
-Felejtsd már el azokat a hülye vámpíros filmeket.Ehetünk emberi ételt, csak megvagyunk nélküle is-Mondta
-Rendben. Akkor csinálok.-Mosolyogtam.Elkészítettem pár szendvicset, és Niall-el meg ettük azokat.
-Egyébként, sajnálom hogy megtámadtalak.-Nézett a szöszi bűnbánó szemekkel.
-Nem a te hibád volt.-Mosolyogtam, hátha ettől nem hibáztatja magát.
-Abban a pillanatban, nem érdekelt semmi.Meg akartalak ölni.-Mondta teljes komolysággal.Nagyot nyeltem.
-Nem számít.-Mondtam és felmentem a szobámba.Gyorsan elrepült az idő, és sötétség borította be az eget.
Kinéztem az ablakon és egy férfit pillantottam meg az udvaron. Nagyon megrémültem.Az ablakom felé meredt, és intett maga felé, jelezve ezzel hogy menjek le.Minden bátorságom össze szedtem, és naiv fejjel elindultam lefelé.Kimentem az ajtón, és oda sétáltam a férfihoz.Megálltam tőle 2-3 méterre és a szemébe néztem.
-Ki maga, és mit szeretne?
-Beszélnünk kell, rólad.-Mondta halkan.
-Vámpír vagy?-Tettem karba a kezem.
-Szó sincs róla.De látom te már kaptál egy kevés hazugságot arról, hogy milyenek a vámpírok.-Lépett közelebb.
-Tudom róluk hogy kegyetlenek, de nem saját szándékukból teszik.
-Ne higgy a meséknek.-Kuncogott.
-Mit akar pontosan?-Tértem a lényegre.Elkezdett nekem beszélni, nagyon furcsa dolgokról. Nem bírtam elhinni, hogy ez lennék én. A szavai kínoztak. Nem bírtam tovább hallgatni.
-Elég! -üvöltöttem.
-El kell fogadnod hogy így van.-Húzta a férfi mosolyra a száját.
-Még csak a nevét sem tudom.-Suttogtam.
-Mike, és gondold át amit mondtam.-Mondta és elment.Könnyek kezdtek folyni a szememből.Hirtelen Harry lépett mellém.
-Mi a baj?-Ölelt át.
-Semmi.-Bújtam hozzá.A közelsége biztonságot nyújtott a számomra.Egy ideig csak álltunk az udvaron így ölelkezve.Semmi nem számított.Egy percre megszűnt körülöttünk a világ, és csak mi ketten voltunk. Az ajkai közeledni kezdtek az enyémekhez.Fejemet elfordítottam, így a csók az arcomat érte.Erre ő csak finoman mosolygott.
-Sajnálom.-Suttogta lágyan a fülembe,majd ismét karjai közé zárt.
