~Bloody Kisses

~Aggodalom

- Nem lehet hogy ti...... vámpírok vagytok?! - rémültem meg 

- Te akartad tudni az igazságot. Most megkaptad. - Csillapodott le.
Az egész helyiséget átjárta rothadó hús és dög szag, mi nekem nagyon kellemetlen volt így kezem szám elé is tettem feltűnésmentesen befogva az orrom is. Rémület lett úrrá rajtam. Most fogom csak fel mindezt. Ők vérrel táplálkoznak! Szinte egy két lábon járó vacsora vagyok számukra. Most már értem mitől akart Harry minden áron megvédeni. Ezért óvott ennyire Nialltől is. Niall! Ő is...Úristen! Ő is egy közülük...és én... én megkedveltem nagyon is. Nem! Ez így nagyon nem jó!! 

-Héy.-fogta meg karomat mit ijedtemben elrántottam 

Túlságosan belemerültem gondolataimba s az a tény sem segített, hogy most tudtam meg, hogy a bátyám egy vámpír. 

-Félsz tőlem?-kérdezte megtörten 

Ez az amire én magam sem tudom a választ. Igen, megrémiszt ez az egész, de valahol ő még is csak a bátyám, aki születésem óta mellettem volt, aki vigyázott rám mindig is, csak nem bántana. Bízom benne, hogy nem.

-Nem.-fújtam ki az eddig bent tartott levegőt

Nagyot sóhajtott ő is. Látszott, hogy tartott válaszomtól, s megkönnyebbült, halván, hogy nem változott köztünk semmi. 

- Na jó egy kicsit félek.-böktem ki . - A többiek...

-A többiek sem fognak bántani.-tűrt el egy hajtincset a fülem mögé . - Nem hagyom, hogy bármi bajod essen érted? - nézett szemembe nyomatékosítva 

Aprót bólintottam, majd szorosan hozzá bújtam mellkasába fúrva arcomat. Próbáltam leplezni rémületem.

- Most már menjünk be, mert még meg fázol.-simogatta meg hátamat, majd elhúzódott 

A házba belépve egyből előttem termett mind a 4 srác, mire megtorpantam. Nem tudtam mit reagálni. Lefagytam!Szerencsémre Harry időben kapcsolt, s átkarolva elvezetett egészen a kanapéig. Legalább leülhettem végre. Jobb mintha ott estem volna össze szívinfarktus miatt. A többiek érdeklődő pillantásokat vetettek rám, s mikor tekintetem összeakadt a Nialléval észrevettem valamit. Aggodalom csillogott tengerkék szemeiben. Arca kétségbeesett még is érdeklődő volt. Össze voltam zavarodva. Magam sem tudtam, hogy hogyan viszonyuljak hozzá. És bár ami történt, az minden azelőtt volt, hogy megtudtam mi is ő valójában...az érzéseim nem változtak. Valami erősen vonz hozzá még mindig, s ha ez nem , akkor semmi sem tud elijeszteni. 

-Ugye nem félsz tőlünk?-törte meg végül Zayn a csendet 

Tekintetem rá vezettem, s mély levegő vétel után apró mosolyra húztam ajkaim, s magabiztosan ráztam meg fejem nemleges válaszként. Egy emberként sóhajtottak, majd alig fél órával később hangulatuk ugyan olyan jó volt, mint ezelőtt. vagy is nem mindenkié. Niall visszavonult a saját szobájába. Én csak csendben meghúztam magam Harry mellett, s hallgattam őket. Nem sokkal később én is úgy döntöttem, hogy ideje aludni. Elköszöntem a srácoktól, s felmentem a szobámba. Végre egyedül lehetek. Lezuhanyoztam, majd pizsamának megfelelő öltözékben visszaslattyogtam a szobába. Vagy is slattyogtam volna, ha nem állít meg Niall.

-Ella.-szólított meg bátortalanul 

Érdeklődve pillantottam rá jelezve , hogy figyelek.

- Szeretnék mutatni valamit...- lépett közelebb felém magasodva 

Tekintete megtalálta az enyémet, s rabul ejtette. Kezét végighúzta karomon, majd kézfejemnél állapodott meg, s maga után invitált. Furcsa, de egyáltalán nem féltem tőle... Kellett volna? Nem tudom, de mikor szemébe nézek nem látok semmi olyat, amitől félnem kéne. Biztonságban érzem magam vele. Bevezetett a szobájába, majd én letelepedtem az ágyra, s figyeltem , amint keres valamit. Rövid kutatás után rá is talált. Egy elég régi könyvet vett kézbe, majd elhelyezkedett velem szemben ő is az ágyon.