Csodásan aludtam az éjszaka, ám a történtek egy kis magyarázatra szorultak.Ahogy kinyitottam a szemem rögtön láttam, hogy Harry elég szorosan a karjaiban tart. Eszem ágában sem állt ezen változtatni, ezért csak én is ráhelyeztem a kezem a mellkasára.Nagyon meglepődtem, mikor éreztem hogy nincsen rajta póló. Tudtam hogy ez csak egyet jelenthet. Bokszerban van.Azonnal arrébb vágtam magam az ágyon.
-Gond van?-Nézett rám ártatlanul.
-Ömm..semmi.-Válaszoltam elvörösödve.
-Akkor meg?-Húzott magához közelebb.Én csak megrántottam a vállam és még jobban csökkentettem a távolságot kettőnk között. Ez eléggé tetszett neki amint láttam.
*Harry szemszöge*
Az egész éjszakát Melanie mellett töltöttem. Jó volt újra a közelében lenni.Amíg aludt végig figyeltem őt. Néha mozgolódott, és nyöszörgött álmában.Ajkaim akkor húzódtak mosolyra igazán, mikor a nevemet mondogatta .Egyszerűen nagyon édes volt.Annak ellenére, hogy én sajnos soha nem vagyok fáradt szellemileg, jól esett pihenni mellette.Tudtam, hogy mikor felébred azt akarja majd, hogy megmagyarázzam neki az elmúlt egy hónapot. Azt, hogy miért hagytam szenvedni őt, a teljes magányban. Nagyot sóhajtottam, és apró puszikkal illettem a testét, amire ő még álmában is nyöszörgött.Ahogy eltelt pár óra hossza, láttam, hogy lassan kinyitja a szemeit, és ajkain egy halvány mosoly terül szét. Kezeivel megérintette mellkasomat, de rögtön arrébb is ugrott.Megkérdeztem tőle, hogy gond van-e, de ő nemmel válaszolt. Cukinak találtam, hogy kétségbe esetten próbál közeledni hozzám, és örültem is neki.Habár tudtam, hogy ez az egész a kötődés miatt van.
-Szóval, mi volt veled egy hónapon keresztül?-Szegezte nekem a kérdést keményen.
-Ez egy elég hosszú történet.-Próbáltam kicsit halasztani a dolgot.
-Van időm.És, neked is.-Nézett, barna árnyalatú szemeivel az én szemembe.
-Az ok, amiért ilyen sokat gyilkoltam mostanában, te voltál.-Mondtam, amire szemei elkerekedtek.
-E-ezt nem egészen értem.-Dadogta szegény értetlenül.
-A szomjam irántad akkora lett, hogy csak úgy tudtam magam kordában tartani ha sok emberi vérrel táplálkoztam.Nem akartam neked ártani.Féltem hogy megöllek.A kötődés miatt sokkal jobban vágyom rád. Sajnálom hogy egyedül hagytalak.De amit tőlem kaphatsz, az nem több mint néhány kósza ígéret. Meg ígértem hogy meg foglak védeni.Hát megvédtelek magamtól.És ez csak úgy volt lehetséges,ha a szomjam eloltottam más vérével.-Számoltam be neki mindenről.
-K-kérlek ne mondj ilyeneket.-Nyögdécselte erőtlenül Melanie.
-Nehéz elfogadni, de nem akartalak megölni.Értsd meg, én vagyok a 'ragadozó' és te vagy az 'áldozatom'.-Fintorodtam el.Tudtam, hogy a kötődést férre téve Melanie retteg tőlem.Néha eszembe jutott, hogyha megijeszteném, talán félne a közelembe jönni, és akkor nem kellene féltenem magamtól őt..Aztán mindig rá jöttem, hogy talán kicsit többet érzek iránta a kötődésnél.Utáltam ezt a szót.KÖTŐDÉS. K-Ö-T-Ő-D-É-S. Olyan mintha a rabszolgám lenne.Undorodom ettől. Bár sosem hallottam volna ezt a szót.A gondolataimból az zökkentett ki, hogy hirtelen éreztem Melanie apró ajkait, az én ajkaimon.Próbáltam dominanciát szerezni, és a nyelvemmel az ajkai közé furakodni. Sikeres volt a dolog.Lágyan csókolni kezdtem őt, majd mikor ajkaink pár centi távolságra lettek egymástól, ízlelgetni kezdtem a csókunkat.Lassan végig nyaltam az ajkaimat, mert tudtam hogy ez hogyan fog hatni rá. Arca vörös lett, tekintete kerülte az enyémet. Imádtam mikor ilyen kis szégyenlős.Mániámmá vált húzni az agyát a hülyeségeimmel.Élveztem, mikor robbanékonyságból csinál dolgokat.Ajkaimon egy vigyor terült szét, amire ő megforgatta a szemeit.
-Nekem is lehet egy kérdésem?-Néztem a barna hajú lányra aki előttem térdelt az ágyon.
-Lehet.-Jelentette ki, és én egy kis kíváncsiságot érzékeltem a hangjában.
-Félsz tőlem?-Néztem egyenesen a szemeibe, melyek meglepődöttséget tükröztek. Tekintetével a takarót kezdte nézegetni, ujjaival babrált.Nem válaszolt, mégis értettem a választ. Utáltam ha olyas valaki félt tőlem, aki sokat jelentett nekem.Átvéve Melanie pozícióját, én is feltérdeltem és közelebb húztam őt magamhoz. Érdekes, hogy ő az a lány,akivel másfél hónap alatt semmi komoly nem volt.Amiről ő biztos nem tud, az az, hogy nem kevés lány járt a szobámban ezelőtt.De mióta ismerem, egyel sem volt dolgom. Hű voltam hozzá, anélkül hogy együtt lettünk volna.Hiába próbáltam elhitetni magammal hogy minket csak ez az átkozott kötődés tart össze, nem ment.Nem akartam őt szeretni.Ez csak fájdalommal és bűntudattal járt volna, hisz én úgysem mindig tudnám visszafogni magam mellette, ő pedig nem bírná ha állandóan veszélynek lenne kitéve. Ahogy térdeltem előtte, ő feszülten nézett végig csupasz felsőtestemen.Arca lángba borult. Testemet neki hajtottam az övének, és fejemet a nyakába borítottam.Mellkasa egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt. Ajkaimat a vállára nyomtam, és egyre feljebb haladva hagytam rajta nedves csókokat.Az előttem lévő lány elsápadt és remegni kezdett.Nem tudtam, hogy hogyan kellene elmondanom neki, hogy nem kell félnie hiszen csak őt szeretném, nem pedig a vérét.Végül semmit sem mondtam neki, csak folytattam.Még feljebb haladtam, az áll vonalán Keresztül egészen az ajkaiig. Láttam egy kis megkönnyebbülést az arcán. Szemétnek éreztem magam, mert kihasználtam a hamis érzelmeit.Sajnos tudtam,hogy ő igazából nem érez irántam semmit.Bennem túl sok minden vonzotta őt.Már maga az is hogy vámpír vagyok, ezért kikészítem az érzékeit már a puszta jelenlétemmel.Aztán ez az egész kötődős dolog, amit kicsit sokat emlegetek.
-Ki megyek hogy átöltözhess.-Kezembe fogtam az arcát, majd kimentem és átmentem a saját szobámba.
