,,Néha az emberek puszta indulatból cselekszenek. Nem biztos hogy ez jó ötlet. Inkább gondold át kétszer mire készülsz, csak utána cselekedj"
Az elszívott cigi csikkjét ki vágtam az autó ablakán. Mélyen a gondolataimba voltam burkolózva. A fény sugár, mely mohón tört be az ablakon, ingerlően világított a szemembe. Kezem lassan felemeltem és eltakartam az idegesítő fénycsíkot. A mellettem ülő fekete hajú srácra néztem, akinek szintén szemét világította a fénycsóva. Nagy barna szemei világosak lettek tőle. Pupillái összeszűkültek. Fogaival lazán meghúzta alsó ajkát, és rám nézett.
-Mehetünk? -Kérdezte. Láthatóan őt is zavarta a hirtelen felerősödött fény.
-Persze.-Bólintottam. Tényleg elég nyugodt voltam. Nem akartam igazándiból foglalkozni Harry hülyeségeivel. Majd megnyugszik. Csak tényleg apróbb lyukat ütött ezzel a kis akcióval a mellkasomba.
-Érdekes dolog a halál. -Jegyezte meg Malik csak úgy közömbösen. Kicsit meglepődtem. Elindította a motort, és kilövellt a parkolóból. Pislogtam párat, és tekintetem az arcára vezettem.
-Mire célzol? -Vettem egy nagyobb levegőt, és tekintetemmel rá összpontosítottam.
-Semmire.
-Aha. Nem tudják, hogy mi volt akkor este, igaz? -Néztem el mellette, és végig simítottam a nyakamon.
-Nem. És nem is fogják.
-Tudom.
-De nem értették miért vagyok annyira erős. -Pillantott rám egy másodperc töredéknyi időre.
-Erős? Erős lettél utána? -Néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Ja. Alapból több erőt nyertem, mert megcsapoltalak. Plusz a véred tényleg különleges. -Tekintetével az utat pásztázta, és picit megnyalta a szája szélét. Belém fagyott a levegő. Csak ezt a száj nyaldosós izét ne csinálja. Iszonyat ijesztően hat rám.
-ühümm....-Bólogattam kicsit még mindig lefagyva.
-És, mostmár érted miért tartanak kegyetlennek? -Nézett végig rajtam nagy barna szemeivel.
-Nem. Az a hold hatása volt. Nem a te hibádból történt. Amúgy nem tetted volna. Tudom hogy nem. -Mondogattam. Talán efelől még magam is győzködnöm kellett.
-Valóban? Érdekes. Túlságosan megbízol az emberekben. Egy naiv kislány vagy. -Már majdnem otthon voltunk. Szemeivel a az erdő melletti kis területet pásztázta.
-Nem igaz. Nem vagyok az! -Morogtam kicsit sértődötten.
-Csak figyelj. Amúgy is ebédidő van.-Motyogta, majd leparkolt az autóval az erdő mellett, kiszállt, és elment. A szívverésem jelentősen felgyorsult. Remegő ajkakkal vártam hogy újra feltűnjön. Ismét rosszul éreztem magam. Annak a hülye vámpír méregnek egyszerűen nem akar szűnni a hatása. Ennyire nagy problémát jelentene egy kis harapás? Vagy esetleg a tegnapi kis vér váltaná ki újra belőlem? Meglehet. A gyomrom görcsbe rándult. Kétségbe esetten kapkodtam a levegőt. Éles fájdalom nyilallt a mellkasomba, így kiszálltam kicsit a friss levegőre. Az erdőnek hátat fordítva neki támaszkodtam az autónak, és próbáltam lelassítani levegő vételem tempóját.
-Csak nem szomjas vagy, drága? -Kérdezte Zayn mögülem. Hatalmasakat pislogtam, és nagyon lassan megfordultam. Zayn kezében két ember volt. Mindkettőnek befogta a száját, és úgy tartotta őket. A két tag kapálódzott össze-vissza, mind ezt hiába.
-Mi..? Mit csinálsz? -Kérdeztem remegő hangon. Talán mégsem kellett volna Zaynbe bizalmat táplálnom.
-Nézz a csuklódra.-Utasított keményen. Óvatosan a csuklómra vezettem a tekintetem, mikor láttam, hogy csurog belőle a vér. Jobban szemügyre vettem, és egy harapás nyomot is találni véltem rajta. Az ajkaim elváltak egymástól. Ijedten Zaynre néztem, aki jóízűen kuncogott.
